Édes Szerelem (C.L.)

19.fejezet

Ott álltam a garázsban és csak néztem ki a boxutcára. Szinte szakadt az eső, alig lehetett valamit látni.
Már megvolt az utolsó edzés is, de az időmérőt ilyen időben nem indítják meg. Várnak vele.
-Jelenleg végeztünk. Mihez lenne kedved?-jött oda Charles, de még mindig rajta volt az overál.
-Nem tudom. Mit lehet ilyenkor csinálni?-ő csak nevetett rajtam, és már húzott is hátra.
-Sakk.
-Mi?-néztem rá értetlenül.
-Sakkozunk.-ült le egy kis asztalhoz, amin már kint volt a tábla.
-Oké, de lesz egy kisebb probléma.-vele szemben ültem le, de ő már tett is ki a bábukat.
-Micsoda?
-Nem tudok sakkozni.
-Nem baj, megtanítalak.- most még nagyon mosolyog, de nem sejti hogy mennyire béna is vagyok benne.
Vagy fél órával később, még mindig a szabályokat mondta, hiszen szinte semmire sem tartunk a játékban.
-Oké, Nat. Már mondtam, ez a bástya.  Vele csak egyenes tudsz lépni. Nem szelheted vele át a táblát mindenfelé, csakis egyenesen.
-Jó ezt értem. Akkor ez szinte semmire sem jó.
-De ez egy nagyon is jó bábu. Sőt a második legjobb.
-Biztos úgy van, de én nem látom hasznát. Akkor ezzel léphetek most?-vettem fel egy kis bábut, és mivel Charles bólintott, így előre léptem vele.
-Jó, haladunk.-lépett ő is, és egyből kiütötte a bábumat.
-Hé, ezt most miért kellett?-kiáltottam rá.
-Mert útban volt. Te jössz.-mivel fogalmam sem volt mivel léphetek és merre, ezért újra elindultam egy ugyan olyannal, mint az előbb.
-Ugye tudod hogy a többit is használhatod?
-Ne szólj most bele. Koncentrálok.- csak bámultam a bábukat, és fogalmam sincs mit tegyek.Mivel Charles már kb 4 bábumat levette, így nagyon nem tudok mit tenni.
-Már mondtam Natalie, azzal csak egyenesen mehetsz.-fogta a fejét ahogy látta merre léptem.
-De ez is egyenes.
-Nem, az egy átlós mozgás. Azt nem lehet.
-Mert? Egyenes az is. -Charles csak a fejét fogta és úgy nézte a táblát.
-Sziasztok, oo játszotok?-jött oda Carlos, és megállt a hátam mögött.
-Én ezt nem bírom. Ments meg Carlos.-nézett fel a csapaptársára aki csak nevetett a hátam mögött.
-Te nem bírod? Szinte egyikkel sem léphetek, mert nem jó.
-A bástyával nem lehet átlósan lépni, már 3x elmondtam.
-A többit meg leverted, úgyhogy csak ne akard megmondani merre mehetek vele.
-De ez nem így működik Natalie. Nem bírom Carlos, segíts.
-Nyugi Parcival, ma még autóba kell ülnőd. Mióta játszotok?
-Lassan fél órája. -néztem fel a spanyol férfira aki csak elnevette magát.
-És ennyire taccsra tetted?
-Csak játsz vele egy 10 percet, hidd el te sem fogod bírni.-csak kidugtam a nyelvemet rá, és már keltem is fel a székről.
-Mondtam hogy nem tudok játszani.
-Hova mész?-kérdezett rá, mert épp indultam kifelé.
-Találkozok Francescával. Ő is itt van, és talán őt nem teszem taccsra.-intettem még nekik és már indultam is ki a garászból.

