Beléd szeretve♡ {Vanoé fanfiction} BEFEJEZVE✔️

6.rész

Azóta is gondolkodom a dolgon, hogy vajon Vanitas haragszik-e rám. Ugyanúgy viselkedik mind mindig de az elképesztően meglepett, hogy Vanitas felajánlotta nekem a vérét amikor egyszer képes lett volna megölni a dolog miatt. Vanitas egy vámpírokra speciálodott orvos ezért biztos tudta, hogy nem halnék bele ha nem kapok vért. Igaz nagy hatással lett volna rám de akkor sem haltam volna bele. Úgyhogy ezt biztos tudta. Akkor miért? Megsajnált? Segíteni akart rajtam? Egyáltalán nem értem. Jelenleg a fotelban ülök és ezen gondolkodom egy ideje. Gondolatmenetemet Murr szakította meg. Nagyon rosz bőrben volt és furán nyávogott.
-Murr, mi van veled?-vettem fel az ölembe a cicát. Mikor tettem volna rá a tenyerem, hogy megsimizzem éreztem, hogy nagyon reszket. Egy idő után köhögni is kezdett.
-Ez nagyon nem jó!-miután ezt kimondtam Vanitas lépett be a hotelszoba ajtaján.
-Vanitas!-szaladtam a fiuhoz Murrt tarva a karjaim közt.
-Mi van, Noé?-nézett rám a fiú.
-Murr nincs jól és nem tudom mi a baja!-néztem a cicámra aggodóan.
-Na mi van veled?-vette át tőle Murrt Vanitas.
-Nagyon reszket.-állapította meg egy kis idő után Vanitas.-El kell vinnünk egy állatorvoshoz de gyorsan.
-Rendben, hozom is a hordozóját!-mondtam és egyből keresni keztem az előbb említett tárgyat. Nem sok időbe telt és meg is kaptam az ágyam mellett.
-Gyere Murr, mász csak bele.-terelgette befelé Vanitas Murrt a hordozojába.
A cica szótfogadt és szépen bemászott a helyére. Mikor elhelyezkedett becsúktam a hordozó ajtaját és indultunk is az állatorvoshoz. Nagyon siettünk épp, hogy nem futottunk a rendelőig. Mikor beértünk legnagyobb szerencsénkre senki nem volt ott ezért egyből be is mehettünk.
-Jó napot doktor úr!-köszöntöttük Vanitasszal a doktort.
-Sziasztok, miben segíthetek?-lépett elénk egy, úgy a 20 éveiben járható fiatal férfi. Felül kék bluzzot viselt egy megszokott fehér orvosi ingel, alól meg egy fekete nadrágot amit egy nadrágszij tartott.
-A cicám Murr nagyon beteg és reszket de nem tudjuk, hogy mi baja lehet!-vettem ki Murrt a hordozójából.-Esetleg még tudná vizsgálni?
-Természetesen, tedd kérlek az asztalra.
Nem kellett kétszer mondja, megfogtam Murrt és a karjaimból szépen az asztalra helyeztem. Az orvos elkezdte vizsgálni Murrt, megnézte a száját és a csontjait aztán meghalgatta a szívverését.
-Mit evett mostanság a cica?-kérdezte az orvos egy idő után.
-Macskaeledelt, egy nap kétszer.-válaszoltam.
-Más egyéb? Csak macskaeledelt eszik?-nézett rám meglepő arcal a doki.
-Hát...igen.-mondtam egy kicsit félénken.
-Az nem tesz jót neki.-közölte az orvos összekülcsolt karokkal.-A cicának bélfertőzése és magas láza lett a sok macskaeledeltől.
-Ezt halva egy hajszál tartotta, hogy el ne sírjam magam de csak a tenyerem tettem a szájamra. Hírtelen egy kezet éreztem a vállamon.
-Ne aggodj Noé, helyrejön.-pillantottam meg Vanitast.
-Természetesen igen, helyrejön a cicus csak szüksége van pihenésre és változatos étkezésre. Valamint ki kell, hogy tisztítsuk a gyomrát.-tette hozzá a doki.
-Meg kell műteni Murrt?!-riadtam fel mikor meghalottam mit mondott az orvos.
-Nem ne aggódjon, csak sokat kell innia és magától kitisztúl.-kuncogott az orvos.
Ezt halva nagy kő esett le a szívemről.
-A biztonság kedvéért felírok egy gyógyszert a cicának.-ragadott meg egy tollat és egy cetlit a doki.
-Köszönjük.-mondtuk egyszerre Vanitasszal.
-Nincs mit.-válaszolt és a kezünkbe gyomta a cetlit.
Vissza helyeztük Murrt a hordozójába fizettünk és elkezdtünk viszasétálni a hotelbe. Mikor beértünk a szobánkba az első dolgom az volt, hogy csináltam Murrnak egy puha fekhelyet. Az ágya mellé tettem a két tálkáját amiben a víz és a kaja van. Mikor befelyeztem kivettem Murrt a hordozoból és az ágyába helyeztem. Vanitas az ágyán ült és keresztbe tett lábbal figyelt engem. Egy idő után már nem tudtam ignorálni a nézését ezért megszolítottam.
-Öhm...Vanitas...mi a baj?-kérdeztem rá egy kicsit félősen.
-Nagyon jó gazda vagy, Noé.-támasztotta kezére a a fejét a fiú.
-E-ez csak természetes, Murr a kis kedvencem!-néztem félre miközben próbáltam kidadogni valamit.
Miután töltöttem új vizet és tettem új ezalkalommal más kaját a kis beteg tányérába, leültem Vanitas mellé és a kezeimet a térgyeimre támasztva eltemettem az arcom a tenyerembe.
