Bűbájos Boszorkány

2.fejezet ~ 3.rész - ünnep

Lilith két nappal később Londonba indult a minisztériumba. Meghívott vendégként részt kell vennie egy minisztériumi bálon, ahova kísérőként Siriust szándékozott magával vinni.

Egy hosszú fekete ruhát választott a nemes alkalomra és írt dolgozóinak mellékelve egy egy meghívót, hogy újságíróként részt vegyenek az alkalmon. A Grimmuld tér 12-es szám alól indultak, Harry éppen kijött a szobájából amikor szembe futott keresztanyjával.

- De gyönyörű vagy Keri! - bókolt egyből ahogy tekintete végig járt bűbájos keresztanyján.

- Köszönöm, fiam. - mosolygott rá a boszorkány. - Hogy tetszett az ajándékom? Mit gondolsz fel tudod majd használni?

- Már elkezdtem megtanulni a varázsigéket. - mondta lelkesen a fiú. - Sosem hittem volna, hogy ennyire szeretek majd könyvet olvasni, de ezt nagyon szeretem. Öhm, keri... Dumbledore mondott valamit arról, hogy te... vissza térsz az aurorok közé.

Lilith vett egy mély levegőt. Sejtette, hogy erről beszélnie kellene a keresztfiával előbb, vagy utóbb de nagyon reménykedett benne, hogy inkább utóbb.

- Igen, Harry. - mondta a boszorkány majd mélyen a fiú szemébe nézett. - Nem akarom otthagyni az iskolát, de ha a szükség úgy hozza inkább leszek auror, mint professzor az iskolában. Nem szeretném ha Voldemort megszerezné az egyik legnagyobb mágikus létesítményt az iskola után.

- Jó de, ez azt jelenti, hogy kevesebbet foglak látni. - mondta a fiú, s látszott rajta, hogy próbálja tagadni, de szomorú emiatt.

- Évekig nem tudtál a létezésemről, fiam. - nevetett kedvesen Lilith. - Egyébként sem hiszem, hogy a következő tanévben olyan sok időt töltenél az iskolában.

- Mégis honnan...?

- Szerinted nem tűnt fel, hogy Granger órákat tölt a könyvtárba túlélési tippek után kutatva? - kérdezte mosolyogva a boszorkány. - Vagy hogy meg akartok tanulni szinkronban harcolni? Vagy Weasley ahogyan zsebre vág néhányat a gyanuszkópaim és egyébb ellenség megfigyelési ingóságaim közül? Oh, dehogynem fiam. Auror vagyok, vagy mi a szössz nem pedig egy egyszerű professzor. Ami pedig azt illeti, ha pénzbeli segítségre, vagy a kapcsolataimra van szükséged bátran használd ki hogy a bűbájos boszorkány a keresztanyád Harry. Hidd el jól jöhet még valamikor az hogy a vilàgon legismertebb boszorkány a rokonod.

Utolsó mondatával pedig magára is hagyta a fiút hadd gondolkozzon csak az imént elhangzottakon.

🔲🔳🔲🔳🔲🔳🔲🔳🔲🔳

- Miniszter úr, örülök, hogy látom. - mosolygott Lilith a tőle telhető legnagyobb eleganciával brittania varázsvilágának fejére.

- Áh, Ms.Anderson! Részemről a szerencse, hogy elfogadta a meghívást. - válaszolt zsigerből a varázsló, de a boszorkány egyből kihallotta a hátsó szándékot szavai mögül. Kezet fogtak az illemnek kellően, majd a miniszter kezet csókolt a boszorkánynak.

- Ugyan, hisz minden évben itt vagyok hosszú évek óta. - legyintett a boszorka semmit mondón, de közben kíváncsian várta mit fog neki mondani a miniszter.

- Ha megengedi, Mr.Black elrabolnám néhány percre a bűbájos boszorkányt, ha lehet. - pillantott itt kísérőjére Scrimegour. Sirius mivel amúgy sem volt mit tegyen ez ellen, természetesnek vette, hogy rábólint. Persze a szeme sarkából azért tovább figyelte a boszorkányt.

- Miről lenne szó, miniszter úr? - kérdezte a boszorkány amikor már kellő távolságban voltak a többi bálozótól.

- Alastor Mordon régi barátom. - kezdte a kis mese délutánt a miniszter, Lilith pedig a mondat kezdetén tudta, hogy mire megy ki a játék.