Beléd szeretve♡ {Vanoé fanfiction} BEFEJEZVE✔️

7.rész

Vanitas csak némán bámult a szemeimbe és még sem szólalt. Egy kis idő után egyik kezét megint át tette a nyakamon és felhuzta magát az én szintemre még egy csókra.
-Én is szeretlek, Noé.-ölelt meg a fiú.
Nem kellett sok idő, hogy én is a karjaimba zárjam. Hihetetlenül szerelmes vagyok Vanitasszba és sosem fogom átadni másnak. Soha. Vanitas mától csak az enyém, senki másé. Gondoltam magamban és még jobban magamhoz húztam szerelmem.
-Vanitas.-szolítottam meg a fiút.
-Igen?-nézett rám nagy szemekkel az említett.
-Emlékszel még amikor azt mondtad, hogy nem vagy jó táncos?-kulcsoltam össze ujjainkat és húztam közelebb Vanitast a derekánál fogva.
-Igen, és?-döntötte meg a fejét a kék szemű.
-Szabad egy táncra?-ezt mondva egy hosszú puszit nyomtam Vanitas kézfejére.
-Hát rendben legyen.-jött egy kis nevetés Vanitas száján.
Ezt halva megint összekülcsoltam ujjainkat és elkezdtem vezetni Vanitast. Annak ellenére, hogy azt mondta nem tud jól táncolni nagyon ügyes volt. Egész végig keringőztünk, egy ideig lassan és volt amikor gyorsítottunk az ütemen amin legtöbbször nevettünk. Úgy 10 perc keringő után újra kézfejen csókoltam partnerem.
-Köszönöm a táncot Vanitas.-néztem rá.
-Nagyon szívesen.-hajolt meg előttem.
Az a nap egész hamar eltelt. Egész nap csak egymásnak éltünk. Én a fotelban ültem Vanitas meg az ölömben velem szemben, és szorosan hozzám volt bújva. Én a haját simogattam és egyszer egyszer nyomtam egy puszit a fejére. Este úgy döntöttünk, hogy egy étteremben vacsorázunk, hogy megünnepeljük, hogy összejöttünk. Abba az étterembe mentünk ahol múltkor Dantéval és Johannal voltunk. Mikor beértünk leültünk égy két személyes asztalhoz és rendeltünk. Míg vártunk nagyon nem szóltunk egymáshoz. Vanitas nem lett beszédesebb a kapcsolatunktól de legalább már nem nézett rám olyan csúf szemekkel mint ezelőtt, sőt mikor találkozik a tekintetünk van amikor egy halvány mosolyt is küld felém. Mikor kihozták az ételeket nekiláttunk enni.
-Vanitas.-szólitottam meg az előttem ülő fiút.
-Igen?.-szegezte rám figyelmét Vanitas.
-Mikor szerettél belém?-néztem a kék szemeibe a fiúnak.
Vanitas épp akkor akarta volna bekapni a falatot a villájáról de a kérdésemtől annyira lefagyott, hogy a szája előtt felejtette és nagy szemekkel nézett rám.
-Nem is tudom pontosan.-kezdte el.-Az egész kalandunk alatt, de szerintem leginkább akkor amikor nem tudtalak megölni.-Te?-tette most fel ő a kérdést.
-Én is így vagyok.-mondtam.-Lehet akkor amikor elkaptalak a lépcsőn, mikor megcsúsztál.-kortyoltam bele az italomba.
-Értem.-mondta Vanitas és bekapott egy falat húst a tányérjáról.
Vacsora után fizettünk és vissza indultunk a hotelbe. Mikor beértünk Vanitas nyújtozodott egy nagyot és levette a kabátját.
-Áh fáradt vagyok.-ásitott egy nagyot Vanitas.
-Én is.-tettem hozzá.
Ezután mind ketten lezuhanyoztunk (természetesen külön) és felvettük a pizsamáinkat. Mivel én végeztem először, ránéztem Murr-ra aki még mindig a sarokban pihent.
-Már sokkal jobban nézel ki Murr.-simogattam meg a cica fejét.-Ezek szerint hat a gyógyszer.-mosolyodtam el.
Ezután tettem neki új kaját, és friss vizet eresztettem a csapról a tálkájába. Miután mind ezt megcsináltam leültem az ágyamra és néztem Murrt ahogy alszik. Egy kis idő útán, Vanitas is végzett és kijött a fürdőből. Az ő ágya felé vette az irányt mire én rászoltam.
-Vanitas!-kiáltottam utána mire ő rám szegezte figyelmét.
Nem mondtam semmit csak oldalra bolintottam az ágyamra, azt jelezve, hogy aludjon velem. Mikor ez leesett neki egy lessokolt piros arcra váltott. Nem értettem miért hiszen egyszer már aludtunk ketten. Vanitas lenézett a földre és egy nagy lendülettel elindult felém. Én félréb ültem, hogy Vanitassznak legyen helye bebujni az ágyba. Én elmentem lekapcsolni a villanyt. A Hold és a csillagok bevílágítottak az ablakon ezért egyáltalán nem volt sötét. Elindultam az ágyam felé ahol Vanitas már várt rám. Bemásztam mellé és szorosan magamhoz öleltem. Vanitas mélyen belebujt a mellkasomba és ő is átölelt. Egy ideig simogattam a fejét és játszdoztam homokóra alakú fülbevalójával.
-Szeretlek Vanitas.-sutoggtam és nyomtam egy puszit a fejére.
-Mmmh...-nyöszögte visza gondolom válaszul de már túl fáradt volt, hogy rendesen beszéljen. Szorosan magamhoz szorítottam, ásítottam egyet és azzal el is nyomott az álom.

