Édes Szerelem (C.L.)

11.fejezet

Másnap reggel, nagyon fáradt voltam, de muszáj volt felkelnem ha nem akarom lekésni a gépet.
Az esti buli nem épp úgy sikerült mint szerettem volna.
Miután elmentem a mosdóba, elég nehezen találtam vissza a fiúkhoz. Rengetegen voltak, és alig tudtam magam átverekedni a tömegen.
Épp a pult felé haladtam, amikor valaki megfogta a kezemet és vissza húzott.
-Merre voltál?-állt elém Charles, és látszott rajta hogy zaklatott.
-A mosdóban de mondtam.-látszott rajta,hogy kicsit elgondolkodik azon amit mondtam.
-Miért nem szóltál?
-Szóltam, de ezek szerint nem hallottad.
-Ne tűnj el így még egyszer. Nem akarlak keresgetni.-csak néztem rá, és nem akartam elhinni ,hogy ilyen bunkó stílusban mondta.
-Nem tűntem el, és szóltam hogy elmegyek. Senki sem mondta, hogy engem keresges.
-Mindegy, menjünk inkább. Elég késő van már, vagy te még maradni akarsz?
-Nem, menjünk. -már minden kedvem elment attól hogy itt maradjak.
Charles csak elindult, én pedig csak utánna mentem, már amennyire tudtam.
Hirtelen megállt ,így neki csapódtam a hátának.
-Keressük meg Pierréket és menjünk végre. De add a kezed, mert folyton eltűnsz, nem akarlak megint megkeresni.
-Már húztam volna el a kezemet, de ő gyorsabb volt nálam. Megfogta és olyan szorosan tartotta hogy nem tudtam kihúzni a kezemet az övéből. Nem fájdalmasan szorított, de elég erősen.
Szinte alig tudtam vele tartani a lépést, olyan gyorsan ment előtem.
-Pierre.-kiáltott oda a barátjának, aki csak vigyorogva nézett felénk, amint meglátta a kezünket.
-Charles, merre jártatok? Vagy várj, inkább nem is akarom tudni.-nevetett fel saját magán.
-Vissza megyünk a hotelba. Ti is jöttök?
-Persze, menjünk. Már elég késő van. Szólok a többieknek akkor, kint találkozunk.
-Oké, addig hívok taxit. Kint leszünk.-így újra elindult, én pedig csak mentem utánna. A kezemet még mindig nem engedte el, de még akkor sem, amikor kiértünk a szórakózó hely elé.
-Elengednéd a kezemet?-kérdeztem rá, mert már nagyon zavart hogy egy lépést sem tudok nélküle megtenni.
Csak lenézett rám, és mintha akkor tűnt volna fel neki, már el is engedte a kezemet.
-Rendelek taxit.-emelte fel a telefonját, jelezve hogy mi a szándéka.
Én csak kicsit arrébb álltam, és onnan figyeltem a bejáratot, hogy a többiek mikor jönnek ki.
Szerencsére pár perc után már láttam őket, így már nem kellett egyedül maradnom Leclercel.
Pierrék egyből odamentek a férfihoz, ezért én is vissza mentem hozzá.
-Te megint merre jártál? -tette fel újra a kérdést, amit már az éjszaka hallottam.
-Két méterre voltam tőled, hogy nyugodtan tudj telefonálni.
-Miért ,melletted nem lehet telefonálni?
-De, csak épp az út közepén állunk, és ellége akadálunk itt.-mire megszólalhatot volna, Francesca igazat adott nekem.
-Tényleg kicsit arrébb kellene állnunk. Itt nem vagyunk valami jó helyen.
-Mindjárt itt a taxi. Most már kibírjuk itt.-szólt rá a monacói, ezért nem mentünk onnan sehova. A lány csak rámnézett, mire egy aprót rántottam a vállamon hogy nem tudom mi a baja.
Ezek után csendben álltunk, és a taxira vártunk.

