4.

17 0 0
                                    

Minden esőcsepp, ami az ablakomon folyik le. Olyan, mintha a saját sírásom lenne. Néha van az úgy, hogy az időjárás jellemzi a hangulatom... Sokat gondolkozok azon, hogy itthagyhatnám ezt a világot, hiszen kinek hiányoznék?

A saját anyám nem vesz komolyan. Mert állítása szerint ,,mi baja lehet egy gyereknek,ami olyan súlyos?". Minden dolog fontosabb ami róla szól.
Sajnálom, hogy nem tudok olyan gyerek lenni anya, mint akire mindig is vágytál.

Elvesztettem a fényem. Minden egyes ember ki vesz egy darabot a lelkemből, ami egykor még egyben volt. Úgy érzem nagy teher szakad rám. Úgy érzem, hogy nem vagyok fontos.
Nem tudok elég lenni... Sajnálom, hogy sose leszek elég jó.

Sajnálom a testvéreim, akiknek sose voltam jó testvére. Önző vagyok, amin nem tudom hogy változtathatnék. Szeretlek titeket, de nem tudom kimutatni.
Sajnálom, de nem megy.

A legutólsó fiú elvitte a lelkem utolsó darabját úgy, hogy soha nem is kellett neki. Miért tudnak az emberek csak bántani? Mit tettem, amiért ezt érdemlem? Úgy érzem csak szexre lennék jó semmi másra. És ki tudja? Lehet így is van, csak olyan jól tagadod. Azt hiszed buta vagyok, mert csak azt látod amit magamból mutatok. Mindezt pont azért, hogy ne hagyj magamra. Pontosan tudom mikbe hazudtál és miket teszel. Nem vagyok hülye.
Szóval tudom, hogy nincs erre szükséged, de:

Legutolsó sorban azt sajnálom, hogy sose szerettél úgy igazán.

Fájdalmaim|✅|Where stories live. Discover now