Kéz a derekamon, ami átölel.
Tűz pedig a szívemben, ami rá figyel.
A saját ágyamban fekszünk, bár mások nem tudnak róla. Keze rásimul a derekamra, fel-le mozgatja rajta.
Lehet, hogy titokkénk élünk és senki sem tud rólunk, de nem számít. Mellette semmi sem számít. Néha gondolok arra, mi lenne ha nem csak kihasználnánk egymást, de sajnos ez nincs így.
Bár ha jobban belegondolok nem sajnálom. Egyedül azt, hogy magányosan élek. Nincs mellettem senki mikor felkelek vagy mikor lefekszem. Az ember társas lény mégis úgy érzem nekem muszáj egyedül lennem.
Félek az elköteleződéstől.
YOU ARE READING
Fájdalmaim|✅|
RandomMinden egyes szó fájdalommal kiírva, a saját lelki világom tükrözik. Azt hiszem az írás a legjobb terápia. Ha részben átérzed a sorokat kérlek nagyon vigyázz magadra, hiszen értékes ember vagy!💘 Sőt, mindenki értékes... Lehet sok emberről nem így g...
