Daenerys Targaryen, Viserys Targaryen és Alicent Hightower negyedik szülött gyermeke, aki meglepő módon bíbor színű szemekkel jött a világra, míg két bátyja, nővére és öccse égszínkék színűvel. Nem tudni, hogy ennek mi a pontos oka, hiszen egyedül c...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kora hajnalban már fent voltam, hogy előkészüljek a hosszú útra. Az éjszaka nem aludtam, mert rengeteget gondolkodtam ezen az úton, hogy egy hónap oda, egy hónap vissza, még sárkányháton is. Ez összesen két hónap, szóval két hónapot fogok eltölteni Aemond nélkül. Most biztosan gondoljátok, hogy amikor a dothrakiakkal voltam, akkor egy egész évet voltam távol nélküle, akkor ennek a két hónapnak meg se kéne kottyannia. Csakhogy ez most nem olyan egyszerű... akkor is nehéz volt, hogy nem lehettem vele, de most már a férjem, életem szerelme, sokkal másabb a helyzet. Terhes is vagyok, így a két hónap alatt jóval meg fogok gömbölyödni, mire visszaérek.
Miközben pakolásztam, véletlen levertem a gyertyatartót az asztalról, ami hatalmasat puffant. Erre Aemond is felijedt, de amikor meglátta, hogy semmi baj nincs, megkönnyebbülten kifújta a levegőt.
- Pakolsz? - kérdezte álmosan, miközben megdörzsölte a szemeit.
- Igen. - bólintottam, majd nehezen felvettem a gyertyatartót a földről, mert a hasamtól nem nagyon tudtam lehajolni.
- Nem hiszem el, hogy még mindig el akarsz menni... főleg így. - sóhajtott.
- Aemond, drága szerelmem, miért nem fogadod el, hogy nem tudsz lebeszélni róla? Meg szeretném tenni, amit a király kért. - néztem rá komolyan, ő pedig kikelt az ágyból, és segíteni kezdett összepakolni.
- Aegonnak nem lett volna szabad így elküldenie téged. - rázta a fejét. - Ha már mindenféleképpen el akarsz menni, akkor neked kellett volna Viharvégbe menned, nekem pedig Deresbe.
- Ne variáljunk most már. - húztam össze a zsák száját. - Ez kész. Köszönöm a segítséget! - adtam egy puszit az arcára, majd a szekrény felé vettem az irányt, csak ő elkapta a karom, és magához húzott.
- És ha nem engedlek el? - suttogta az ajkaim közé úgy, hogy azok összeértek.
- Nem tarthatsz vissza. - néztem rá az ajkaira, majd vissza a szemébe és a kék zafírra.
- Biztos nem? - Aemond hátul megragadta a hajam, és nem túl erősen hátra rántotta a fejem, majd elkezdte csókolgatni az állkapcsom és a nyakam.
- Még így sem. - szorítottam össze a szemem, hogy kibírjam, ne mutassam ki milyen hatással van rám az, amit most csinál. Erre a félszemű fiú abbahagyta, és elégedetten rám nézett.
- De nem mondhatod azt, hogy nem esett jól. - mosolyodott el perverzen, mire megcsóváltam a fejem.
- Inkább engedj átöltözni. - toltam el magamtól lassan, majd elléptem tőle, és kinyitottam a szekrényt.
Miután átöltöztem, Aemond és én elmentünk reggelizni. Ez még korai reggeli volt, mivel mindenki aludt, egyedül csak mi ketten voltunk fent. Étkezés után pedig indulnom kell, azért is keltem korán, hogy minél hamarabb elindulhassak. Utánam valószínű férj uram is elindul Viharvégbe, neki is minél előbb teljesítenie kell Aegon király parancsát. Rhaenyra már valószínűleg tudja, hogy a bátyámat megkoronáztuk és ő is intézkedni kezdett, nekünk pedig gyorsabbnak kell lennünk nála.
A félszemű fiú kikísért a Sárkányveremhez, ahol búcsút vehetünk egy időre. Felpakoltam Drogonra a csomagjaim, amiben Aemond is segített. Drogon egyébként senki mást nem tűr meg a közelében, csak Aemondot - meg persze a saját lovasát, azaz engem. Biztos ő is érzi, hogy a fiú fontos számomra, ez pedig mindig is így volt.
- Nagyon szeretlek! - öleltem szorosan magamhoz, majd egy hosszú csókot nyomtam ajkaira.
- Anha athfiezar yeri! - döntötte neki a homlokát az enyémnek, mire én elmosolyodtam a szóhasználatán. - Vigyázz magadra!
