A szerelem rabja

Ő az apukád.

Este zajra ébredtem,úgyhogy ki másztam az ágyból és Adonis szobájába siettem,hogy ott e van. Hála istennek békésen aludt,vissza mentem a szobámba és elővettem a pisztolyomat. Még anyát is megnéztem és ő is aludt. A lépcsőn mentem le halkan és óvatosan,majd a nappaliba kanyarodódtam.
-Ryan?-Fogtam a pisztolyt.
-Aria.-Nézett rám csillogó szemekkel.
-Mit művelsz te itt? Menj innen mielőtt felkelne.-Kezdtem bele.
-A fiam? Akit eltitkoltál előlem?-Fejezte be.
-Na nem! Te dobtál el engem és ráadásul azt mondtad,ne keresselek soha többet. Akkor még nem is tudtam hogy terhes vagyok.-Kiabáltam vele és az egyik fiókba vissza raktam a pisztolyt.
-Terhes voltál tőlem!-Kiabált vissza.
-Nem fogok neked magyarázkodni,de nem akartam újra egy rab lenni és veszélybe sodorni a fiamat. Olyan jól éltünk most meg jössz és ránk hozod a bajt.-Sírtam el magam miközben Ordítottam vele.
-Anya.-Állt a lépcsőnél Adonis.
-Ne haragudj Adonis.-Sétáltam felé és felvettem az ölembe.-Menj innen Ryan.-Néztem vissza rá.
-Anya ő?-Nézett rám Adonis.
-Igen picim ő az apukád.-Simítottam meg az arcát.
-Szia Adonis.-Sétált felénk Ryan.
-Ne.-Húzta el a kezét és sírni kezdett.
-Mit mondtál neki?-Nézett rám idegesen.
-Csak az igazat és magától utál ennyire,mert nem voltál vele.-Néztem a szemeibe.
-Fogalmam sem volt róla,hogy van egy fiam tegnap óta.-Akadt ki.
-Velem te ne kiabálj az én házamba.-Lettem ideges.-Itt van a fiúnk.-Mondtam halkan.
-Sajnálom Adonis.-Szólalt meg pár perc múlva.
-A Bácsikád tudd róla?-Kérdeztem.
-Meghalt. Apád megölette.-Súgta és befogta Adonis fülét.
-Erről nem tudtam.-Mondtam halkan.
-Anya alszunk?-Kérdezte a fiam.
-Persze édesem.-Simogattam meg a haját és fel mentünk a szobába.
-Ha már itt vagy,gyere te is.-Hívtam magunk után Ryant. Nem akartam teljesen kizárni Adonis életéből csupán azt gondoltam,hogy baja esik,hogyha az apja jelen van,de így,hogy a bácsikája nincs azért más a helyzet.
-Ő miért jött?-Nézett Ryanra.
-Kicsim.-Néztem rá.
-Oké.-Mosolyodott el.
Ryan az ajtó félfának dőlt és onnan nézett minket.
-Akarsz mesét vagy tudsz aludni?-Kérdeztem miközben betakargattam.
-Tudok.-Bólogatott.
-Rendben édesem,akkor szép álmokat neked és nagyon de nagyon szeretlek.-Pusziltam meg.
-Én is szeretlek anya. Tudod.-Kezdett bele.
-Te vagy az egyetlenem.-Mondtuk egyszerre és elmosolyodtunk.
-Most már aludj.-Öleltem meg és megsimogattam,aztán kimentünk a szobából.

-Ki hagytál az első fürdetésből és mindenből.-Nézett rám.-Hogy tudsz így tükörbe nézni?
-Elmondjam neked?-Fordultam felé.
-Igen örülnék.
-Úgy,hogy tudtam,hogy a gyerekemnek nem lesz semmi lelki problémája se testi az apja és a hülye bácsikája miatt akik gyilkosok. Ryan amikor ő jött már senki más nem számított,még te sem.-Néztem a szemeiben.
-És a nagyapja? Ő nem gyilkos?-Kérdezte.
-Ő próbálkozik és már nem igazán csinál semmit.-Mondtam.-Miért te? Ki a fő vezér?
-A Bácsikám fia. De én már nem vagyok ezekben benne,viszont az a csávó kegyetlenebb.-Mondta.
-Hát ez szuper hír,mond csak Ryan szoktál gondolkodni? Vagy mégis mit gondoltál amikor ide jöttél? Mert gondolom nem fogja annyiban hagyni,hogy apám kinyírta az apját.-Akadtam újra ki.
-Tudom. De óvatos voltam.-Fogta a fejét.
-Ajánlom is. Mert ha a fiamnak baja esik akkor én foglak megölni.-Léptem felé.
-Húha látom bekeményítettel.-Nevetett ki.
-Így van és jobb ha nem nevetsz ki többet. Most pedig szívesen kinyitom neked az ajtót és szépen kisétálhatsz.-Mondtam.
-Máshova dugd a pót kulcsot.-Mondta.
-Reggel szeretettel várunk reggelizni,persze csak ha nem dobod ki a fiadat az életedből.-Mosolyogtam rá.
-Téged sem dobtalak ki,és ezt te is tudod.-Nézett mélyen a szemeimbe.
-Ja tudom nem volt más választásod.-Forgattam meg a szemeimet.
-Aria én komolyan beszélek.-Fogta meg az állam.
-Reggel 10 után már nem kapsz semmi kaját.-Vettem le a kezét magamról,majd rá csaptam az ajtót.
-Itt leszek.-Kiabálta.

