Ő csak egy barát (Meklod ff.)

Félrészegen

2022/04/30

Haragudtam magamra, haragudtam Petire, és haragudtam az egész világra. A szombati korai órában már a sokadig csikket dobtam ki a kezemből, ami a padlón heverő üres vodkásüvegek mellett landoltak. Nem kellett volna cigiznem és ezzel tisztában is voltam, de hiába éreztem a tüdőm szorítását tovább folytattam a tevékenységemet.

Ott ültem a füstben, tömény dohány és alkohol szaggal körülvéve, kisírott szemekkel. Nem volt ki segítsen. Teljesen egyedül maradtam. Peti valószínűleg valamelyik bárban szórakozik, és fűz egy lányt és röhög magában, hogy újra és újra átverhet. Gabiék valószínűleg dolgoznak, de nekik amúgy sincsen fogalmuk semmiről. Nem tudják, hogy rohadtul nem mentem el az egyetemre, nem tudják, hogy depressziós vagyok, és nem egy boldog kapcsolatban élek, és nem tudják, hogy most is ártok magamnak. Én tudom, de másképp nem bírom ki. Hazudtam nekik, ami rettentően fáj, de most már nem tudom visszapörgetni, kérnék segítséget, csak nem fogok, mert átvertem őket és nincs hozzá szívem, hogy ezt bevalljam nekik. És legalább néhány estén itt van velem Peti...

Próbáltam rendezni a gondolataimat és végül úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni egyet. Így fogtam a farmerkabátomat magamra vettem a cipőmmel együtt és elindultam a lépcsőházban. A villany szokásához híven nem kapcsolódott fel, ezért a sötét folyosón lépcsőztem lefelé.

Egyszer csak zajt hallottam a bejárati ajtó felől. A jól ismert csipogás és nyílt az ajtó. Először meglepett, hogy rajtam kívül bárki járkál ebben az időben, de a félhomályban sikerült beazonosítanom az arcot és rájönnöm, hogy Matyi ért haza.

Azonnal behúzódtam az egyik eldugott fordulóba, hogy ne vegyen észre. Egyből kiszúrta volna, hogy ittam és cigiztem, és ezt nagyon nem akartam. Tehát a lélegzetemet visszafojtva simultam neki a falnak és vártam, hogy felmenjen. Nem telt bele sok idő, és már csapódott is a lakásának az ajtaja így tovább indultam.

Már hajnalodott, amikor befordultam az utcánkba, hogy mára végleg befejezzem a sétát. De még mielőtt bekanyarodtam volna a blokk elé megszólalt a zsebemben lévő telefon. Miután előhalásztam, meglepetten láttam, hogy Peti hív.

- Igen? - kérdeztem, amikor nagy nehezen sikerült felvennem.

- Szia, Drágám. Átugranék holnap, jó?

- Persze, gyere nyugodtan.

- Oké, akkor majd találkozunk, szeretlek - nyomta ki, mielőtt még válaszolhattam volna.

- Én is... azt hiszem - motyogtam magamban, majd lenyomtam a hideg kilincset.