A fiúknak elég jól sikerült az időmérő is, ami azt jelenti hogy Charles az első helyről indulhat. Mivel neki még maradni kellett, ezért én beszéltem anyáékkal és együtt vacsorázunk majd.
-Akkor én megyek, anyáék már várnak.
-Biztos ne menjek veled? Nem úgy illene?
-De, de van mit megmagyaráznom nekik. Jobb lesz most így ,és majd később találkoztok majd.
-Oké, majd hívj ha otthon vagy. És anya puszil amúgy.-ezen csak elmosolyogtam. Nagyon kedves az anyukájuk és amennyire féltem, annyira jól alakult a találkozó.
-Én is őt. De most már tényleg megyek. Majd hívlak, ha otthon leszek.-nyomtam egy puszit az arcára és már mentem is ki a garázsból.
Amint kiértem és elindultam, szembe jött velem sárga ruhás ismerős alak.
-Hé, Natalie. Azt hittem nem is látlak a hétvégén. -ölelt meg Lando, mire kicsit félénken de vissza öleltem.
-Szia Lando. Gratulálok az eredményhez.
-Köszi, hát jobb is lehetett volna. Szóval te és Charles? Ez már elég komoly nem?
-Igen, együtt vagyunk. De nekem már mennem kell.
-Mindegy, örülök nektek srácok. És bocs ha elég nyomulós voltam Miamiban.
-Semmi baj Lando.
-Na hagylak is menj csak , nekem is még van dolgom bőven. Majd holnap még találkozunk.
-Oké, sok szerencsét holnapra. Szia.
-Szia Nat.-miután elköszöntem a britt pilótától, újra elindultam az eredeti úticélom felé.
Amint kiértem a parkolóba, már a szüleim kocsiját kezdtem el keresni.
Anya ahogy észrevett, már integetett is felém. Egy nagy mosollyal az arcomon, indultam el feléjük.
-Sziasztok.-öleltem meg őket, és már  indultunk is el az étterembe.
Szerencsére hamar odaértünk, és amint megvolt a rendelés, már neki is álltunk beszélgetni.
-És hogy halad a cukrászda? Találtál már új embert?
-Igen anya. Szerencsére igen. Tapasztalt, szóval betanítani sem nagyon kellett.
-Ennek örülök. Viszont szeretnénk apáddal valamiről beszélni veled.
-Igen? Baj van?-ilyedtem meg egyből, mert nem szoktam ilyen feszültek lenni.
-Mióta randizgatsz Charles Leclercel? -kérdezett rá apa egyből.
-Már szerettem volna veletek erről beszélni.-próbáltam menteni a helyzetet, amennyire tudom.
-Az internet telle van veletek. Nem akartunk telefonon erről beszélni veled, de jó lenne ha megmagyaráznád.-Anya kicsit nyugotabban kezeli a helyzetet.
-Charles a szomszédom, és mivel miamiba ott voltam a versenyen, egy csomó képet csináltak rólunk. Csak barátok voltunk, de nemrég úgy döntöttünk hogy megpróbáljuk együtt.
-Akkor együtt vagytok?
-Igen anya. Csak nem akarjuk nagydobra verni.
-Mégis veletek van telle minden.-nézett rám apa a szemüvege mögül.
-Sajnálom, nem így akartam elmondani. Még szerettünk volna vele várni, amíg komolyabb nem lesz.
-Semmi baj kicsim. Csak féltünk apáddal ennyi. Ő mégis csak egy híresség.
-Pont ezért tudja már mindenki.-morgott apa az orra alatt.- és hol van? Nem akart eljönni?
-De, szeretett volna. De én nem akartam.
-Miért?
-Azért mert szerettem volna veletek először én beszélni. És neki még amúgy is a pályán van dolga.
-Hát remélem holnap minimum ezért a második helyet eléri.-anya csak rácsapott apa kezére.
-Jaj Eduard. Tudod hogy mindent megtesz amit csak tud. És amúgy is, úgy csinálsz, mintha nem neki szurkolnál.
-Akkor is Suzette. Szeretném már végre a dobogó felső fokán látni. Ideje lenne már.
-Hidd el apa, mindent megtesz majd hogy ott legyen.
-Hát remélem.-ezek után még elég sokat beszélgettünk, de már sokkal jobb hangulatban telt mint az este eleje.

-Szia-ölelt meg, ahogy oda értem elé.
-Szia.
-Milyen volt a vacsi?-kérdezett rá, és már csukta is be utánnam az ajtót.
-Egész jó. Bár az elején anyáék kicsit ki voltak bukva ,hogy az internetről tudnak mindent. Főleg apa.
-Sajnálom, ez az én hibám.
-Semmi baj, már megbeszéltem velük mindent. És veled minden oké?
-Igen, szerencsére úgy néz ki, jó lesz holnap az autó. Még állítottunk kicsit a beállításon, de szerintem jó lesz.
-Ez szuper. Kérsz valamit enni?
-Nem, köszi. Már vacsiztam a fiúkkal. Csináltunk egy kérdezz felelek videót ma este.-csak ültem a kanapén, és csak pislogtam rám.
-Ez jó, fent van a neten már?
-Még szerintem nincs, de biztos holnap már fent lesz. Csak ezért mondtam hogy ne lepődj meg.
-Min kellene meglepődnöm?-húztam magam alá a lábaimat és Charles csak felém tartotta a telefonját. Amint megláttam, már vettem is ki a kezéből a telefont. Én voltam a képen, még a cukrászdába csinálta és épp egy tortát néztem. Ez talán tegnap előtt történt, amikor bent volt.
-Ez mikor és hogyan csináltad? Észre sem vettem.
-Mert szuper fotós vagyok azért. -vigyorgott rám.
-És miért mutattad meg a lesi fotódat?
-Mert az egyik kérdés az volt,hogy mi a háttérképem a telefonon. És ez a kép volt kint. Csak nem akartam hogy a netről tudd meg.
-Ez nagyon aranyos tőled-bújtam hozzá oda, és már adott is egy puszit a hajamba.-Nem vagy fáradt?-néztem fel rá, mire csak fejét rázta.
-Mit szeretnél?
-Na ne vigyorogj ennyire. Nézhetnénk egy filmet. Benne vagy?
-Naná, de én választok.
-Oké, addig csinálok egy kis kukoricát. Vagy ehetsz egyáltalán most olyat?-néztem vissza rá,mielőtt kiindultam volna a konyhába.
-Nem, de egy pár daradtól semmi bajom sem lesz.
-Akkor nem lesz. Te nem ehetsz, én pedig vagyok olyan kedves, és nem kínozlak vele. Mit nézzük?-dőltem hátra és csak mosolyogva néztem a férfira.