A kosarasok szelleme

Orvosnál

Mamát zokogva hívtam fel, hogy sürgősen jöjjön haza. Haza is jött, szegényt még soha nem láttam így izgulni.

-Mi a baj kincsem?

-Nagyi. Hazudtam!

-Mit és kinek? Mikor? - kérdezte csalódottan a mama

-Neked és azt, hogy.... Hogy a barátnőmnél alszok... És ezt tegnap hazudtam. - mondtam remegő hangon

-Kincsem! Köszönöm, hogy őszinte vagy, de ezért nem kell sírni. Nem olyan nagy baj ez!

-De mama... Én - én- néztem a tesztekre.

-Maddy, te egy fiúval aludtál? Engedély nélkül? Miért csaptál be ennyire? Tudod, hogy nem mondtam volna, hogy ne, de így! - mondta keseredetten.

-Nagyi ne haragudj kérlek! Felelőtlen voltam tudom. De... Te-te-terhes vagyok... - nyeltem el a szavak végét.

-Maddy. 17 éves vagy! Indulunk az orvoshoz! Kérek addig időpontot. Addig mondd el a Papónak, ez így már NEM megoldás!

-Mama, ne kérlek tudod, hogy-

-Nem érdekel.

Majd kisírt szemmel leültem Papó mellé a kanapéra.

-Édesem. Mi a baj?

-Papó, terhes vagyok.

-Elnézést, szerintem rosszul hallottam. Szóval, mi is vagy?

-Te...terhes.

-Uram Isten. Jól van nyugodj meg ahogy hallom mama most beszél az orvossal.

Majd mama odajött és mondta, hogy szálljak be a kocsiba és elindultunk. Út közben ráírtam Markra, hogy ezt mégis, hogy gondolta, hogy nem szól arról, hogy nem védekezik. Majd oda értünk a Ben és Benson kórházba.

-Jó napot! - fogadott egy kedves nővérke.

-Jó napot!- mondtam rémülten.

-Dr. Mason úr már várja Önt kedves Maddy! - majd oda kísért a terem elé.

Az asszisztens nő fogadott aki szintén nagyon kedves volt.

-Üdv! A nevem Bea Dayson!

-Örvendek! A nevem Maddy Eve Karter!

Majd bevitt az orvoshoz.

-Szia Maddy! A nevem Dr. Máson! Most egy ultrahangot fogunk csinálni.

-Rendben! - mondtam gombócokkal téli torokkal.

A vizsgálat végén kiküldött és leültem mama mellé. Majd Bea az asszisztens kijött.

-Kedves Emma Karter! Kérem fáradjon be.

Majd mama boldogan jött ki.

-Életem! Nem vagy terhes!

Ennek nagyon megörültem majd haza mentünk.