Nem Jut eszembe Cím 😂

1. Fejezet

 - Helloka - köszönt Kékfény, mikor beért az osztályba. Csak páran köszöntek vissza. - Pff...városi parasztok! - motyogta sértődötten a lány

 - Miben különbözik a városi paraszt a rendestől? - kérdezte nagy szemeket meresztve Radír. 

 - A városi paraszt az aki nem köszön vissza... - Fordult hátra hozzájuk Kréta. - Minden áldott reggel ugyanez van. Kékfény minden áldott

- Szóismétlés, haha! - vágott közbe Vigyori

 - Minden áldott reggel elmagyarázza neked ezt a hülyeséget -  folytatta nem is törődve Vigyorival Kréta, miközben a halántékát masszírozta. - És Paca neki fog állni fütyülni, amin ti meg felhúzzátok magatokat, nekiálltok káromkodni meg ordítozni aztán meg bejön Szigor és érdekes módon megnyugszotok...

 A terem hátuljában Paca valóban a kétujjas fütyülést gyakorolta. Épp sikerült neki, és ezzel jól ráijesztett mindenkire.  Hogy fogalmazzam meg hogy családbarát legyen - gondolkozott az író 

A következő pillanatban a fél osztály ordítva szidta Pacát, Paca édesanyját, illetve Paca felmenőinek bizonyos testrészeit emlegették.

Jessie  Writer sóhajtva dőlt hátra a székén. Hiába, az hogy egész nap a füzet fölé  görnyed az nem tesz jót a gerincének. Kibámult az ablakon, az élettel teli, vidáman mosolygó nyárba.

 - Talán inkább ki kéne menni a Csíkkal vagy a Pöttyel az erdőbe. Mostanában már nincs olyan hőség, mint júliusban volt...- gondolkozott hangosan. - Ja nem, mindjárt hívni fog az Évi...

A Csík és a Pötty két füzetet jelentett.A Csíkba írt, a Pöttybe pedig a karaktereit rajzolta le. A boritójukról kapták a nevüket. Évi pedig a magántanára volt. Mindig hívásban tanult, mert Évi nem tudott volna felmászni a dombra, ahol a ház állt, mert már öreg volt hozzá.

És a következő pillanatban megszólalt a Skype jellegzetes, hívást jelző hangja. Ő még gyorsan leírt néhány mondatot...

Meghallották Szigor  kopogó, tűsarkas lépteit a a folyosóról. Mindenki azonnal elnémult, néhányan magukban imádkozni kezdtek ,hátha a tanárnő nem hallotta a káromkodásukat. Nyílt az ajtó, a tanerő belépett és kezdődött a matekórának nevezett nyomorúság.

  - Én megmondtam - dörmögte elégedetten A JÓS (igen, xd csupa nagybetűvel)

- Kréta egy jóstehetség -súgta Radír Kékfénynek.- írta 

Aztán felvette, és a magán-matekóra is megkezdődött. 

Jessie utálta a matekot, még úgy is hogy Évi tartotta. Mostanában ráadásul egy különösen undok anyagrésznél tartottak, a geometriánál. Nem hiába lélegzett fel amikor felhangzott az a mondat ami náluk csengő helyett az óta végét jelezte. Mégpedig az, hogy:

- Na mesélj, mi történik ma a 7. a -ban? 

És erre a pár szóra a lány úgy belelkesült, mint semmi másra. A 7.a az az osztály volt aminek a történetét írta. Minden nap az ő egy napjukat írta le, és teljesen beleérte magát, mintha az ő osztálya lennének. Sose tudta előre, mit fog írni, az csak úgy jött, miközben az első néhány szót leírta a fejezetből. Nem volt előre kitalált cselekmény, ezért is élvezte annyira az írást.

 - Még semmi... De várj lehet hogy ebből lesz balhé. Unatkoznak matekon, mert gyűlölik a matekot - Évi csúnyán nézett rá, de most nem törődött vele - Igen ez az! Fú, csak találjak szavakat Szigor (ő a 7.a tanára... Mint azt talán kitaláltad) arcára! - morogta ördögi mosollyal.