A zongora hangja | Niall Horan FF

☐71.Fejezet☐

Kimberly

Reggel csak úgy magamtól megébredtem. Fogalmam sem volt, hogy mennyi az idő, csak azt tudtam, hogy csöpög az eső. A nyári esőnél számomra kevesebb jobb dolog van. Egyszerűen az illata meg a hangulata egy teljesen összehasonlíthatatlan dolog.

Óvatosan az éjjeliszekrényemen fekvő telefonomhoz nyúltam, hogy megnézzem nagyjából hány óra van. Még fél hat sem volt, viszont már semmi álmosságot nem éreztem magamon. A fejemet visszahelyeztem a párnára és a plafont bámultam, közben próbáltam valami unalmasra gondolni, hátha visszaalszom. Nem jártam sikerrel, így végül arra az elhatározásra jutottam, hogy elmegyek futni, amit összekapcsolok egy gyors vásárlással. A még mellettem békésen alvó Niallre pillantva eszembe jutott, hogy tegnap említette, mennyire örülne egy banánkenyérnek. Gondoltam, most megveszem a cuccokat és akkor reggel arra kelhet, hogy az kész van.

-Ne bámulj!-mormogta Niall csukott szemmel. A mosolyomat a takarómmal elrejtve hozzábújtam egy rövid időre, és mielőtt még újra visszaaludt volna, elkezdtem kikelni az ágyból.-Mennyi idő van?

-Még korán-válaszoltam mosolyogva, bár nem látta, mivel még mindig csukva volt a szeme.

-Akkor még nem kelek fel, ha nem baj-húzta a fejére a takarót, aztán elfordult tőlem. Értettem a célzást, így még mindig mosolyogva álltam fel az ágyról.

Felszedtem a hálószoba és a fürdőszoba padlójáról a tegnap este óta ott lévő ruháimat, aztán elkezdtem csendben készülődni. Megmostam a fogamat, az arcomat, aztán megfésültem a hajamat, ami ma különösen borzalmasan festett. Még jó, hogy Lily napok kérdése és fodrász lesz. Legalább tud majd kezdeni vele valamit. Gyorsan összekötöttem a hajamat, aztán elkezdtem felöltözni a futáshoz. Egy sportmelltartót és egy rövid sportnadrágot vettem fel. Bár csöpögött kicsit az eső, tudtam, hogy fülledt meleg idő van, ezért nem akartam nagyon beöltözni.

A lépcsőn halkan lépkedtem le, a következő percben pedig már egy Spotify techno playlist szólt a fülemben, így a kezdeti még maradék kicsi álmosságom is elillant. Arra számítottam, hogy nem sok ember lesz az utcán reggel hat körül, de eléggé tévedtem. Sokan most mentek dolgozni, meg persze a legvadabb turistáknak nem számít mennyi az idő. Egy városnézéshez sosincs túl korán.

A telefonomban gyorsan rákerestem a receptre, aztán megvettem minden hozzávalót. Ahogy álltam a sorban, azon gondolkoztam, hogy kezdem megérteni az időseket miért vásárolnak reggelente. Szép az idő, kevesebb ember van a boltokban, és a nap nagy része még előttünk van. Nem mondom, hogy ez lesz az új életformám, de lehet egyszer-kétszer ráveszem magam máskor is.

Hazafelé a tele megpakolt szatyorral már nem volt kedvem futni, ezért csak tempósan sétáltam hazafelé. Bár születésem óta itt élek, azért egy kicsit minden alkalommal elgyönyörködöm abban, hogy mennyire szép környéken lakom. Lehet, hogy csak a nyár miatt nagyon romantizálom az egészet, de én tökre szépnek találom a városnak ennek a részét.

Mire hazaértem, el is állt az eső. Cujo még a kutyaházából nagyokat pislogva nézte végig, ahogy bemegyek a bejárati ajtón. Abban reménykedtem, hogy ha betörő jönne, akkor azt csak megtámadná, és nem csak feküdne tovább az eső miatt.

Niall még sehol nem volt, amikor beértem. Ezt örömmel fogadtam, mert legalább megtudom csinálni a meglepetésemet. A receptet gondosan követve összekevertem a hozzávalókat és mindent megcsináltam, amit írt. Amíg a banánkenyér sült, én felvettem egy normális ruhát és megettem a reggelimet, ami ma reggel csak egy tál müzli volt. Lehet, hogy a futás miatt vagy a készülő süti miatt, de nem voltam túlságosan éhes. Úgy éreztem, ez minden amire most szükségem van.