Lilith Perselus válasz levelében a kezében sietett Siriussal a nyomában a Fonó sorra. A férfi meghívta magához, hogy nála töltse a szilvesztert, biztos ami biztos ne legyen egyedül születése napján.
Sirius az ajtóig kísérhette a boszorkányt, s onnan már csak azt látta, ahogy a nappali függönye behúzódik, ő pedig jobb dolga nem lévén haza hopponált.
- Miért hívtál át?
- Nem akartam, hogy a Grimmuld téren tölsd a születésnapod, amikor ott a két tekergőn kívűl senki nem tudja, hogy mikor van.
Lilith megforgatta a szemét de elfogadta a felé nyújtott cigarettát majd pezsgős poharat.
🔳🔲🔳🔲🔳🔲🔳🔲🔳🔲
- Esküszöl, hogy mindig megvéded a varázsbiztonságot, a varázsvilág jövőjének? - kérdezte rezignált hangon az eskető a pálcáját a szívére tartó boszorkánynak.
- Esküszöm.
- Ismételd hát utánam! - követelte a szertartás mester. - Én Lilith Anderson...
- Én Lilith Anderson...
- Esküszöm, hogy elkapom vagy megölöm az összes rendbontót akik a varázsvilág lelepleződését kockáztatják. - folytatták az esküt. - Megküzdök a sötétség szolgáival és megverekszem mindenkivel aki bántja az ártatlant. Nagy-Britannia hadseregének leszek az első katonája és teszek róla hogy mindenki megmeneküljön és elérje a fény. Én Lilith Anderson vagyok az aurorok csapatainak vezetője védem őket és szeretem őket, hajtom őket arra hogy a legjobban hajtsák végre a kötelességüket. Pálca leszek az éjszakában, mától ameddig a haza akarata megkívánja.
A szertartás mester büszke mosollyal nézte a fiatal hölgyet. Emlékezett még arra a napra amikor előszőr tette le az esküt, akkor is ő eskette meg. Most pedig végre a vállára tehette ismét a bíbor köpönyeget. Ahogy megvolt, a népes közönség felé fordult és szembe fordította velük a boszorkányt.
- Most pedig a tanoncok és mestereik, minden ma élő és szolgáló auror, a visszatérő veteránokat kérem meg arra, hogy esküdjenek fel a bűbájos boszorányra. - szólt csengő hangon az öreg, cingár varázsló.
Lilith elmosolyodott a megnevezésen. A napilap innentől kezdve bokros teendői miatt heti lap lesz, amit az olvasói morgolódva fogadtak ugyan, de nem volt mit tenniük, miután mint minden újság a varázsvilágban világ szintén lehozta az új auror parancsnok kinevezését.
Mindenki felállt aki eddig ült s az eskető után mondták azt az esküt melyhez hasonlót az előbb Lilit mondott.
- Esküsztök-e, hogy szolgáljátok Lilith Andersont legjobb tudásotok szerint?
- Esküszünk!
- Esküsztök, hogy követitek akár a halálba is?
- Esküszünk! - visszhangozta a harcias tömeg és Lilith meglepetségére az ő meghívott vendégeinek a fele utána mondta. Kivétel nélkül a keresztfia is, s annak barátai.
- Esküsztök rá? Arra amit szolgál? Követitek parancsait?
- Esküszünk!
- Lilith Anderson, szólj mostmár mint az egykori és mostani auror parancsnok.
A boszorkány megköszörülte a torkát, egy hangtalan sonorius bűbájjal pedig hangot adott magának.
- Barátaim! - szólt. - Vannak akik nem ismernek még, de a nevemet talán hallhatták régvolt legendàjaként. A minisztérium mától fogva engem nevezett ki, hogy legjobb tudásom szerint vezesselek titeket. Én elfogadtam, hogy ismét megküzdjek Voldemorttal ahogyan oly sokszor tettem. Legyetek velem a harcban! Kűzdjünk együtt egy tisztább, fájdalom nélküli világért.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Bűbájos Boszorkány
Fanfic„A Bűbájos Boszorkány büszkén prezentálja mai lapját melyben mindent megtudhatnak a Sötét Nagyúr, Voldemort visszatéréséről." „- Hol vagyok? - kérdezte a nő amikor már valamelyest látott, s nem fekete pontok tompították a látását. - Biztonságban van...
