Tomboló vágy { BEFEJEZETT }

1. Fejezet

Draco Malfoy álmatlanul hevert a mardekár klubhelységének egyik pinceszobájában.

Az iskola ami alig egy évvel ezelőttig még neki is otthont és biztonságot nyújtott az év nagyrészében most teljesen idegennek tűnt.
Voldemort sötét mágiája minden épületet komorrá és sötét hangulatúvá tett. Draco számított erre, hiszen ez történt tulajdon otthonával is mikor a Nagyúr egy ideig ott vendégeskedett. Mintha a hatalma kiszívott volna minden otthonoságot, meghittséget az épületekből és nem maradt más utána csak hideg, nyirkos, sötét váz. Még az iskola ősi ódon falai sem kelhettek versenyre a fullasztó sötét mágiával. A tejföl szőke fiú nagyot sóhajtott és az oldalára fordult.

~ Most játszhatok börtönőrt a régi iskolatársaim mellett.- gondolta keserűen.

Bár mire is számított miután a családja annyi hibát vétett az utóbbi időben? Először az apja Lucius vesztette el a jóslatot, aztán ő nem volt képes megölni Dombledort. De legalább bejutatta a halálfalókat az iskolába, úgy sejtette ennek köszönheti, hogy még életben vannak. És persze annak, hogy az anyja megtudta győzni Voldemortot, hogy mielőtt Hagrid a kezébe vette Pottert még tényleg nem voltak élet jelei.

~Hiszen tényleg mindenki azt hitte halott. Még az az ostoba félóriás is el hitte hiszen úgy bömbölt mint egy óvodás. ~

De a sebhelyes fiú élt és a csata folytatódott. Draconak akkor először őszintén megfordult a fejében, hogy az idióta Potternek végül tényleg sikerül legyőzni a Nagyurat és akkor végre az egésznek vége lesz. Ám a mindent eldöntő párbajban egy átok eltalálta a griffendélest és csak a főnix rendje megmaradt tagjainak és a sárverű Grangernek köszönhető, hogy a kis túlélő még mindig él.
Ő pedig itt ragadt a Roxfortban, mert a sötét jeggyel a kezén esélye sincs elbújni az őrület hátárára sodródott Voldemort elől, aki az összes megfutamodott halálfalót kegyetlenül levadássza.
Maximum 20-21 diák ragadt az iskolában. Az egyetlen akit Draco név szerint is ismert közülük a hibbant Luna Lovegood volt. A többieket szinte csak arcról ismerte, többnyire alsóbb évesek voltak, fiúk és lányok vegyesen. A halálfalók két külön szobába zárták őket, nemek szerint elkülönítve. Ő a lányok felügyeletét kapta míg apja a fiúkét. Nem igazán tudta eldönteni, hogy melyik a rosszabb a börtönőri feladatok ellátása és az, hogy élelmet és vizet adjon a lányoknak(de épp csak annyit, hogy ne gyengüljenek le teljesen), vagy az, hogy el kell viselnie volt iskolatársai megvető, gyűlölködő esetleg félelemmel teli pillantásait, mindenesetre mindenképp megalazó "manó munka" volt.

~Hát végülis legalább élünk. - gondolta magában, és az órájára pillantott.

Hajnali 6 óra, lassan pirkad. Az utasítás szerint naponta háromszor kell vizet vinnie a lányoknak és egyszer ételt. A feladatot tegnap késő éjjel osztották rá és a szüleire úgyhogy ez lesz az első alkalom, hogy belép a diáklányok szobájába. Vagyis inkább börtönébe. Remélte, hogy a legtöbben tartanak tőle, akkor legalább nem lesz sok gondja velük. A fürdőszobába ment, hogy lezuhanyozzon és át öltözzön. Mikor kilépett a mardekár klubhelységének társalgójába a dohányzó asztalon 2 tálca volt, rajtuk poharak és kancsók.

~Hát akkor nincs más hátra.. - gondolta fáradtan. ~ A ki adott feladatot el kell végezni,

Magához vette az egyik tálcát és oda sétált a bűbájjal lezárt ajtóhoz. Az ajtózáron lévő varázslat felismerte a sötét jegyet a kezén, a jegy egy pillanatra fájdalmasan felmelegedett és az ajtó engedelmesen kinyílt. A lányok csapata ijedten hátrált be az egyik sarokba. Draco egy pálcaintéssel meggyújtotta a szoba falán lévő fáklyákat és rezzenéstelen arccal a foglyokra meredt. A megrémült kis csapat élén Luna és egy ismeretlen lány állt, maguk mögé bújtatva a többi diákot akik mind nagyon fiatalnak tűntek. A Lovegood mellett álló lány nem volt ismerős neki. Fiatalabb volt nála ebben biztos volt, 15 maximum 16 éves lehetett, mégsem volt egy cseppet sem ismerős. Pedig Draco Malfoy bizony szerette a lányokat nézegetni az iskolában, sőt igazi szívtipró hírében állt, főleg a mardekáros lányok körében volt népszerű . Igaz az még az előtt volt, hogy az ötödik utáni nyáron a kezére került a jegy. Azután nem igazán volt ideje ilyesmire.
A lány nagyon alacsony volt, szinte biztosra vette, hogy ha közvetlenül egymással szemben állnának csak a mellkasáig érne, nem volt épp törékeny karcsú alkat inkább kissé sportos, de mégsem annyira, hogy az ember férfiasnak mondaná. Keskeny de izmos felsőtest, nem túl nagy de formás mellek, széles csípő és vastag izmos lábak. Sötét szőke haja volt, és jelen pillanatban gyűlölettől parázsló nagy zöld szemekkel meredt rá. Ha érdekelné még az ilyesmi egészen csinos lánynak tartaná.

