Édes Szerelem (C.L.)

22.fejezet

-Úristen Charles, megfogok halni.-sikítottam a férfinak aki csak nevetett rajtam.
-Foglak, nyugi. Nem hagyom hogy bajod essen.
-El ne engedj. Meg ne próbáld.-egy uszodában vagyunk, Charles szerint jó ötlet hogy menjünk el úszni, de szerencsére a tenger még hideg, ezért ide jöttünk. Persze nem tudta hogy nem tudok úszni, így most kitalálta hogy megtanít.
-Oké, most elengedlek, ne kezdj el egyből kapálózni.-meg szólalni sem volt időm, mert Charles már úszott is kicsit arrébb tőlem.
-Megy? Megy. Charles sikerült-örültem egyből, ám ahogy oldalra fordítottam a fejemet, egyből el is süllyedtem a víz alá.
-Hé, azért csak óvatosan.-karolt át és már húzott is magához oda.
Én átkaroltam a derekát a lábaimmal, és már úszott is velem oda a medence széléhez.
-Mio caro, lassan majd sikerül. Elég ügyes vagy már.
-Na persze. Már szinte úszó hártyáim lesznek, de úszni még mindig nem tudok.
-Majd megtanulsz. Mire meleg lesz a tenger, addigra profi leszel benne.
-Na az kizárt hogy én a tengerbe úszak. -ráztam a fejem egyből, de ő csak nevetett rajtam.
-Sose mond hogy soha baby. Na gyere próbáljuk meg újra.-csak sóhajtottam egyet, hiszen tudom hogy mi lesz majd a vége.
Charles nagyon sokat segített, így már annyit elértem hogy meg tudom magam tartani a víz tetején.
-Oké ,nekem mára ennyi elég. Annyi vizet nyeltem, hogy lassan már gurulni fogok majd.-óvatosan kievickéltem a medence szélén a végéig, és már mentem is ki a vízből.
Charles még maradt, hiszen akkor ezzel letudja a mai edzés egyik részét.
Én csak leültem a szélére, és inkább csak a lábaimat lógattam bele.
Charles úszott pár hosszt, és amikor végzett, csak oda úszott hozzám és állt is be a lábaim közé.
-Na végeztél?
-Igen, nem szeretnél vissza jönni?
-Nekem ennyi épp elég volt. És te nem akarsz kiszállni?
-De, mehetünk ha szeretnél.-csak bólintottam és már úszott a medence széléhez és már szállt is ki.

Már teljes harci díszben álltam, és már csak az utolsó simításokat végeztem a hajammal.
Charles annyit mondott hogy legyek készen este 8ra, és hogy csinos legyek.
Már 8óra van, és épp ebben a pillanatban csengettek az ajtón.
-Szia.
-Szia, gyönyörű vagy. -nézett végig rajtam, és az ajkait egy bugyi rohasztó vigyorra húzta. Rajta egy sötétkék farmer és egy fehér póló volt, amire egy ugyan olyan színű zakót húzott fel.
Én egy overált húztam fel, aminek a derekán egy őv van, és a szára kicsit bőb fazonú.
-Mehetünk, Mio caro?-nyújtotta felém a karját,amibe belekaroltam és már indultunk is a lift felé.
-Elmondod hogy hova megyünk?-csak vigyorogva a fejét rázta, és közölte hogy ez egy meglepetés lesz.
Amint beültünk az autójába, már indultunk is el Monaco utcáin.
Nem mentünk sokat, és már állt is be egy parkolóba.
-Hölgyem.-nyújtotta felém a kezét, amint kinyitotta az autó ajtaját.
-Köszönöm uram.-mosolyogtam rá, és már kulcsolta is össze az ujjainkat, és indultunk el az étterem felé.
Ez egy elég híres étterembe jöttünk. Hallottam már róla ,de sose voltam itt. Amikor beértünk a pincér elkísért az asztalunkhoz, ami nagyon szépen fel volt díszítve.
-Ez nagyon szép. Gyönyörű minden. De, hogy hogy ide jöttünk?
-Először is örülök hogy tetszik. Másodszor, szerettelek volna elvinni végre egy igazi randira. Szinte nem is voltunk soha, és már itt volt az ideje.
-Köszönöm Charles.-mosolyogtam a férfira. Pár perc után már mind a ketten az étlapot néztük, de mindig annyira ínycsiklandozóan nézett ki, hogy nem is tudtam mit rendeljek.
-Te mit eszel?
-Nem tudom. Annyira nehéz választani.
-Rendelhetek neked?-mivel úgy sem tudtam mit szeretnék ezért belementem.
-Csak hal ne legyen kérlek.-csak nevetett rajtam, és megígérte hogy az nem lesz.
Miután leaudtuk a pincérnek a rendelést, Charles csak mosolyogva nézett rám.
-Mi az? Van valami az arcomon? Jézusom Charles, és te eddig nem szóltál?
-Hé nyugi. Nincs rajta semmi. Csak gyönyörű vagy.- tudja hogyan kell zavarba hozni.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Sose láttalak még zongorázni, de a lakásodban áll egy. Ugye nem csak dísznek van ott.
-Nem Natalie, nem csak annak. Szoktam rajta játszani, de mostanában nem igazán volt rá időm.
-Játszol majd egyszer nekem is?
-Persze, ha szeretnéd. -közben a pincér is oda ért és megkaptuk a rendelést. Az étel nagyon finom volt, már értem miért ennyire híres ez az étterem.
-Ez nagyon finom volt, köszönöm Charles.
-Kérsz desszertet?
-Nem, az már nem férne belém. -nevettem fel, mire ő csak mosolygott rajtam.
Amikor elindultunk ki az étteremből, csak megálltam a parkolóban.
-Mi az? Bent maradt valami?-állt oda elém, de én csak megráztam a fejem.
-Nem, de nagyon szép idő van ma este. Nem sétálunk egy kicsit?-nem messze van a kikötő, és este az nagyon gyönyörű.
-Ha szeretnél, menjünk. Merre szeretnél menni?
-Mondjuk a kikötő felé.
-Akkor menjünk.-fűzte össze az ujjainkat, és kéz a kézben indultunk el.

