Csak egy érintés/Jude Bellingham ff./✓

16. fejezet

Jude Bellingham szemszöge:

Reggel egy hirtelen ötlettől vezérelve arra gondoltam, hogy ma elmegyek Gwenhez. Pár napja este szerettem volna vele találkozni, de akkor jogosan nem ért rá.
Múltkor elmondta, hogy mikor fog dolgozni, így most hogy már felengedett miután becsöngettem, megyek fel hozzá.

Nem tudom, hogy mi van pontosan közöttünk. Néha olyan mintha együtt lennék, néha pedig teljesen olyan mintha csak barátként foglalkoznánk a másikkal. Valahogy éreztem, hogy nekem kéne tennem az érdekében, hogy megtudjam, Ő hogyan vélekedik ez ügyben, de nem tudjam hogyan kéne. Gondoltam majd valahogy jön magától.
Abban már biztos voltam, hogy sokkal többet szerettem volna tőle, mint barátság és úgy éreztem, hogy Ő is. De azt nem tudhatom, hogy készen áll-e egy kapcsolatra velem.

Kopogtam párat az ajtón, majd vártam hogy a számomra kedves lány ajtót nyisson.

-Szia!- tártam szét egy ölelésre a karjaimat, amint megláttam az ajtó mögött.

-Meglepett, hogy itt vagy!- nevetett bele mellkasomba, ami melegséggel töltött el- De nem bánom.

-Ennek igazán örülök.- majd elengedtük egymást és beléptünk már számomra is ismerős lakásba.

-Kérsz valamit inni?- fordult felém.

-Egy pohár vizet elfogadok, köszönöm.

-Oké, egy perc és itt vagyok, addig csüccs le a kanapéra.- majd gyors léptekkel elhagyta a nappalit és bement a konyhába. Helyet foglaltam a kényelmes kanapén, de azonnal eltűnt a mosoly az arcomról, mikor megláttam egy kis tárgyat a dohányzóasztalon. Lassan a kezembe vettem és csak akkor tudatosul bennem, hogy az bizony egy terhességi teszt. Ami pozitív volt. Most csak viccelnek velem, ugye? Gwen nem lehet terhes...

-Gwen?- szóltam bizonytalanul a konyha felé.

-Igen?- kiáltott vissza.

Viszont kérdésemet már nem tudtam feltenni, ugyanis az ajtó szó szerint kivágódott és egy ismerős személy lépett be rajta. Nagyon meglepődtem, hogy Őt itt látom.

-Gwen azonnal beszélnünk kell!- lépett be Jobe az ajtón.

-Jobe?- néztem a velem szemben álló fiúra.

-Jude?

-Jobe! Te mit keresel itt?- sietett ki a konyhából Gwen. Jobe-nak van kulcsa a házhoz? Te jó ég. Csak azt ne mondják, hogy Gwen és Jobe...

-Beszélnünk kell!- mondta fura hanggal az öcsém.

-Jó én asszem' hagylak titeket beszélni...- álltam fel az eddigi helyemről.

-Ne már Jude.- kapott kezem után Gwen de inkább kisétáltam az ajtón és reménykedtem, hogy csak túlreagálok mindent.

Ahogy mentem le a lépcsőn szembe jött velem Kim. Nem bírtam ki, hogy ne kérdezzék rá.

-Kim, van egy perced?

-Persze, baj van?

-Te tudtál róla, hogy Gwen terhes?- haraptam be a szám szélét.

-Hogy tessék? Gwen terhes? Ezt mégis honnan veszed?- kérdezte összezavarodottan. Én is az vagyok, nagyon...

-Előbb voltam nála. És láttam az asztalon.

-Oo. Én... Nem tudom, miért nem mondta nekem el?- mintha egy kis hatásszünetet tartott volna, majd mintha eszébe jutott volna valami világi nagy dolog kikerekedtek a szemei.- Jude, lehet, hogy nem Gwen a terhes.

-Hát akkor ki?

-Ezt nem itt kéne elmondanom...

Gwendolyn Mendes szemszöge:

-Most nem tudom miért ment el így.- sóhajtottam fel.

-Rosszkor jöttem, mi?- nevetett fel Jobe kínosan.

-Hát szerintem nem, de Jude fejébe nem látok bele. Mindegy is, majd felhívom. Miről szerettél volna besz...- elakadtam a mondatom közben. Kim terhességi tesztje ott van az asztalon, Jude tuti meglátta, és most kombinál valamit.

-Hallod Gwen, itt vagy?- intett szemeim előtt Jobe.

-Mondom mi lesz!- vettem fel a vezető szerepet.- Most lemegyünk Kimhez. Otthagylak. Én pedig elmegyek Jude után! Most! Gyerünk!

-Mi van? Miért?- nézett hátra Jobe, miközben próbáltam kitolni az ajtón.

-Miért neked beszélni kell Kimmel nekem még Jude-dal. Én vagyok most a főnök. Kész, pont.

-Bocs főnök.- nevetett fel, majd miután bezártam az ajtót elindultunk le a lépcsőn.

Egy lépcsősort mentünk, mikor meghallottam Jude és Kim hangját.

-Hát akkor ki?- kérdezte Jude ingerülten.

-Ezt nem itt kéne elmondanom...- felelt rá készségesen Kim.

-Jól el beszélgettek?- léptem le a lépcsőröl, pontosan melléjük.

-És ti jól elbeszélgettetek?- kérdezett vissza Jude.

-Srácok! Mind a ketten félreértitek a helyzetet.

-Én egyáltalán nem értek félre semmit.- mosolyogtam angyalian, mégis tudni akartam, hogy miről beszéltek.

-Gyertek be hozzám és beszéljük meg normálisan kérlek!- húzta el a száját Kim.

-Jó...

Kim lakásában szépen leültünk egymás mellé, szembe a kanapéra. Szinte vágni lehetett a feszültséget. Jude tuti azt hiszi, hogy terhes vagyok. Ahj nehéz az élet.

~~~
Na hát sziasztok! Elég rég volt rész és ezt is igazán összecsaptam. Ennek ellenére remélem élvezhető és, hogy örömmel olvassátok. És tudom, hogy elég rövid is lett sjjshdhx.
Puszi!