Édes Szerelem (C.L.)

17.fejezet

Két napja már újra használhatom a lakásomat,aminek nagyon örültem.
Charlesnak el kellett utazni Olaszországba a gyárba, az autó miatt legalábbis akkor este azt mondta amikor
együtt vacsoráztunk. Szinte úgy viselkedtünk mintha egy pár lennénk, de egyikünk sem kérdezett rá a másikra.
Élvezem a vele töltött időt, és lehet hogy most nagyon hülye vagyok, de félek rákérdezni mert hátha ennek vége lesz.
Épp a cukrászdába készülők, de mivel ma nagyon rossz idő van, ezért autóval megyek.
Ahogy beültem az autóba már csörögni is kezdett a telefonom.
Gyorsan rákapcsoltam a telefont és már vettem is fel.
-Szia.
-Szia, dolgozol már?
-Nem, mégcsak most megyek majd be. És milyen a gyárban? -közben kihajtottam már a garázsból, és útnak is indultam Monaco utcáin.
-Egész jó. Mondjuk mindig jól érzem itt magam. Ki dolgozik ma?
-Anna és Gabriel is bejön délután.
-Ezek után még ott dolgozik? Ugye nem maradsz vele kettesben? -volt valami furcsa él a hangjában, amint megtudta hogy délután Gabbel leszek.
-Beszélek majd vele. Csak ez elég kellemetlen számomra.
-Hát neki nem volt az.
-Charles, ne már.
-Mit ne? Nem hallottam ugyan az egész beszélgetést, de épp eleget hallottam hogy azt mondjam ,ennek az embernek már nincs ott helye. Konkrétan letámadott, mert nem vagy vele együtt. Ez nem egy főnök munkatárs kapcsolat, sőt még a barátság határát is igen erősen feszegette.
-Tudom, hidd el tudom. Csak nekem ez nehéz. Az kezdetek óta velem dolgozik ,és nem ilyennek ismertem meg. Nem tudom mi a baja mostanában.
-Mondjuk az hogy nem vagy vele együtt. - Morgott a telefonba, és nem könyítette meg a mai napomat ez a beszélgetés. Épp fordultam volna be az egyik kanyarba, amikor egy macska kifutott elém az útra.
-Jézusom!- kiáltottam fel. Annyira megilyedtem, féltem hogy elütöm szegényt.
-Natalie! Natalie mi történt?- hallottam hogy Charles egyre zaklatottabb lett, mert nem válaszoltam neki.
-Semmi, csak volt egy macska az úton, és féltem hogy elütöttem. De nincs semmi baja.
-Neked sincs ugye?
-Nincs, csak kicsit megijedtem. De semmi baj nincs.
-Figyelj kicsit jobban oda amikor vezetsz.
-Hidd el, jól vezetek. Csak valaki elvonta a figyelmemet.
-Mégis ki mer ilyet tenni? Nem tudja, hogy mennyire veszélyes a vezetés?
-Látod, úgyhogy inkább le is teszem az illetőt, hátha nem sikerül egybe beérnem.
-Akkor majd az illető inkább később felhív, nem akarja hogy valami bajod legyen.
Később majd beszélünk, szia Natalie.
-Szia Charles.