-Ne aggódj már te buta, az orvos mondta, hogy helyrejön.-szólalt meg Vanitas.
-Tudom de akkor is szívszorító így látni Murrt.-motyogtam a tenyerembe.
-Hhh....na gyere ide.-tárta ki a karjait Vanitas.
Mikor ezt meghallottam lassan felemeltem a fejem és Vanitasszra néztem aki még mindig nyitva tartotta a karjait előttem ám megjelent rajta egy halvány pír amit félrenézéssel próbált eltakarni. Nem kellet egy másodpercig sem gondolkodjak ahoz, hogy a fiú karjaiba ne vessem magam. Mihelyt ez megtörtént a vállára helyeztem a homlokam és csak szívtam be Vanitas illatát. Hírtelen a fiu kezét éreztem meg a tarkomon ami mélyen beletürt a hajamba.
-Nyugodj meg Noé, itt vagyok.-suttogta a fülembe a fiú mire én csak még jobban magamhoz húztam és szorítottam. Vanitas keze a hajamat simogatta ami leírhatatlan érzés volt. Nekem a fejem egész végig Vanitas vállán pihent amit aztán ő is utánozott ugyanis egy idő után Vanitas is a vállamra helyezte a fejét és éreztem, hogy beleszíppant a nyakamba. Próbáltam reakció nélkül tűrni de képtelen voltam rá. Kész elfogyott az önuralmam. Lassan elváltam tőle és megfogtam sima arcát. Erre Vanitas puppilái kitágultak és úgy csillogtak kék szemei mint az égen a csillagok. Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy Vanitas, hogy érez de összevetve azt, hogy megengedte, hogy vele aludjak, hogy megengedte, hogy igyak a véréből mikor szükségem volt rá és, hogy most csak úgy meg akart ölelni arra adott reményt, hogy talán ő is úgy érezhet mint én. Egy ideig csak néztem a gyönyörű szemeibe és simogattam az arcát a hüvelykujjammal, hogy lássam el lök-e magától de csak ő is nézett a szemeimbe. Miután fél perc után sem lökött el magától gondoltam most vagy soha. Szépen lassan elkezdtem közeledni felé. Annyira hevesen vert a szívem, hogy majdnem kiszökött a mellkasomból és úgy égett az arcom mintha tűzzel égetnék de egész végig csak Vanitas szemébe néztem. A fiú becsúkta a szemeit és lassan ő is elkezdett közeledni felém. Világos volt mint a nap. Vanitas is szeret engem. Már csak pár milliméter volt köztünk és már az orrunk összeért. Már épp zártam volna be a köztünk lévő távolságot mikor valaki kopogtatott az ajtón. Vanitas és én egyszerre szöktünk el egymástól piros arcal.
-K-k-k-kinyítom!!-mondtam teljesen vörös arcal.
Vanitas csak nézett utánam vörös arcal de neki egy szó sem jött ki a száján.
Az ajtó mögött Domi ált.
-Domi???-esett le az állam.-Te mit keresel itt??
-Noé!!!-ugrott a nyakamba.-Jeanne látott téged és Vanitast az állatorvos felé rohanni ezért ide kellett jönnöm.
-Hát igen...az a helyzet, hogy Murrnak bélfertőzése lett és el kellett vigyük az állatorvoshoz.
-Jaj ne ez szörnyű!-tette Domi a szája elé a kezeit.-Hol van a kis beteg?
-Ott van a sarokban az ágyában.-mutattam az egyik sarokra.
-Szegényem.-indult el Domi Murr felé.
-Oh, szia Vanitas.-vette észre Vanitast Domi az ágyon ülve. -Te is itt vagy?
-Amint láthatod.-felelte Vanitas és összefonta a karjait.
Domi rá sem figyelve tovább ment a sarokig ahol Murr pihent.
-Szegényke.-kezte el simogatni Domi Murrt. Ezután még egy darabig maradt, megittunk egy teát azután meg kikisértem az ajtóhoz.
-Viszlát, Mon Cherie.-simította végig az kezét az arcomon Domi. Én csak integettem utána. Mikor becsuktam az ajtót elkezdtem gondolkodni, hogy most mi is legyen. Megint csak Vanitas és én vagyunk a szobába. Most akkor folytatjuk...vagy úgy teszünk mintha mi sem történt volna? Nem maradhattam az ajtó előtt sokáig mert gyanús lettem volna ezért hamar össze kellett szedjem magam. Szerencsére a csészék az asztalon maradtak ezért be vittem őket a konyhába ezzel több időt nyerve a gondolkodásra. Mikor bevittem őket elkezdtem elmosni őket és minél tovább húzni az időt. De sajnos 5 perc sem kellet és végeztem. Összeszedtem minden erőm is kiléptem a konyhából. Egyből Vanitasszon akadt meg a szemem aki épp keresztbe tett lábakkal ült az ágyán.
Hírtelen felkelt az ágyból és elindult felém miközben a szemeimbe nézett.
Nem volt nagyon nagy a távolság köztünk ezért hamar odaért hozzám.
-V-vanitas?-kezdtem neki.
A fiú mikor hozzámért megragadta az ingemen lévő masnit és az ő szintjére húzott aztán hevesen támadt az ajkaimra.
-Vani-...-váltam el tőle egy kis levegőért de Vanitas a tarkómnál fogva visszarántott magához. A fiú a nyakamnál összekülcsolta a kezeit én meg a derekát tartottam szorosan magamhoz. Vagy 5 percen keresztül faltuk egymást míg végül az oxigén hiány miatt elváltunk egymástól. Mihelyt kaptam egy kis levegőt Vanitas homlokára dőltöttem az enyémet és megfogtam az állát.
-Vanitas szeretlek.-mondtam ki amit már rég kikelett volna.