A tegnap este szinte tökéletes volt. Amikor hazaértünk Charles játszott nekem a zongorán. Mondjuk egész este azzal piszkáltam, így beadta a derekát.
Gyönyörűen zongorázik.
Nem akartam rákérdezni, hogy éjjel szokott-e játszani, de már biztos vagyok benne, hogy őt szoktam éjszaka hallani amikor kiülők az erkélyre.
Mivel ma már nyitva a cukrászda,ezért reggel már nyitás előtt ott voltam.
-Szia Natalie-ölelt meg Anna amikor oda ért hozzám.
-Szia.
-Kicsit meglepődtem amikor jöttem és már láttam hogy nyitva van az ajtó.
-Igen, bocs. Elfejtettem szólni hogy reggel már itt leszek.
-Nem gáz, csak azt hittem nem zártam be. Na de mesélj. Mi a helyzet a lovagoddal?-kacsintott rám.
-Minden rendben. Charles fantasztikus férfi.
-Az biztos. Látszik is rajta.-nevetett fel.
-Hát igen. Furcsa egy férfira azt mondani hogy szép, de ő tényleg az.-csatlakoztam hozzá én is.
-Szépek vagytok együtt. De mesélj. Mi van veletek? Mész majd vele a versenyekre is?
-Nem tudom Anna. Nekem itt a cukrászda, nem hagyhatlak titeket folyton egyedül.
-De igen, csak ketten kicsit nehéz. De most is megoldottuk.
-Nem beszéltünk erről Charlessal még. Nem is tudom hogy akarok-e menni.
-Mi az hogy akarsz-e menni. Neked ott a helyed mellette. A barátnője vagy, támogatnod kell.
-Jó, csak nekem munkám is van. Azért ez így nem egyszerű. Nem mehetek el minden hétvégére.
-Hétvégén zárva vagyunk. Úgyhogy akkor nem kell itt lenned. Csak a pénteki vagy a hétfői nap ami kimaradna.
-Nem tudom Anna. Charles sem hozta fel még eddig hogy menjek vele. És ha nem akarja?
-Na ezt felejtsd el. Biztos örülne neki ha ott lennél. Majd biztos beszélni akar majd veled erről.
-Jó hát addig meg felesleges erről beszélni. Inkább álljunk neki dolgozni. Már hiányzott a sütik illata.
-Jaj te nőszemély. Ez olyan nagymamás volt.-csak megráztam a fejem és indultam inkább hátra.
Már egy jó ideje csak sütők, hiszen volt egy pár megrendelés, és a pultba is kellenek új dolgok.
Hirtelen csörögni kezdett a telefonom és a hívó láttán egyből egy mosolyra húztam a számat.
-Szia.
-Szia Mio caro. Mi jót csinálsz?
-Sütit ,mi mást. -nevettem fel egy kicsit, mire a telefon másik oldaláról is egy kis nevetés volt a válasz.
-Mikor végzel?
-Szerintem ma zárásig bent leszek. Miért?
-Anya meghívott minket vacsorára. Mit szólsz hozzá? - hát találkoztam már vele a versenyen és nagyon kedves volt. De most kicsit más lesz a helyzet, hiszen egy vacsora teljesen már mint egy verseny.
-Natalie? Itt vagy még?
-Mi? Ja igen. Itt vagyok. Persze, mehetünk, ha te is szeretnél.
-Szuper, akkor szólok neki. Olyan hét óra körül kellene menni. Hazajössz előtte, vagy vegyelek fel?
-Inkább vegyél fel. Szerintem addig biztos itt maradok.
-Jó, akkor este megyek érted. Addig is csak okosan a sok cukorral kis boszorkányom.
-Hé, nem vagyok boszorkány.
-De igen az vagy. Az én boszikám. Este megyek érted. De most mennem kell. Csókollak drágám.
-Várlak majd. Szia Charles. Csók.- Ez a férfi szinte teljesen kizzökkent a megszokott kis világomból, és jó értelemben. Amikor először találkozunk, sose hittem volna hogy a kapcsolatunk ennyire megváltozik majd, és milyen jó irányba.