- Mit akarsz itt Malfoy?-kérdezte Luna halkan a fiút, ezzel félbe szakítva az ismeretlennek tűnő lányról szőtt gondolatmenetét.

- Mint láthatod vizet hoztam Lovegood.

- Ezért aztán megérhette belépned Voldemort követői közé, hogy felszolgáló légy. - mondta az ismeretlen lány. A hangja élesen és valahogy furcsán(enyhe akcentusa volt) csengett a csendes pinceszobában.

- Én a helyedben megfontolnám miket vágok annak az embernek a fejéhez akinek az a dolga, hogy vizet és kaját hozzon neked és a többi kiscsajnak!- emelte fel a hangját a fiú. - Egyáltalán ki a fene vagy te? Még sosem láttalak az iskolában, ebben szinte teljesen biztos vagyok.
A szőke lány nem válaszolt, össze szorított ajkakkal és fel szegett állal tűrte Draco pillantását. Luna valószínűleg megunta a kettőjük közti néma farkasszem párbajt, mert halk magyarázatba kezdett.

- Ő itt Angelika Fobs a Beauxbatons-ból jött át a Roxfortba az év elején. Mivel te az előző tanév vége óta nem voltál az iskolában, így nem csoda, hogy még sosem láttad őt.

Hát ezért csengett olyan érdekesen a lány beszéde, gondolta magában. Mert nem az angol az anya nyelve hanem a francia. Bár a vezeték neve nem túl franciás. Talán félig angol, félig francia. Érdekes, nem is halott még olyanról, hogy egy boszorkány vagy varázsló iskolát váltott volna. Ráadásul pont a háború idején jött át egy angol iskolába, a lány szüleinek bizonyára elment az esze. Mindenesetre biztos volt benne, hogy habár ő még semmit nem tud a lányról az pont eleget tud róla ahoz, hogy szemmel láthatólag ismeretlenül is gyűlölje. De meglepő módon úgy tűnt az aprócska lány nem fél tőle. Biztosan griffendéles. Csak egy ostoba griffendéles mered ilyen merészséggel a szemében arra aki fogva tartja őt és a diáktársait. Persze ő nem önszántából vagy maga miatt tartotta itt a lányokat, de ezt a lány nem tudhatta. Kíváncsi lett meddig tart ki a lány merészsége. Vajon szóba áll vele ha kérdezi? Vagy a lány továbbra is Lovegoodra hagyja a beszédet?

- És gondolom griffendéles vagy ugye? - kérdezte hűvösnek szánt hangon a lányt miközben a parázsló zöld szemébe nézett. ~Micsoda szemek ~gondolta közben magában. Ha tekintettel ölni lehetne már holtan rogyott volna a földre, ebben biztos volt.

- Igen griffendéles. Ginny Weasley az évfolyamtársam és a szoba társam. Vagyis az volt egészen tegnap előttig. - mondta a lány rezzenéstelen arccal, még mindig nem szakítva meg a szemkontaktust. - Te pedig Draco Malfoy vagy a jelenlegi legfiatalabb halálfaló. Az aki tavaly beengedte azokat a mocskokat az iskolatársai közé.

Így már mindent értek, gondolta a fiú fásultan. Ginny Weasleynek minden oka meg volt utálni őt. Bár emlékei szerint nem sokszor szólt a legkisebb Weasleyhez, de a lány szerelmes volt Potterbe. Az iskolás évek alatt pedig Draco ott tett keresztbe Harrynek és a barátainak(Ginny bátyjának és legjobb barátnőjének a sárvérű Grangernek) ahol csak tudott. Nem csoda hát, hogy a Weasley lány csak rosszat tudott mesélni róla az újdonsült szoba társának.
Tehát a lány valóban 15 vagy 16 éves és az alatta lévő évfolyamba jár. Nem mintha ez még számítana. Jelenleg egyikük sem Roxforti diák. Csak gyalogok a jó és a rossz varázslók között dúló sakkjátszmában.

- Valóban. Az vagyok. - bólintott  Angelika felé a szőke, és letette a kezében lévő tálcát a szobában lévő alacsony asztalkára. - Víz. - jelentette ki gúnyosan a rá meredő lány csapat felé. - Igyatok. Semmit nem értek el azzal, ha itt haltok éhen vagy szomjan. Nyugodjatok meg, nem lesztek megmérgezve. A Nagyúrnak tervei vannak veletek. Később hozok ennivalót is. - mondta kimérten. Majd sarkon fordult és ki sietett a szobából becsapva az ajtót maga mögött.

Vissza sietett a szobájába és lerogyott az ágyra. Nem tudta eldönteni, hogy a fiatalabb lányok könnytől és félelemtől csillogó szeme vagy az új lány perzselő dühös tekintete volt rá nagyobb hatással. Mindenesetre egy utolsó szánalmas gyáva alaknak érezte magát megint. Mint szinte mindig azóta, hogy be engedte a halálfalókat az iskolába és Dumbledore meghalt. Már egyáltalán nem volt büszke a karján lévő jegyre mint mikor megkapta. Nem akart mást csak maga mögött hagyni ezt az ostoba számára már értelmetlennek tűnő háborúsdit és amennyire lehet normális életet élni. De a jeggyel a karján erre semmi esélyt nem látott jelen pillanatban.

Hanyat dőlt az ágyon és az éjjeli álmatlanságtól fáradtan lehunyta a szemét. Meglepetésére abban a pillanatban látta maga előtt Angelika Fobs dühösen parázsló nagy zöld szemeit.