Outer Banks-Váratlan változások (FF)

11. f e j e z e t

Visszaérve John B-ékhoz, kint maradtunk a parton, és ott dumáltunk.
-Szóval milyen Nyárközépről dumált itt Topper és Rafe?-kérdezte összeráncolt szemöldökkel Pope.
-Holnap lesz ez az összejövetel, ahol a Flúgosok fognak lenni, de talán a Sneciknek is szorítanak helyet-mondta halvány mosollyal Kie.
-Elmegyünk?-kérdezte Sarah.-Mondjuk nekem, Kie-nek és Emmának alapból ott kell lenni, mert valamennyire Flúgosnak számítunk, de ti jöttök?-kérdezte Sarah a fiúktól.
-Mi az hogy!-mondta JJ.
-Ki nem hagynánk. Balhé az mindig kell-mondta nevetve egyszerre John B és Pope.
-Na és mikor akarsz pontosan lemenni a többi aranyért John B?-kérdeztem.
-Nem tudom, mondjuk a holnapi összejövetel után, másnap-válaszolta.
-De mint mondtam már, az egyikünk majdnem meghalt! Jó ötlet visszamenni újra oda?-kérdezte aggódva JJ.
-Most mindenki együtt marad, senki sem fog szétszéledni-mondta John B rajtunk végignézve.
-Oké-adtuk be a derekunkat.
A zsebemben lévő telefon elkezdett hirtelen rezegni, majd láttam, hogy apu hív, így elhúztam a számat.
-Mi a baj?-kérdezte Kie látva az arcomat.
-Rögtön jövök-álltam félre, majd fogadtam a hívást.

[📞]

-Kislányom, te mégis hol a francba vagy??? Tudsz róla, hogy a bátyádat lecsukták??-üvöltött apa a telefonba, mire ledermedtem.
-Micsoda?? Nem gondoltam volna, hogy mégis börtönbe kerül verekedésért-hülledeztem, apa meg továbbra is ordibált, és bár nem kihangosítva telefonáltam, a többiek még így is hallották a telefonból kiszűrűdő ordítást.
-Noah csak annyira kért meg téged, hogy gyere haza! Te meg haza se jöttél, Isten tudja, hol aludtál! Lehet, hogy a bátyád egy nála fiatalabbal kezdett ki éppen, és most lehet még is érdemli kicsit, hogy a börtönben poshadhat két hónapig, de te se fogadtál szót, és ellenálltál neki! Szóval most szépen haza jössz!-mondta apu mérgesen.
-Azt Noah nem is mesélte neked, hogy a karomnál fogva kezdett cibálni? Ennyi erőből ti is szólhatattok volna, hogy menjek haza!-kiabáltam már én is, a barátaim pedig aggódva pillantottak felém, mert elképzelésük sem lehetett, hogy mi zajlik a telefonban.
-De mi Noah-t hívtuk érted, és kész! De most márpedig haza jössz, vagy ha nem, akkor soha többet nem jöhetsz haza!-fenyegetett meg.
-De apa...
-Nincs de apa!-utánozta a hangom.-Vagy érted megyek! Sőt, indulok is. Ó, még valami! Azt hittem, hogy az új barátaid normálisak lesznek, de tévedtem. Noah mesélt róluk, és hadd ne mondjam, miket!
-Apa nehogy értem gyere, és hagyd békén a barátaimat!
Hiába. Lerakta a kagylót. Basszus, most tényleg úton van értem???