Szinte rohantam a reptéren, hogy elérjem a gépemet, mert elég későn sikerült fuvart találnom.
Ennél rosszabb a reggel már nem is lehet. Nagyon remélem hogy a gépet nem késem le, mert akkor még órákig itt kell majd várnom a következőre.
Szinte rohantam hogy időben oda érjek, és be tudjak csekkolni.
Pierrék már a következő versenyre mennek, így ők nem tartottak velem. Charles viszont, hát nem tudom.
Amikor vissza értünk a szállodába, gyorsan elköszöntem tőlük és már mentem is a szobámba. Nem kérdeztem meg hova és mikor megy, ahogyan ő sem kérdezett meg engem, hogy mikor megyek haza.
Nem tudom mi történt vele az éjjel, de nem is érdekel már.
Óriási szerencsém volt, és még időben sikerült elérnem a gépet.
Mivel nagyon hosszú az út, és még át is kell szállni, ezért megpróbálok pihenni majd egy kicsit.
Átszállás után már csak pár óra és már haza is érek majd, addig viszont kipihenem magam.
Sikerült ugyan aludnom egy kicsit, de még így is elég hosszú az út.
Addig elkezdtem nézni egy sorozatot, hiszen valahogyan túl kell élni az utat.
Annyira belemerültem, hogy mire észhez tértem, már szóltak is hogy nemsokára leszállunk majd.
Mivel kb másfél órát kellett várni amíg át tudunk szállni a másik járatra, ezért kerestem egy kávézót és ott töltöttem el az időmet.
Épp indultam hogy időben oda érjek, amikor egy csapat ember állt körbe valakit.
Biztos valami híres ember lehet, de a tömegben nem igazán láttam hogy ki az.
De nem is foglalkoztam vele többet, és már mentem is tovább az úticélom felé.

Amint leszállt a gép, már minden végtagom elgémberedett, és csak arra vártam hogy végre otthon legyek és vegyek egy forró fürdőt.
Mivel nem a saját kocsimmal jöttem ki, hanem Anna hozott el, ezért még fuvart is kell keresnem amivel hazamehetek.
Már a telefonon keresgéltem, amikor valaki megállt mellettem.
-Elvigyelek?-felnéztem a telefonomból, és nem akartam hinni a szememnek.
-Már keresek fuvart. Köszi.-néztem újra a telefonomat, nem foglalkozva azzal hogy még mindig ott áll mellettem.
-Tudod, elég sokan felismernek, szóval jó lenne ha elindulnánk. Szeretnék már végre otthon lenni.
-Akkor menj. Nem mondtam hogy várj velem.
-Egy helyre megyünk. Miért is mennénk külön?-csak ránéztem, de mielőtt bármit is mondhattam volna, már ki is vette a telefont a kezemből, és már tette is el a zsebébe.
-Hé, mit csinálsz?
-Vissza adom majd a kocsiba. De ideje lenne már indulni. Gyere.-csak álltam ott, és néztem hogyan vigyorogva elindul a mobilommal a zsebében.
Mivel más választásom nem volt, ezért elindultam utánna.
Egy fekete terepjáró szerű autó mellett állt meg.
Kivette a bőröndött a kezemből és már tette is be a csomagtartóba.
Mivel mást nem tudtam tenni, ezért elindultam az utas oldali ajtóhoz.
Amint mindketten beültünk, már indította is el az autót.
-Kérem a telefonom.-fordultam felé, várva hogy oda adja a telefonomat.
-Otthon oda adom.
-Nem Charles, most kérem.
-Miért olyan fontos? Nem mindegy mikor kapod meg?
-Nem, nem mindegy. Szóval kérem amíg nem indulsz el.-tarottam felé a kezemet, hogy vissza adja a telefont.
-Tessék-nyomta bele a kezembe, de valamit pusmogott az orra alatt, de nem értettem.
Ezek után egy ideig nem szóltunk egymáshoz, csak csendben tettük meg az utat. Szerencsére kapcsolt zenét, így nem volt annyire kellemetlen a csend.
Pittyent a telefonom, de amint megláttam az értesítést nem hittem a szememnek.
Lando Norris követni kezdett instagrammon.
Sőt ha ez még nem lenne elég, még egy képet is kitett, amit még az este csináltunk. Egy csoportos kép volt, így mindenki rajta volt.
Mivel visszakövettem, így megjelölt a képen. Ezen a képen Charles mellett álltam, aki átkarolta a derekamat hogy mindannyian beleférjünk a képbe.
-Látom Norris megtalált.-egyszer csak megszólalt, mire rákaptam a fejem.
-Az utat nézd, ne a telefonomat.
-Miért? Van valami titkolni valód?
-Nincs, de vezetsz, és semmi közöd a telefonomhoz.
-Jól van. Nem kell leharapni a fejemet.
Csak egy kérdést tettem fel.
-Neked hogy tetszene ha a telefonodat nézegetném?
-Nyugodtan. Nincs semmi titkom ,amit ne láthanál.
-Nem élnék a lehetőséggel, de azért köszi.
-Ahogy gondolod. Nem vagy éhes amúgy?
-meglepett a kérdése mert erre nem számítottam.
-Ettem a reptéren.
-Én is, de csak egy szendvicset. De ha nem akarsz enni, akkor menjünk haza.-igazság szerint elég éhes vagyok, de neki ezt nem akartam mondani.
-Nemsokára lesz itt egy étterem. Nagyon finoman főznek. Ha neked megfelel, akkor oda mehetnénk.
-Nekem megfelel, csak valami meleg étel legyen. Nem volt valami jó az a szendvics.
-Akkor miért etted meg?
-Éhes voltam.