                     ⚠️SPOILER⚠️

Kinyitottam a szemem és arra lettem figyelmes, hogy ki vagyok kötözve egy székhez. Nem tudtam ez miért van ezért el kezdtem nézelődni. Mikor előre néztem megfagyott a vérem ugyanis Vanitas volt kikötözve elém egy nagy asztalhoz és Dr.Moreau állt mellette.
-Annyira örülök, hogy viszatértél hozzám, 69-es!-örvendezett az őrült Vanitas mellett.
-Hé mit akar tenni Vanitasszal!?!?ordítottam rá.
-Amit mindig is! Kisérletezek rajta!-kapott élő egy injekciót amiben valami kék dolog volt.
-Na lássuk erre mit reagálsz 69-es!-adta be Vanitassznak az injekciót amire Vanitas megrezzent és fájdalmában félre nézett.
-Mit képzel maga?!?!-Eresszen el minket!!!-orditottam rá de hiába való volt.
-Nem lehet ifjú vámpír barátom! 69-es a legjobb tesztalanyom, ő mindent kibír, nem igaz 69-es??-lépett oda Vaniashoz és megsimitotta az arcát. Vanitas csak tűrte és még sem szólalt.
-Utoljára figyelmeztetem magát, hogy engedjen el mindket és nehogy még egy ujjal is Vanitashoz merjen érni!!
Ezt Dr.Moreau ignorálta és előkapott egy nagy kést.
-Most pedig!!!!-vigyorodt el.
Én csak lefagyva néztem és meg sem tudtam mukkani. Dr.Moreau hírtelen egy mély vágást ejtett Vanitas alkarján amire Vanitas csak összehúzta a száját és felnézett fájdalmában.
-MAGA SZÖRNYETEG!!!-ordítottam rá torkom szakadtából.
-Na látod ezért 69-es a kedvenc és egyben legjobb tesztalanyom mert minden fájdalmat panaszkodás és ordítás nélkül tűr!!!!-örvendezett magának.-Eláruljak egy titkot?-lépett elém.
-Az a kék anyag amit beadtam 69-esnek az nem más mint a Kék Hold Vámpírjának vére!!-tárta ki a karjait.
-Már nagyon régóta adagolom be folyamatosan 69-esnek a Kék Hold Vámpírjának vérét és ennek köszönhetően egy csomó tulajdonságát átvehette a Kék Hold Vámpírjának!!!-harapott a szája szélére.-Mint például a sebei sokkal gyorsabban gyógyulnak mint egy átlagos embernek!!-mutatott Vanitas alkarjára amit az előbb megvágot de az már szinte teljesen be volt gyógyultva, csak egy halvány csík látszott.
-És még ezt nézd meg!-húzta fel Vanitas szája szélét és a szemfogára mutatott.-Nézd csak milyen hegyes a szemfoga!!-Sokkal hegyesebb mint egy átlag emberé de a vámpírok agyarával nem ér fel!!-tapsolt Dr.Moreau.
Én csak lesokkolva néztem.
-VANITAS!!-ordítottam utánna.
-Hírtelen felpatantam a paplan alól és hatalmas zokogásban törtem ki.
-Noé mi a baj???-riadt fel álmából Vanitas.
-V-Vanitas!!!-borultam a nyakába.
-Noé téged meg mi lelt??-szórított magához Vanitas.
Én csak szipogva a szemébe néztem ő meg az enyémbe.
-R-rosszat....á-álmodtam...-szipogtam neki kísirt szemekkel.
-Megint?-nézett rám meglepődő de egyben aggódó szemekkel.
-Noé, már akkor is elmondtam mikor először álmodtál rosszat, hogy sosem hagylak magadra és nem halok meg.-simította végig a tenyerét az arcomon amibe én mélyen belebujtam.
-Na nyugodj meg.-ölelt magához és elkezdte simogatni a fehér tincseimet.
Egy kis idő után megfogta az arcom és adott egy csókot. Mikor távolodott volna el tőlem visszarántottam magamhoz és elkezdtem nyengéden falni az ajkait. Törökülésben ültem ezért egy idő után Vanitast a derekánál fogva az ölembe húztam. Vanitas engedelmeskedett és még jobban beleturt fehér tincseimbe én pedig a derekánál fogva húztam egyre közelebb magamhoz. Úgy egy perc után lelöktem a hátára és nyomtam egy utolsó hosszú csókot a szájára.
-Vanitas most aludjunk.-döntöttem a homlokam az övére.
Erre csak bólintott egyet. Adtam egy puszit a homlokára és befeküdtem mellé. Magamhoz szorítottam Vanitast és éreztem, hogy lenyugodok.