Sóhajtva botorkáltam vissza a többiekhez, leültem, majd elmeséltem mindent.
-Bocs, de az apád eléggé...gonosz-mondta ki Kie.
-Egyébként jó fej apa, de...most a telefonban tényleg úgy kezelt engem, mint egy kutyát!-csóváltam a fejem tehetetlenül.
-Az nem pont ő?-mutatott egy éppen utcába behajtó kocsira Pope.
-Hogy ért ide ilyen hamar?-hunyorogtam.
És igaza volt Pope-nak, az bizony apu volt, aki ráadasul elég mérgesen szállt ki a kocsiból, és indult felém.
-Emma Stilton, beszállás a kocsiba, és ne mondjam mégegyszer!-kiálltott rám.
-Kérhetted volna szebben is-forgattam a szemem, majd egy szomorúan visszanéztem a többiekre, akik ugyanúgy csalódottak voltak, mint én. Majd odavánszorogtam a kocsihoz, és bepattantam az anyósülésre, és onnan néztem, ahogy apa...megüti JJ-t????????
-Apa, mi a fenét csinálsz??-szálltam ki rögtön a járműből, és odafutottam JJ-hez, akinek vérzett az orra az ütéstől.
-Úgy hívják, hogy karma. Végül is ő ütött először Noah-nak, nem?-kérdezte apa mérgesen.
-De JJ egy 16 éves srác, te meg egy 45 éves férfi! Ezért le is csukhatnának téged, hogy egy kiskorút megversz!-ordítottam apámra.
-Na most lett elegem belőled-húzott fel hirtelen apa a földről, és elkezdett ráncigálni a kocsihoz.
-Most pont azt csinálod, mint Noah!-kiáltottam.
-Majd egyszer megtanulsz viselkedni.
-Engedje el a lányát Mr. Stilton!-ért ide ebben a pillanatban JJ, majd kihúzott engem apa szorításából.
-Ejnye, most te is be fogsz nekem húzni egyet, mint a fiamnak?-kérdezte gúnyosan apa.
-JJ, most inkább menj vissza a többiekhez, ezt majd lerendezem apával. Holnap a Nyárközépen találkozunk-néztem JJ szemébe.
-Oké-bólogatott, majd mégegyszer (nem túl kedvesen) apámra nézett.
-Most pedig gyere már!-fogta meg a karom, és most már finomabban kezdett húzni apa a kocsi felé.

Az úton végig ordított velem, hogy mégis mit képzelek magamról, hogy visszafeleselek neki, hogy ilyen modortalan, szemtelen barátokat szereztem, akárcsak mint amilyen én vagyok, meg ilyenek. Mire hazaértünk, addigra már tele volt az agyam a sok agymosástól, aztán anya is kiabált velem egy sort, majd végre bezárkóztam a szobámba.

JJ szemszöge:

-Vajon minden rendben lesz vele?-kérdeztem a többieket aggódva.
-Reméljük, hogy a szülei nem készítik őt ki halálra-mondta Kie.
-Sajnálom őt. Nem ilyen apát érdemel-suttogtam.
-Hát az biztos-értett egyet Sarah.
-Na addig mi mit csináljunk?-terelte a témát John B.
-Szerintem mi is menjünk haza, Emma nélkül nem jó bandázni-mondta Kie, amiben mindenki egyet értett.
-Na sziasztok!-köszönt el mindenki egymástól.

Emma szemszöge:

Éppen a szobámban gubbasztottam, amikor bejött anya az ajtón, és leült az ágyamra.
-Nézd kicsim, mi nem szeretnénk veled veszekedni. Viszont egy hét múlva lesz a bíróságnál egy gyűlés, hogy ha a többség nem tartja bűnösnek Noah-t, akkor ejtik a vádakat, és nem kell még plusz két hónapot a börtönben ülnie-mosolygott anyu.
-Juhú-dünnyögtem, és a plafont bámultam.
-Helyette holnap nem tud részt venni a Nyárközépen-komorult el anya, hátha megenyhülök. De nem ez történt.
-Ó, de kár-mondtam gúnyosan.
-Tudom, hogy döcögős Noah és a te kapcsolatod, de...lehetnétek egymással kedvesebbek-mondta anya.
-Könnyű azt mondani-forgattam a szemem.
-Na jó, úgy tűnik, hogy veled nem lehet normálisan beszélgetni, úgyhogy most magadra hagylak!-pattant fel mérgesen az anyám, majd ki is ment a szobámból. Hála istennek végre elhúzta a csíkot...