- Te is vigyázz magadra, vigyázz a többiekre! Segíts Aegonnak, adj neki tanácsokat, mert szüksége lesz rád és a tanácsaidra! - szorítottam meg a kezét, ő pedig bólintott. - És puszild meg az ikreket és Maelort helyettem is.
- Úgy lesz. - adott még egy utolsó csókot a homlokomra, mielőtt még elváltunk volna egymástol.
Felszálltam Drogon hátára, majd repülésre utasítottam. A sárkány felszökkent és szárnyra kapott. Egy pillanat alatt magam mögött hagytam Királyvárat, ezzel megkezdődött az egy hónapos utam.
Aemond
Néztem, ahogy Daenerys felszáll Drogonnal, majd távolodik és csak távolodik. Mégiscsak elment... elment ilyen állapotban. Egy hónap út nagyon hosszú, főleg egy terhes nőnek. Bár Khalessi erős, mégis úgy érzem, hogy ez még neki is sok lesz. Két hónap összesen az út, visszafelé pedig még nehezebb lesz a helyzete. Istenem, miért ilyen makacs, miért ilyen akaratos? Nem szoktam imádkozni, de érte fogok, hogy ne legyen semmi baja és minden rendben legyen az úton.
Visszalovagoltam a Vörös Toronyba, ahol bementem a szobába, és leültem a kandalló elé. Már most olyan csöndes a vár nélküle, már most annyira hiányzik. Sosem voltam az az érzelgős típus, de Daenerys úgy tud nekem hiányozni, mint senki más. Ha őt valami baj érné, azt nem élném túl, ha valami fáj neki, az nekem is ugyanúgy fáj.
Egy óra elteltével a többiek is felébredtek. Meg akartam várni, amíg mindenki egytől egyik felkel, most ahogy ez megtörtént, engem sem tart vissza semmi, hogy útnak induljak. Szóltam anyámnak és Aegonnak is, adtam egy puszit a nővéremnek, Jaehaerának, Jaehaerysnek és Maelornak is - Khalessi helyett is -, majd készültem elhagyni a várat.
- Aemond. - szólított le nagyapa, mielőtt még kiléptem volna az ajtón.
- Igen, nagyapa? - fordultam vissza felé.
- Csak egy jó tanács, mielőtt elmész... - tette rá a kezét a vállamra. - Jól fontold meg, hogy mit mondasz és azt is, hogyan mondod. Ne felejtkezz meg az ajánlatról, nyerd el Borros nagyúrtól az egyik lányt az öcséd számára. Daeronnak már megírtam ezt és elfogadta, azt mondta, ha Viharvég ura beleegyezik, akkor ő maga is elmegy és kiválasztja magának a lányt. Meg lesz a lány, Borros nagyúr a bátyád kezébe adja viharvidéket, de ha kudarcot vallasz...
- Nem vallok kudarcot. - feleltem határozottan, majd szó nélkül kiléptem az ajtón.
❀❁❀
Vhagar leszállt Viharvég várának udvarára, ahol lehuppantam a nyeregből, majd végig simítottam az öreglány nyakán. Odasétáltam az őrök elé, akiknek bemutatkoztam, majd a kíséretükkel bevonultam a csarnokba, ahol Borros nagyúr már várt.
- Köszöntelek Viharvégben, Aemond Targaryen! - köszöntött Viharvég ura, mire biccentettem. - Minek köszönhetem a látogatásodat?
- II. Aegon király ajánlatát hozom neked, nagyuram. - kezdtem bele, a férfi pedig érdeklődve előrébb dőlt trónszékében. - Egy házassági ajánlat, melyben Daeron öcsémet házasítaná össze az egyik lányoddal. Ha beleegyezel, maga az öcsém is eljön, hogy kiválaszthassa a hozzá megfelelő lányt.
- Mit kér Aegon király ezért cserébe? - kérdezte érdeklődve.
- Csupán csak annyit, hogy őt támogasd, nem pedig Rhaenyrát. - feleltem, mire ő elgondolkodva megsimogatta a szakállát.
- Legyen. - bólintott rá, mire én elmosolyodtam. - Mondd meg a királynak, hogy támogatni fogom, ha pedig harcra kerül a sor, mi mellette fogunk harcolni. Daeron herceget pedig várom, hogy kiválaszthassa magának bármelyik lányomat.
- Köszönöm nagylelkűségedet, nagyuram, Aegon király nevében is. - mondtam hálásan, amikor újból kitárult a csarnok ajtaja, és belépett rajta egy váratlan személy.