-Ez tényleg nagyon finom. Nem hittem volna.-evett egy újabb falatot a spárgából.
-Mondtam hogy nagyon finom. Azt gondoltad hogy hazudok?
-Dehogy is. De nem mindig ízlik, ahogy elvan készítve. De ez tényleg nagyon jó.
-Örülök hogy ennyire ízlik.
-Kérdezhetek valamit?-csak ránéztem, és inkább letettem a villámat várva a kérdését.
-Persze.
-Miért nem szóltál hogy te is ugyan azzal a géppel jössz, amivel én?
-Nem tudtam hogy te is hazajössz. Azt hittem mész tovább a következő versenyre.
-Azért megkérdezhetted volna. Eljöhettünk volna együtt. Akkor nem kellett volna egyedül lenned a gépen, és a reptéren sem.
-Ahogyan te is. De tegnap nem voltál valami beszédes kedvedben már éjjel.-kicsit megfeszült a teste amikor felhoztam a tegnap éjszakát.
-Nem akartam bunkó lenni, csak kicsit ideges voltam. Az sem segített ,hogy hirtelen eltüntél és nem találtalak sehol.
-Mondtam már hogy szóltam hogy hova megyek. Csak elég nagy beszélgetésbe voltál Landoval.
-Hadjuk inkább az estét. Holnap már dolgozol?-terelte el gyorsan a témát.
-Igen. Már muszáj bemennem. Pénteken sem voltam bent, és már ideje lenne bemennem.
-De ott vannak a kollégáid. Rájuk azért ilyenkor számíthatsz nem?
-Persze. Anna helyetesít, ilyenkor ő csinálja a sütemények, és a tortákat is.
-És a pasi? Ő nem csinál semmit, csak a pultba van?
-Gabriel? Nem, ő is néha beáll, de inkább a pultba van.
-Jóba vagytok?
-Igen. Mármint elég jól kijövünk. Nekem ez fontos, hogy jó kapcsolatom legyen velük. Anna nagyon jó barátnőm.
-Igen ,azt láttam. És hogy tetszett a verseny?
-Nagyon élveztem. Nem hittem volna hogy ennyire fog tetszeni.
-Máskor is eljöhetsz ha szeretnél.-csak mosolyogtam, és egy köszönömöt tudtam csak mondani.