Outer Banks-Váratlan változások (FF)

10. f e j e z e t

-Ne aggódj, nem fogunk meghalni-mondtam John B-nek nevetve, de ő nem nevetett, így elkomorultam.-Okéé, bocsi, vigyázunk magunkra.
-Helyes-bólogatott John B.-Na hajrá!

Kie, Sarah és én halkan beosontunk a házba, hogy az áram vezetéknél kitudjuk kapcsolni a kinti mozgásérzékelő lámpát, hogy a fiúk alig észrevehetően betudjanak csempészni a garázsba.
-Asszem ez az-mutatott Sarah az áram vezetékre.
-És most itt melyiket kell kikapcsolni? Annyi kapcsoló van-sóhajtott Kie.
-Talán ez az-mutattam az egyikre, mert emlékeztem, hogy a régi házunkban is ilyesmi kapcsolóval kapcsolatuk le a kinti lámpákat.
-Zseni vagy Emma!-néztek felém büszkén a lányok, amikor letudtuk kapcsolni a lámpát.
-Várj, ti is halljátok?-halkult el Kie, ugyanis egyre jobban lehetett hallani, ahogy Mrs. Crain a botjával megy le a lépcsőn.
-Szuper, sikeresen felkeltettük!-dühöngtem.
-Sss!-fogta be a számat Sarah, majd mind a hárman lélegzet-visszafolytva vártunk.

JJ szemszöge:

-Oké, akkor ki menjen le a kútba?-kérdezte Pope, mikor leértünk a garázsba, miután a lányok sikeresen kikapcsolták a kinti mozgásérzékelőt.
-Majd én-mondta John B, majd a derekára kötöttük a kötelet, Pope-val pedig tartottuk, hogy John B-t bármikor visszatudjuk hozni.
Lassan elkezdtük leengedni John B-t a kút mélyébe, majd vártunk, hogy mondjon valamit.
-Azt hiszem, hogy leérkeztem a mélyébe, várjátok, most le kell merülnöm ebbe a... Undorító szennyvízbe-kiáltotta John B fintorogva, hogy halljuk.
-Oké!-kiálltottam vissza.
-Vajon mi a helyzet most Kie-ékkel?-kérdezte Pope.

Emma szemszöge:

-Basszus, ennek a nőnek egyre hangosabb a léptei-suttogta rémülten Kie.
-Ahj, ne már!-sóhajtottam.
Mrs. Crain már pont mellettünk sétált lassan, mire mi továbbra is lélegzet-visszafolytva álltunk. Szerencsére ez a nő vak, de sajnos Sarah véletlenül eltüsszentette magát, így Mrs. Crain a hang irányába kapta a fejét, és készült, hogy leüssön minkent. Jó kis baltás gyilkos, ugye?
-Futááás!-kiálltott fel hirtelen Kiara, mire mind a hárman ész nélkül kezdtünk el rohanni különböző irányba. Én például gyorsan elbújtam egy kis helyiségben, de sajnos Mrs. Crain rám talált, nekem meg nem volt időm elmenekülni, hisz sarokba szorított. Majd hirtelen éreztem, hogy sötétség vesz körül, ugyanis az öregasszony leütött a baltájával...

Sarah szemszöge:

-Gyere gyorsan Kie!!-sürgettem a mellettem lévő lányt, és elbújtunk egy kis zúgban, ami most jó menedéknek tűnt.-Szólni kell a fiúknak, hogy Mrs. Crain felébredt!
-Várj, de hol van Emma?-ijedt meg Kiara.
-B@szki, lehet hogy ez a mocskos nő leütötte a mocskos baltájával!-kaptam a szám elé a kezem, majd Kie-vel egyszerre kezdtünk el rohanni megkeresni Emmát. Szerencsénkre Mrs. Crain-t elvesztettük a szemünk elől, és megtaláltuk az egyik kis helyiségben az elájult Emmát.
-Most mi tévők legyünk?-kérdezte félve Kie.
-Te maradj itt, én gyorsan szólok a fiúknak!-pattantam fel.
-Megőrültél?? Egyedül hagysz a baltás gyilkossal?-idegeskedett Kie.
-Hátha addig felébred Emma!-vágtam rá, majd futottam is a garázsba.

[...]

-Fiúk, fiúk! Mrs. Crain felébredt, és leütötte Emmát, Kie pedig ott van vele, hátha felébred, én pedig rohantam, hogy szóljak nektek, mert szerintem ideje tiplizni!-hadartam el.
-John B, indulni kéne!!-kiáltotta JJ.
-Várjatok! Találtam valamit!-kiáltotta vissza John B.
-És mit?-ordítottam.
-Asszem...megtaláltam az aranyat-hangzott a boldog hangja.
-Ezazzz!!!!-ordítottunk fel örömünkben.
-Oké srácok, majd később kiadjuk magunkból az örömünket, de nem most! Húzzátok fel onnan John B-t, és menjünk Emmáékért!!-kiabáltam.
-Ha így ordítasz Sarah, akkor Mrs. Crain ránk is rá talál-szólt rám JJ, mire elhallgattam.

Gyorsan (már amennyire gyorsan lehet), felhúztuk John B-t a kútból, majd visszafutottunk Emmáékhoz.
-Itt vagyunk!-mondta lélekszakadva JJ.
-Továbbra sem ébred fel!-zihált Kiara.
-Gyertek, nincs sok időnk, majd én viszem őt-kapta fel az ölébe JJ Emmát, majd gyorsan kirohantunk a Crain házból.

Villámgyorsan bepattantunk a Twinkiebe, és el is hajtottunk.
-Emma, kérlek ébredj fel!-suttogta JJ könnyezve.
-Megtaláltuk az aranyt, gyerünk, ébredj!-mondtam én is sírva.

Emma szemszöge:

-Megvan az arany???-ébredtem fel hirtelen, és arra eszméltem fel, hogy már a Twinkieben ülök a többiekkel, és úton vagyunk haza...?
-Végre felébredt!!!-kiáltották a többiek boldogan.
-Mi történt?-kérdeztem összezavarodva, mert nem emlékeztem semmire.
-Mrs. Crain leütött téged a baltájával, Sarah elment rohanni a fiúknak, hogy mi történt, addigra ők meg megtalálták az aranyat, majd gyorsan visszamentek hozzád, én végig itt voltam veled, JJ felkapott az ölébe téged, hogy tudjon vinni, mert akkor továbbra sem tértél magadhoz, majd  beszálltunk a kisbuszba, aztán felébredtél-mesélte Kie.
-Durva-pislogtam döbbendten.-És köszönöm-néztem mindenkire könnyezve.
-Kissé ránk hoztad a frászt-mosolyodott el JJ, akinek még mindig az ölében feküdtem, és láttam a szemében, hogy örül annak, hogy felébredtem...
-És tényleg megvan az arany??-fordultam John B-hoz elképedve.
-Meg ám-bólogatott vigyorogva.-Rengeteg volt még ott, de most csak egyet hoztam el, de majd visszamegyünk még oda a többiért.
-Hülye vagy ember? Az egyikünk majdnem meghalt!-akadt ki JJ.
-De J, kell a többi arany is! Ha ti nem akartok jönni, hát megyek egyedül!-kiáltotta John B.
-Most már elég a kiabálásból!-akadtam most már én is ki, majd végre csend lett...