-Menj csak Anna, nyugodtan. Már így is itt maradtál délutánra is. Ezt már megoldom én.-igen Anna maradt délutánra is, mert Gabriel felmondott. Bocsánatot kért, és sajnálja amiket mondott, de tudja hogy ezek után már közel sem lenne olyan a kapcsolatunk mint ez előtt.
-Biztos nem gáz? Maradhatok ha akarod.
-Nem, menj csak majd én bezárok. És lehet feladok egy hirdetést is már ma. Majd azt még átgondolom.
-Szerintem ráérsz vele holnap is. Neked is pihenned kellene. Egész nap itt voltál, és még két tortát meg is csináltál.
-Csak egyet. A másikat majd holnap befejezem. Már csak a díszítés kell rá.
-Akkor is. Biztos ne maradjak itt? Ketten előbb végzünk.
-Nem, menj már Anna. Holnap reggel úgy is te jössz vissza, úgyhogy most szépen elmész.
-Jól van főnök,megyek már. Holnap majd találkozunk délután.
-Rendben, szia Anna.-toltam szinte már ki az ajtón.
Miután végre egyedül maradtam, neki álltam mindent letakarítani. Pittyent a telefonom, de amikor megláttam ki üzent, egy nagy mosoly lett az arcomon.
-Dolgozol még?
-Igen.- csak ennyi, és ez után már nem is írt többet.
Nem foglalkoztam vele, hiszen nekem is még akad dolgom, és lehet ő is még mindig dolgozik.
Már végeztem a takarítással, ezért gyorsan megírtam a hirdetést. Amint azzal megleszek, már mehetek is haza.
Kicsit törtem a fejem, mert nem szerettem volna olyan embert ,aki csak azért jönne ide, mert Charles is párszor ide bejár. Címet nem írtam, csak egy elérhetőséget, így majd legalább megismerem őket, még az előtt hogy ide jönne dolgozni.
Hátul voltam már, amikor valaki kopogni kezdett az ajtón. Kicsit meg is ilyedtem, ezért a kezem ügyébe akadt első dolgot felvettem ,és úgy indultam el az ajtó felé.
Csak pár lámpa éget már, úgyhogy nem tudom ki az és mit akar.
-Hát te?-nyitottam ki az ajtót, amint felismertem a késői látogatót.
-Gondoltam eljövök, hiszen úgy sem vagy még otthon.
-Most jöttél meg?-álltam félre az ajtóból hogy be tudjon jönni.
-Igen, már úton voltam amikor írtam.
-Ugye tudod hogy nem szabad vezetés közben telefonálni. Baleset veszélyes.
-Tudom, épp ezért írtam akkor, amikor a piros lámpánál álltam. Végeztél?
-Igen, csak zárnom kell már.
-Oké, akkor zárj be, és menjünk. Hogy hogy egyedül vagy? Hol van Gabriel?-volt a hangjában egy kis él, amikor a másik férfi nevét mondta.
-Felmondott.-indultam el az ajtó felé, és vártam hogy jöjjön utánnam.
-Na nem mondod. Mikor? Reggel még úgy volt hogy vele leszel délután.
-Kijönnél? Mert akkor be tudnám zárni, de ha maradni szeretnél?-gyorsan kijött, így végre elinduhattunk haza.
-Szóval,mikor döntött úgy hogy felmond?-állt elém, így még kikerülni sem tudtam.
-Délután. Bocsánatot kért, és tudja hogy ezzel elég messze elment. Ahogyan azt is, hogy már közel sem lenne olyan a kapcsolatunk mint előtte volt.-Charles nem szólt semmit, de egy apró mosoly ott bujkált a szája szélén. Tudom hogy nem volt neki szimpatikus soha, ezért nem lepett meg a tette.
-Most örülsz?
-Lehet hogy bunkónak tűnök majd, de örülök neki hogy így döntött.
Sose volt szimpatikus. Még akkor is nyomult volna rád, amikor már tudta hogy nincs esélye. Igen, örülök neki.
-De számomra nem volt több.
-Csak ő azt nem tudta.
-Mehetünk inkább?- ezt jobb lett volna egy nyugis helyen megbeszélni, és nem az utca közepén.
-Menjünk, gyere.-fogta meg a kezemet és vezetett a kocsija felé.
-Hé, várj a kocsim.
-Az most itt marad. Majd holnap elhozlak.-hiába is ellenkezdtem volna, úgy sem hagyta volna magát. Így kézenfogva elindultunk a ferrári felé. Még sose ültem ilyen kocsiba, de az tény hogy elképesztően gyönyörű.
-Nem vagy éhes?-fordult felém, mielőtt elindult volna.
-De, nem igazán volt időm ma enni.
-Akkor ezt gyorsan orvosoljuk is. Hol ennél?
-Nem lehetne inkább otthon? Nem nagyon van kedvem menni most sehova.-Charles csak bólintott egyett, és már indult is el hazafelé.

-Tudod most lesz a monacói nagydíj. -kezdett bele, miután elfogyasztottuk a vacsoránkat és épp a tányérokat mostam el.
-Igen, jövőhéten nem?
-Igen. Szóval arra gondoltam hogyha lenne kedved, akkor eljöhetnél. -megtöröltem a kezemet és már fordultam is a férfi felé.
-Minden évben amikor tudok kimegyek a nagydíjra. A szüleim szeretik a sportot és minden évben kint vannak. Ilyenkor velük tartok én is.
-Tudom, de most mi lenne ha nem a leláton lennél.
-Akkor hol lennék?-csak oda állt elém, és úgy nézett le rám.
-Mondjuk a ferrárinál, mint a vendégem.
-Úgy mint Miamiban?
-Igen, mondjuk úgy.-kicsit elgondolkodtam rajta, hiszen szinte onnan indult nálunk az egész lavina az interneten.
-Ebből újabb pletyka lenne.
-Így is folyton írnak rólunk. Már mindegy  egy újabb cikk nem?
-Nem egészen Charles. Akkor már biztosra vennék hogy együtt vagyunk. Eddig csak találgatnak, de ha ott leszek veled, akkor már olyan mintha felválalnánk.
-Akkor válaljuk fel. Mit szólsz hozzá Natalie?-állt elém, és a kezét felvezette az arcomra amin végig simított.
-Így kérsz meg arra hogy legyek a barátnőd?-néztem fel a férfira, mire ő csak még közelebb hajolt hozzám.
-Nem, így kérlek meg rá.-az ajkait már nyomta is rá az enyémekre. Abban a pillanatban amint megéreztem az ajkait, már emeltem is fel a kezemet és már túrtam is bele a hajába. Charles sem tétovázott sokáig, már nyúlt is le a fenekem alá és már emelt is fel.
Elindult velem valamerre, de a csókunkat még mindig nem szakítottuk meg.
-Merre van a szobád?-csak átkaroltam a nyakánál, és már fordítottam is arra a fejemet.
Több sem kellett neki, már indult is el a szobám felé.
Az eremimben csak úgy zubogott a vérem ,amint megéreztem a hátam alatt az ágyat. Charles felettem támaszkodott, és a szemeiben a vágyat láttam. Hasonló lehet a tekintettem, hiszen bennem is hasonló érzések vannak. Olyan vágyat érzek a férfi iránt, amit nem tudok megmagyarázni.
-Gyönyörű vagy Natalie.-a két kezével a fejem mellett támaszkodott.
-Tudod, férfi létedre, ez rád is igaz.-ezen csak elkezdett nevetni, és már szinte teljes testével rám nehezedett.
-Hihetetlen egy nőszemély vagy. -emelkedett kicsit meg, így az arca szinte egyszintbe volt az enyémmel.
-És ez jó vagy rossz?-csak egy nagy mosolyra húzta az ajakit.
-Ez nagyon is jó.-Csókolt meg újra, mire csak szorosabban húztam le magamhoz.