Elítélt / Befejezett

2.Fejezet

Azt hisszük másokról, hogy az életük tökéletes, de ez nem így van. Senki élete nem lehet tökéletes. Szerintem nem létezik tökéletesség.  Mindenkinek meg vannak a saját démonjai, amikkel meg kűzd az élete során.

Mi emberek, tele vagyunk érzelmekkel, de nem mindannyian kezeljük jól. Két napja annak, hogy Deannel utoljára beszéltünk, vagyis veszekedtünk. Ryan ugyan meg vigasztalt, de attól ugyanúgy rosszul éreztem magam Dean miatt.

Azóta csak Ryannel beszéltem telefonon, és megtudtam tőle hogy Dean is maga alatt van valami miatt, és habár az én pártomon áll, feltételezi hogy miattam szomorú a testvére.
Nagyon nehéz Dean tetteit megérteni, de azt hiszem ő is össze van zavarodva akárcsak én. Bármilyen szempontot nézek mindig ugyanott kötök ki, szeretem őt.

Éppen a kedvenc sorozatomat nézem, amikor a csengő hangját hallom meg. Egymagam vagyok itthon, a szüleink dolgoznak, Eric meg gondolom szokásához híven Ryannel lóg.

Lassan feltápászkodom és a földszintre sietek. Nem gondoltam volna, hogy idetolja a képét ez a személy, de úgy tűnik bátorságot vett.

– Szia. Tudunk beszélni? – Kérdezi láthatóan félve a válaszomtól. Nem akarok gyerekesen viselkedni, ezért félreállok, jelezve hogy jöjjön be.

– Hallgatlak. – Keresztezem kezeim a mellkasom előtt.

– Annyira sajnálom, de tényleg. – Kezdi a mentegetőzést, én pedig naívságom ellenére kérdőn nézek rá. Nem biztos hogy meg kéne hallgatnom őt.

– Ez minden amit mondani tudsz? A viselkedésed... – Suttogom lehajtott fejjel, de Dean közelebb lép, és kezébe veszi az arcom.

– Többet nem fordul elő, csak adj még egy esélyt. – Kérlel, mire tekintetem meglágyul. Fogalmam sincs hogyan tudnék ellen állni, annak akit szeretek.

– Dean, nem kérhetsz tőlem ilyet. – Nyelek egy nagyot, majd az ég felé emelem tekintetem.

– Sok mindent nem kérek, mégis mindent megkapok. – Suttogja, miközben egyre közelebb jön.

– Komolyan Dean? Azt hiszed ez jó dolog? – Vonom fel a szemöldököm kérdőn fürkészve arcát. Nem is tudtam hogy időnként ilyen nagyképű.

– Nem hiszem, de tudom hogy azokra a dolgokra nincsen szükségem, rád viszont igen. Te vagy minden, amire szükségem van. – Fogja meg a derekam, majd lassan közelebb húz magához, és egy hirtelen mozdulattal felkap az ölébe.

Nem kell ennél több, engedek neki. Lassan megcsókol, én pedig visszacsókolom. Kezeimet nyaka körül pihentetem, és így adom át magam az érzésnek.

Annyira belemerülünk a csókba, hogy hirtelen azt vesszük észre ahogyan a bátyám, és Ryan berontanak a házba, persze nem szó szerint teszik, de azon sem lepődnék meg.

– Fúj. – Reagálja le Ryan.

– Tedd már le a húgom. – Szól rá Eric, majd Dean lassan letesz a lábaimra.

– Persze a legjobbkor. – Néz gyilkos szemekkel a két személy felé. Én csak kínosan igazgatom magamon a ruháimat. Nem szeretek nyilvánosan ilyesfajta dolgokat csinálni, ez olyan személyes, ráadásul Dean úgy tesz mintha lett volna bármi más is csókon kívül, ha a fiúk nem jelennek meg.

– Szóval, gondolom kibékültetek? – Kérdezi a bátyám, miközben mindannyian leültünk a kanapéra, és kínos csönd töltötte be a légteret.

– Igen. – Válaszoljuk szinte egyszerre Deannel.

– Bonyolult egy kapcsolat. – Neveti el magát Eric. Hát végülis nagyon is igaza van.