A kosarasok szelleme

A bemelegítés

Reggel  5:45-kor keltem. Mondanom se kell, úgy néztem ki, mint egy zombie. Gyorsan felöltöztem, egy szürke melegítő húztam, fehér 23-as (Jordanes) trikót és az alá még felhúztam az alálöltözetet. Majd lerohantam meg inni a szokásos kakaómat. Majd miután csináltam magammal valamit, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy zombie azután felhúztam a műbőr fekete mellényem és a Jordan x Nike revoloution fekete csillogós cipőmet, majd elindultam a suliba zenével a fülemben. A "Kwabs- Walk" című zenét hallgattam. Mikor oda értem a suliba már Michael bácsi várt. Átöltöztem a lányokkal együtt és bementünk a csarnokba. Bemelegítettünk egy csapat motiváló lánc fogóval és.... Természetesen Thomas fellökött és akkorát esetem, hogy a térdem kifordult. Mondanom se kell, üvöltöttem a fájdalomtól. Olivia hívta a mentőket addig pedig, Michael bácsi felhívta Papót és közben stabilizálta a térdem állapotát. A mentő Papóékkal együtt 14 perc alatt ért az akadémiához. Hordágyra tettek és betoltak az autóba. Megkértem Caylát (a másik csapat kapitányát), hogy kísérjen el a nagyiékkal együtt. Nagyon megvoltam rémülve, de az orvosok az autóban megnyugtattak valamennyire. Egészen mindaddig tartott a nyugodtságom amíg meg nem láttam, hogy az Oak Lakner kórházba jöttünk. Itt volt az ahol az orvosok mulasztása miatt... Halt meg anyu. Bevittek egy szobába és Dr. Mason fogadott (itt volt a másod állása).

-Maddy! Hát újra kórházban?

-Igen! Ssszz.. Auu. - mondtam sziszegve, miközben Mason úr a térdem fogdosta.

-Maddy... Rossz hírem van...

-Jajj, ne kérem doktor úr! Nem mondhatja, hogy műteni kell.

-De, pedig kell! Méghozzá most sürgősen.

Majd a nagyit és Caylát kiküldték. 3,5 óra után altató hatása alatt voltam, így kidőlten, de képben a dolgokkal kitoltak a műtő szobából. Nagyon fájt és csípő érzés volt a térdemben. Még Thomasnak se kívánok ilyet, pedig miatta a történt az egész. Mikor felkeltem eszembe jutott, hogy nem valószínű, hogy tudok majd a meccsen játszani. Hurrá. Kösz Thomas, ezt megcsináltad!