1.fejezet

56 2 0
                                    

Szakítottunk...

****

Egy újabb nap jött el mely újabb fájdalmakkal jár majd. (Teljes Név) vagyok egy 17 éves lány. 2 hete szakított velem a barátom aki egyben drága osztálytársam..lehet sokan azt mondják hogy osztálytárssal tilos összejönni de erről nem tehetek. 2.A osztályba járok és egy teljes évet plusz az általánosbol 2 évet voltunk együtt most pedig vége. Nem tudom miért de vége lett egy szempillantás alatt

Amint beértem a terembe tekintetem összeakadt azzal a bizonyos személyel. Fájdalom azonnal belém hasított amint megláttam őt. Nem értem mi lehetet az oka annak hogy mi szét váltunk hiszen minden jól ment..minden!

-(Név) -zökkentett ki Midoriya a gondolkodásombol azzal hogy a bizonyos személyt eltakarta akit eddig az ajtóban állva néztem

-Hm? -néztem zöld iriszeibe ami szinte sugallta az aggódást

-Hagyd őt..még mindig nem léptél túl rajta? -simogatta meg a karom és vezetett el a helyemre ami az övé mellett volt található

-Nem..nem olyan könnyű Izuku...mindig felugrik az a sok-sok emlék ami kettőnk között volt. Fáj látni hogy ő boldog én pedig még depresszióba is estem miatta..-magyaráztam halkan a fiúnak könny zuhatagomat vissza tartva próbáltam beszélni

-2 Hete volt (Név)..kérlek! A kedvemért ne csináld ezt. Baszki..kérlek -néha jobban aggódok mások épsége miatt mint a sajátom miatt

-Hagyjuk Izuku -mosolyogtam rá fájdalmasan majd egy sóhaj után leült a helyére én pedig figyelmet az orának próbáltam szentelni. Több..kevesebb sikerrel

-(Név) minden rendben? -nézet rám a Sensei és akkor vettem észre hogy a füzetem elvan ázva könnyeim pedig utat engedtek maguknak. Válaszolni se bírtam annyira kivagyok merülve lelkileg

-Baszki..-suttogta Izuku -tanárnő kimehetek vele? -tette fel a kérdést a zöld hajú

-(Név) min...

-Ki mehetek vele? -kicsit ingerültebben kérdezte de végül kiengedtek minket. Ránéztem a volt barátomra és két dolgot tudtam felfedezni tekintetében...fájdalom és aggódás. Izukuval kimentünk a folyosóra majd leülünk egy padra

-Hiányzik -néztem könytől ázott tekintetemmel a fiú iriszeibe

-Tudom (Név) tudom. -ölelt szorosan magához melytől egyből kitört belőlem a sírás

-egyél egy kicsit kérlek -emelt egy kanál levest a számhoz Mina de nem volt kedvem enni se se semmi
-Ez nem lesz így jó

-(név) könyörgöm az isten szerelmére egyél már valamit! Már mióta semmit se eszel könyörgöm kérlek -nézet felém Kaminari könyörgve de semmi. Csak arra eszméltem igazán fel mikor valaki nekem jött a tálcával

-Szz -fogtam meg a fájó pontot és amikor hátranéztem Őt láttam meg majd röhögve elment a drága baratjával együtt

Bízz hát bennem /Bakugou X Reader/ BEFEJEZETT ✅Where stories live. Discover now