Barátságból Szerelem(manuel. FF)BEFEJEZETT

Part 8

Eközben ami a többieknél volt :

Írói szemszög:

-nyissatok ki azzonal -halloták meg Dóri dühös hangját miközben ugy verte az ajtót hogy az majd ki szakadt a helyéről de egyikük se nyitotta ki az ajtót
-szerintem nem volt helyes amit csináltunk ők csak le öntöttek minket mi meg be dobtuk őket a medencébe és ráadásul még ki is zártuk őket-mondta Szofi hangjában rengeteg bűntudattal elvégre Dórival kiskoruk óta legjobb barátnők voltak
-hát mondjuk lehet hogy nem kicsit túlzásba estünk-vallota be a Bruno mellet ülő Sári mire manuel szólalt meg
-most már engedjük be őket- állt fel és nyitotta volna ki az ajtót mikor a szobában lévő három fiú egyszerre húzta vissza -most mit csináltok-kérdezte kicsit ingerültebben a kelleténél Manuel
-tesó még egy kicsit kint lesznek aztán be engedjük őket-mondta Milán es visza ültette Manuelt a fotelba
-rendben de csak öt perc -nézet szigorúan Manuel mire a többiek bólogattak
-addig egy fifa -kérdezte spacc mire a fiúk egyből a kontrolerért nyúltak
amíg a bent lévő két lány bűnbánóan nézett

Az öt percből lassan egy óra lett az egy órából meg kettőt és így tovább. Mikor a fiúk szünetet tartottak Bruno az órára nézett és látta hogy délután ötöt mutat.

-srácok Maricsék már hat órája ülnek kint -kapott a fejéhez Bruno
-menyi?-kérdezte döbbenten Szofi
-hat órája-mondta spacc mire mindenki kivétel nélkül az ajtóhoz rohant és kinyitotta

Amikor ki nyitották az ajtót döbbenten néztek hogy senki nincs az udvaron. Az udvar minden szegletét at kutaták de senkit nem találtak kint.
Se Maricsot se Dórit.

-na ezek meg hova tűntek- kérdezte Sári
-el vitte őket egy sárkány-forgatott szemet Manuel
-bisztos át másztak a kerítésen és el mentek -mondta válat vonva spacc
-nézük meg kint vannak e a kocsijaik- adta a remek ötletet Szofi
mire mindenki ki ment a ház elé
-baszki nincs itt egyikőjük kocsija se -akadt ki manuel
-most mért vagy úgy oda Maricsal van tuti hogy nincs semmi baja egyikőjüknek se- forgata a szemét Milán
-bisztos hogy már meg húzta - fintorodot el Sári
-micsoda -kérdezte egyszere Manuel és Szofi
-na jo inkább menjünk és keressük meg őket és kérjünk bocsánatot-mondta spacc a fejét le hajtva
-oké spacc és Szofi mennek Milannal Maricsékhoz amíg én Sári és Manuel megyünk Dóriék lakásához - adta ki a parancsot Bruno mire mindenki be patant a kocsiba meg sem várva- engem persze nem kell meg várni - motyogta az orra alatt és be szállt a kocsiba Sári és Manuel mellé

Mindkét kocsi el indult a Bruno által ki szabott helyre.

A valmaros fiúk lakásánál :

-Milan nyisd már ki azt a kurva ajtót-dühöngött a spacc kezét fogó Szofi
-jolvan nyitom már-mondta és ki nyitotta az ajtót

Az egész házat át kutatták még a pincébe is meg néztek őket de sehol se voltak a kereset Marics és Dóri. Szofi nagyon ki akadt hogy gyerekkori legjobb barátnőjét nem találták meg.
Sirva borult spacc karjaiba és azt mondogatta hogy az ő hibája mire spacc azzal nyugtata hogy nem csak az övé meg hogy ugy is meg találják őket.

Eközben Dóriék lakásánál:

A két fiú és Sári amint ki szálltak az autóból rohantak a ház felé. A házban mivel lift nem volt és a lakás a negyediken volt lihegve és piros arccal értek fel. Sári erőszakosan be kopogott a lakásba.

Újra Dóri szemszögéből :

Erőszakos dörömbölésre keltem fel a ahogy a melletem ülő Marics is. Be mentem a konyhába és egy nyújtó fával a kezemben értem visza a most már nappaliban álló Maricshoz a ki a látványom láttán majdnem el röhögte magát. De meg fenyegettem hogy le ütöm úgy hogy abba hagyta. Lassan oda sétáltam az ajtóhoz és ki nyitottam közbe pedig be csuktam a szemem és legyintettem egyet mire valaki a földre eset. Mikor ki nyitotta a szemem Brunoval,Manuellel és egy ájult Sári val találtam szembe magam gondolom Sárit ütöttem le.

-hupsz-mondtam és ki álltam az ajtóból
-ezt inkább el veszem -vette ki a kezemből félve a fegyverem Marics amíg Bruno és Manuel be hozta a kanapéra az ájult Sárit
-na miért vagytok itt - kérdezte Marics
-hát ilyen hat óra körül  eszünkbe jutott hogy ti is léteztek ezért ki mentünk értetek a kertbe de ti nem voltatok ott szóval ki mentünk a ház elé meg nézni hogy a kocsitok ott van-e és mikor láttuk hogy nincs ott rá jöttünk hogy vagy Maricsék hoz mehetettek vagy ide így ketté váltunk és végül meg találtunk titeket - hadarta Manuel zavarba amíg Bruno szerelme arcát simogatta
-aha értem szóval ha nem jövünk el akkor ott ülhettünk volna hatig az igen -néztem rájuk elismerően
-le ütötted a szerelmem -nyavajgott Bruno
-az most nem lényeg szép kis barátok vagytok -mondta Marics mire mind ketten el Szégyellték magukat

Később Bruno fel hivta a többieket hogy meg vagyunk és hogy jöjjenek ide. Mikor ide értek a többiek Szofi a nyakamba ugrott és azt mondta hogy soha többet ne csináljak ilyet. Amint Szofi le szállt rólam mindenki egy emberként fordult felém és Marics felé és bocsánatot kértek. Meg bocsátottunk nekik de szem kontaktusban meg beszéltük hogy ezt még visza kapják. Végül az lett hogy mindenki nálunk aludt. Összegzem a napom egy szóval szar de az vicces volt ahogy Sárit le ütöttem és az is ahogy Marics el vette tőlem a nyújtófát. Nyugodt szível feküdtem le aludni mert tudtam hogy nekem vannak a világon a legjobb barátaim.