Beléd szeretve♡ {Vanoé fanfiction} BEFEJEZVE✔️

5.rész

Reggel arra ébredtem, hogy valaki rugdos engem. Mivel még mindig álmos voltam ezért csak az egyik szememet nyitottam ki egy kicsit, hogy felmérjem a terepet és egyből Vanitas mérges arcát pillantottam meg. Ennyi is elég volt és visza is csuktam a szemem.
-Hé Noé láttam, hogy kinyitottad a szemed!-kiáltott rám Vanitas.-És amúgy meg,miért a földön alszol???
Akkor tűnt csak fel, hogy a földön fekszem és szorongatom a párnám a karjaimban.
-Ez furcsa pedig este az ágyba feküdtem le.-dörzsöltem meg a jobb szemem miközben felültem török ülésbe. A fiú még mindig mérges arcal nézet engem.
-Oh látom hejrejött a bőröd Vanitas!-mondtam és egy széles mosolyt lőttem a fiú felé.-Megint gyönyörű fehér!
Erre a mondatomra Vanitas arcáról repergett a mérgesség és egy meglepődött, de annál aranyosabb arc váltotta át helyét.
-Tch, természetes, hogy hejrejött!-váltotta át megint mérges arcát Vanitas.-Keljél fel a földről és szedd rendbe magad!
-Rendben.-mondtam és a fürdő felé vettem az irányt.
Mihelyt beléptem az ajtón, megszédültem és térdre estem. Hírtelen előjött a vérszomjam és alig kaptam levegőt. Mindkét kezemmel a nyakamat szorítottam és próbáltam lenyugodni. A vérszomjam viszatartásában elég erősnek találom magam de iszonyatosan vágytam a vérre akkor. Egy idő után köhögni is keztem és éreztem, hogy a szemeim bevörösödnek. Hírtelen azt hallottam, hogy valaki fut a fürdő felé.
-Noé mi ez a hang???-lépett be Vanitas.
-Vanitas...v-vért...-néztem a fiúra.
-Hát ezt nem hiszem el!!-temette az arcát a tenyerébe a fiú.-Én most honnan szerezzek neked vért???
Én már nem is tudtam megszólalni csak lihegtem tovább.
-Várjál hozok neked egy kis vizet.-mondta és kifutott a fürdőből.
-Tudom, hogy egyáltalán nem fogja csillapítani a vérszomjadat de legalább hátha lehűti a fejed.-gugolt le elém Vanitas felém nyújtva a poharat.
Megittam a vizet de egyáltalán nem segített. Köhögtem és lihegtem tovább.
-Mit kezdjek most veled?!?-kiabált rám Vanitas.- Ha nem lenne az az átkozott képességed akkor megengedném, hogy kiszívd a vérem de így nem lehet!!!
Miután ezt kimondta elfogyott minden erőm és térdről hanyat estem a földre.
-NOÉ!!!-hajolt felém Vanitas.
-AHHH BASSZUS!!!-fogta meg a fiú az ingem gallérját és maga felé emelt.-FIGYELJ IDE NOÉ, TUDOD KONTROLÁLNI, HOGY MEG AKAROD-E NÉZNI AZ ADOTT SZEMÉLY EMLÉKEIT! MEGENGEDEM, HOGY IGYÁL A VÉREMBŐL DE HA BELEMERÉSZELSZ NÉZNI AZ EMLÉKEIMBE MEGÖLLEK, ÉRTVE VAGYOK?!??!-ordított rám Vanitas miközben kigombolta felül az ingét.
-Na gyerunk igyál!!!-fordította oldalra a fejét Vanitas.
-V-vanitas....n-nem lehet...mi lesz ha....nem tudom kontrollálni magam...?
-Képes vagy rá! Most pedig igyál!-húzott közelebb a nyakához a fiú de én ellenkeztem. Hiába próbált a fiú közelebb húzni erősebb voltam nála.
- KÉRLEK NOÉ AZ ÉN KEDVEMÉRT IGYÁL VÉGRE!!-nézett a szemeimbe Vanitas.
Erre a mondtatára már nem tudtam visszafogni magam és belemélyesztettem agyaraim Vanitas nyakába. A fiú halkan felkiáltott de befogta tenyerével a száját.
Megfogtam karcsú derekát és közel húztam magamhoz amennyire csak lehetett. Vanitas nem ellenkezett. Nagyon bevoltam pörögve ezért még hosszan végig is nyaltam Vanitas nyakán ami már szinte úszott a vérben, azután megint fiszahelyeztem agyaraim Vanitas nyakába. Erre a cselekedetemre Vanitas felnyögött ami csak még jobban felizgatott. Az, hogy annak a személynek szívhattam a vérét akibe fülig beleszerettem kimondhatatlanul boldoggá tett. Éreztem, hogy a vérszomjam csökken de mégis nő. Egy idő után már teljesen jól voltam de Vanitas vére annyira inycsiklandó volt, hogy nem tudtam leálni. Mivel Vanitas vére sem végtelen ezért 5 perc Mennyország után kivettem az agyaraim  a nyakából. Azután egyből nem váltam el tőle hanem nyomtam egy hosszú  puszit a nyakára amire Vanitas megrezzent.
-Vanitas....-tettem a fejem a vállára.
-R-remélem most örülsz.-nézett félre Vanitas.
Mikor felemeltem a fejem láttam, hogy Vanitas arca pirosabb mint mikor leégett. Mondjuk ki nem pirulna ki mikor egy vámpír 10 másodperce szívta ki a vérét?
-Vanitas jól vagy?-fordítottam magam felé a fejét.
-Kettőt tippelhetsz, vámpír...-förmedt rám Vanitas.
Erre nem mondtam semmit csak lehajtottam a tekintetem.
Vanitas felált és elment mellettem de miközben ment beletúrt a hajamba és hagyta, hogy a tincseim kicsusszanak az ujjai között. Abban a pillanatban éreztem, hogy lángra kapott az arcom. Nem vagyok biztos benne de ez Vanitas nyelvén lehet annyit jelent, hogy nem haragszik rám. Mondjuk ő ajánlotta fel a vérét de akkor is elég kacér dolgokat tettem vele amire biztos nem számított úgyhogy megérteném ha most mérges lenne rám. A fejemre tettem a kezem ahol Vanitas beleturt a hajamba és éreztem, hogy hevesen ver a szívem. Felkeltem a padlóról és elkészültem. Mikor kiléptembaz első dolog amiben megakadt a szemem az a Vanitas nyakán  lévő sebtapasz volt. Mikor megláttam teljesen fogjul ejtett a bűntudat.
-Nagyon fáj?-léptem oda Vanitashoz a septapaszra utalva.
-Túlélem.-mondta a fiú.
Aznap nagyon nem szóltunk egymáshoz és nagyon nagy volt a gyanúm, hogy Vanitas haragszik rám, de nem volt merszem megkérdezni tőle.