-Hát ez?-Kérdezte anya.
-Megijesztettél.-Fogtam a szívem.
-Ryan volt?
-Igen. Reggel lehet át jön reggelizni Adonissal.-Meséltem.
-Rendben,jó döntés,hogy megengeded,hogy találkozzanak.-Simította meg a vállam.
-Nem is tudom. Úgy félek,hogy Adonisnak baja esik.-Szomorodtam el.
-Nem lesz semmi baja,azt apád sem hagyja annyiban. Nem fog ilyen történni.-Nyugtatott anya.
Mi is vissza mentünk aludni.

Reggel Adonis rontott be a szobába és az ágyamon ugrált,minden hétvégén így szokott felkelteni.
-Jó reggelt kicsim.-Mosolyodtam el.
-Jó reggelt anya.-Ölelt meg.
-Na éhes vagy?-Kérdeztem.
-Igen.-Vágta rá.-Melegszendvics?
-Amit csak szeretnél.-Álltam fel és az ölembe kaptam.
-Jó reggelt.-Köszönt anya miközben a kávéját kortyolgatta.
-Neked is.-Mondtuk egyszerre a fiammal.
Adonis a mamával játszott amíg én készítettem a reggelit. Amikor épp leraktam Adonis elé az ételt csengettek.
A szívem dobogni kezdett,,mert mégis csak elég rég nem találkoztunk már és bevallom fura érzés.
-Megyek.-Kiabáltam és nyitottam is az ajtót.
-Jó reggelt.-Mosolygott Ryan egy virággal a kezében.
-Gyere be.-Engedtem beljebb.
-Jó reggelt.-Köszönt anyának majd Adonisnak.
-Ezt magának hoztam.-Adta át a virágot anyának.
-Köszönöm.-Vette el anya.
-Szia Adonis.-Ült vele szembe.
-Hello.-Nézett az apjára.
-Hogy aludtál?
-Jól.-Evett tovább.
-Segítenél?-Nézett rám.
-Kicsim mi lenne ha megpróbálnál apával játszani evés után? Megmutatjuk neki a játékaidat.-Ültem mellé.
-Szereted a kocsikat?-Kérdezte Adonis.
-Persze,te?
-Van egy csomó Mercedes kocsim a szobámba.-Mosolygott Adonis.
-Akkor ha megetted megmutatod?-Kérdezte Ryan.
-Meg.-Bólogatott.
-Kérsz reggelit?-Kérdeztem Ryant.
-Nem köszönöm.-Rázta a fejét.
Elmosolyodtam,ahogy Adonis jó ízűen ette a melegszendvicset.
Miután megette a reggelit kérdően nézett rám.
-Mi a baj?-Kérdeztem.
-Gyere fel te is velünk.-Fogta meg a kezem.
-Rendben.-Kaptam az ölembe és fel mentünk a szobájába.

Ryan

Adonis szobája igazi fiús szoba volt,tele volt boxos poszterekkel a fal és egy csomó játék volt mindenhol.
-Szereted a boxot?-Néztem a fiamra.
-Igen és képzeld már egy hete járok boxolni.-Büszkélkedett.
-Én is boxolok.-Guggoltam le hozzá.
-Tudom anya elmesélte,hogy milyen ügyes vagy,néha néztünk a tv-ben.-Mesélte.
-És nem ijedtél meg?
-Nem.-Rázta a fejét.
-Mi lenne ha elmennénk a termembe holnap? Megtanítalak pár dologra.
-Anya?-Nézett az anyjára.
-Persze ha van kedved,de én is megyek.-Mondta.
-Remek.-Mosolyodtam el.
Aria még mindig ugyan olyan gyönyörű mint volt,vagy talán meg annál is gyönyörűbb. Újra együtt leszünk ezt garantálom és egy család lehetünk végre.
Adonissal játszottam és sokat beszélgettünk. Nem mindig értettem de Aria segített. Ő minden szavát megérti. Csodálatos anyuka lett és Adonis is nagyon szereti,haragszom amiért nem mondta el,hogy van egy fiam. De valahol meg is tudom érteni,nem akarta,hogy baja essen a fiúnknak de ez nem kifogás. Jogom lett volna tudni róla.