Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

25. rész Rohanjuk le Hokotát!

Most, hogy a suli újra egyben, én meg végre újra láttam a barátaimat, még aznap este lefeküdtem. Aztán reggel valaki megjelent valaki a szobámban.

-Író! Hát még élsz?-néztem rá.

-A világ szabályai szerint halhatatlan vagyok, szóval ja-válaszol lazán az Író.

És neked van közöd a kis karácsonyi indcidenshez?-kérdeztem gyanakvóan.

-Hát... Nem...-vigyorog furán az Író, és elszublimál.

-Gyáva egy alak...-gondoltam.

Kimentem, és kint látom biciklizni Somát a hóban. 

-Akarsz velem jönni a boltba reggeliért? Holnap már nem leszünk együtt-érdeklődtem.

-Oké! Szedd elő a biciklit, és indulhatunk!-pirul Soma arca.

Ha őszinte akarok lenni, mi vagyunk a suli szerelmespárja. Ha pletyka kell, ott vagyunk mi. Ha féltékenyítés kell, Somába a fél suli szerelmes, és ráadás ellégé karizmatikus személyiség. Egy Yunkus előtti reggeli után indultunk vissza haza, ahonnan segítettem kivinni a cuccait a reptérre.

-Hát akkor itt a viszontlátás pillanata. Találkozunk januárban-mondtam szipogva.

-Találkozunk januárban-húzott be egy utolsó csókra Soma.

Felszállt a repülőre, és néztem, ahogy elszáll. Azonnal elhajtottam a parlamentben az évzáró gyűlésre. Éppen valaki beszélt.

-Felterjesztenék egy új ötletet. Hozzuk össze a sulit szilveszterre. Ki támogatja?-terjeszti fel javaslatát Mina.

-Támogatjuk az ötletet, de hova menjünk?-érdeklődik Sara.

-Nekem lenne egy javaslatom. Hokota?-kérdeztem.

-Támogatjuk!-mondja mindenki.

-Sapporoból nehéz lesz odajutni, de támogatom!-kiált Himari.

-Mondom a tervet. Vasúttal mindenki elmegy az állomásra, civil ruhában, 19:00-ra. Aztán jövök, és mikor meghalljátok, "A haza nem veszett el!", mindenki odajön, és elvonulunk a főtérre. A nagy meglepődés közepette levetjük a pulcsit, és egyenruhában bejelentjük, hogy a Horthy megérkezett, azt mehet a buli!-magyaráztam.

-Éljen! Éljen!-mondja a gyűlés egyhangúan. (Egy kis E/3!)

Yor mérgelődik a karzaton.

-Vesztettem... Az elsősök Horthy-pártibbak lesznek napról-napra, és a Saunders is cserbehagyott. Vége. De álljunk csak meg. Hisz mégis győztem. De hogy is? Hazudtam nekik. Én vagyok a legrosszabb. Csak meg kellett volna kérni őt. Ideje mindent rendbe hozni-gondolkodott Yor. (Vissza.)

Eljött a december 31. Úgy kb. 18:30 van.

-Anya! Apa! Elmehetek a boltba? Szeretnék venni egy kis pezsgőt-mondtam.

-Csak nyugodtan, Ayumi-engedte meg apa.

De gyere haza hétre!-szólt utánam anya.

Elindultam egy szürke pulcsiban és egy csuklyás köpenyben. Mint valami ómen, úgy sétáltam végig a kihalt utcákon. Mindenki készül a városi ünnepélyre. Ekkor megláttam az állomást, teli volt hozzám hasonló alakokkal. És csodák csodájára, Somát is megláttam a tömegben.

-A haza nem veszett el! -kiáltom hangosan, mire a komplett banda formációba állt mögöttem Somával az élen.

-Ki szólt neked, hogy mi lesz? És hogy vagy itt?-kérdeztem.

-Az marad az én titkom-mosolygott Soma.

Ekkor a csuklyás osztag elindult célállomása felé. (E/3!)

-Hol van Ayumi?-kérdi protagonistánk apja az anyját.

-Nem tudom. És mi van a csuklyás felvonulással a városban?-érdeklődött az anyja.

-Rakd ki a rendőrséget. Úgy jó lesz-mondja az apja, miután elindulnak a városközpont felé.

A rendőrség sem tudta megállítani Ayumiék vonulását. Elérték célpontjukat. (E/1.)

Ekkor felrántom a díszkardom, és kiáltok.

-Megjött a Horthy!-zengett bele az egész tér.

Sorra hullotak le a csuklyák, és jött elő a sok lány és Soma.

-Idehoztad a sulid népét?-érdeklődött anya.

-Igen. De maradhatnak?-vettem elő egy hangosbemondót.

-Több az jobb!-mondja anya, ezzel beállunk a tömegbe.

Ment is dáridó egészen éjfélig, mikor anya engem akart felkérni a pódiumra. Véletlenül eltévesztettem a bor és gyülömcslé-adagolót, így egy kicsit illuminált állapotban, Soma segítségével feljutottam.

-Mióta utoljára beszéltem itt, hukk... azóta sok dolog történt velem. Megnyertem hukk... egy bajnokságot, és egy hukk... fiú szívét. Nem tudom, hukk... mit kéne mondani, szóval, hukk... boldog új évet!-omlottam össze.

Elkaptak, és levittek a stage-ről.

-Tudtam, hogy nem szőlőt kellett volna írni a boradagolóra-csapott a fejére anya.

Feleszméltem, mikor Soma rámnézett.

-Felkeltél?-kérdezte a fiú.

-Igen, asszem...-mondtam.

Akkor el tudok köszönni. Mennem kell-csókolt meg. 

-Ne késd le a vonatot...-integettem. (E/3!)

Soma elmegy egy mellékutcába, mikor egy árnyék, egy figura jelenik meg.

-Mikkora megyünk?-kérdezte.

-Vissza, akkora miután elmentem-válaszolt Soma.

-Igenis-csettintett az illető.

Soma szobájában találják magukat, az óra 18:50-et mutat.

 -Tessék. Milyen volt a parti?-kérdi a figura.

-Imádtam, Ervin-mondja Soma.

-Hé, ezt nem kellett volna! Ennek később kellett volna kitudódnia!-fogja a fejét Ervin.

-Most van a rész, amikor feltárod, hogy tudom, hogy te, egy mindenható lény megtestülése ebben az univerzumban létezik?-érdeklődik Soma.

-Pont most történik-mondja Ervin, az Író.

-Akkor kifejezem minden hálámat. Eredetileg azt hittem, hogy csak egy Ervin nevű osztálytársam vagy, de amikor felfedted, elképedtem. És köszi, hogy összehoztál Ayumival. Ő a legcukibb lány, akivel találkoztam-öleli meg az Írót Soma.

-Semmiség. De tartsd titokban-szublimált el az Író. (Vissza Ayumira.)

Egy kijózanodás és szünet után mentünk vissza a suliba. Egyébként nem meséltem, de megyek egy történelmi verseny országos döntőjére Tokajba. De az már a következő rész témája. Viszlát!

Sziasztok! Ez a második GuP fanfictionöm huszonhatodik része. Ha tetszik, likeold, ha ötleted van, kommentelj. Ja, és sok köszönet Benivoknak!