Outer Banks-Váratlan változások (FF)

19. f e j e z e t

Hirtelen felkapott az ölébe, majd be vitt a zuhany alá. Miközben mindketten nevettünk, megengedte a vizet, ami először jéghidegnek hatott, és erre megborzongtam.
-Bocsi, csak elkaptak az érzelmek-ismerte be vigyorogva JJ.
-Ne aggódj engem is-csókoltam meg hosszan, mire ő visszacsókolt. A víztől ránk tapadt a ruhánk, így JJ-vel nehezen és nevetve, de levettük a ruhadarabokat. JJ a kezébe nyomott egy kis tustfürdőt, és bekentünk vele egymást, majd a zuhanyfejjel lemostuk magunkról. Mikor kész lettünk, még egy darabig hagytuk, hogy a víz alatt ázzunk, ugyanis nekidőltem a csempének, és hosszasan csókolóztunk.

Mire végeztünk a fürdéssel (ami volt vagy egy fél óra) addigra visszatértek Kie-ék a tiszta ruhákkal, és mi is felöltöztünk. Amíg a fiúk Xbox-oztak, addig mi lányok csináltunk egy kis reggelit.
-És mondd csak Emma, jót tusoltál JJ-vel?-kérdezte vigyorogva Sarah, mire csak mosolyogva beharaptam az alsó ajkamat.
-Igen-pirultam el, ahogy visszaemlékeztem arra, ahogy JJ-vel a forró víz alatt csókolózunk.
-Gondolom mennyire-nevetett fel Kie.-Kész a reggeli, fiúk!

Pope, John B és JJ erre felpattant a kanapéról, leültek az asztalhoz, és hozzáláttunk a tükörtojáshoz.
-Ez isteni lett lányok!-mondta teli szájjal JJ.
-Tudjuk, mivel mi csináltunk-nevetett fel Kie.-Mi a mai program?
-Az apám elmegy egy üzleti útra, és mondta, hogy tartsak vele-dünnyögte Sarah.
-Mégis minek?-értetlenkedtem.
-Talán azért, mert azon a tárgyaláson csomó mindenről szó lesz a családunk öröségéből-folytatta.
-Ez hülyeség-forgatta a szemét Kie.
-Tudom, és nem is akarok menni. Végül sikerült apámra rábeszélni, hogy ne menjek-sóhajtott Sarah, mire mi elismerően megtapsoltuk.
-Ahogy látom nagyok a hullámok, ki tart velem egy szörfversenyre?-vigyorgott Kie.
-Természtesen én-húzta ki magát büszkén JJ.
Rajtam kívül mindenki szörfözni akart.
-Ne már Emma, te is gyere!-könyörgött JJ.
-Nem szeretnék-ingattam a fejem.-Én most csak szerintem a parton sétálgatok ha nem baj, de az is lehet, hogy addig Kie-éknél leszek-vonogattam a vállam.
-Mondhatod az otthonodnak is a házamat, hisz már ott élsz-nevetett Kie.
-Okés-mosolyogtam rá.
-Minden rendben?-fürkészett aggódva a szőke barátom.
-Persze, csak nincs kedvem most szörfözni, de ti érezzétek magatokat jól-mondtam őszintén.

[...]

Végül nem mentem haza (vagyis Kie-ékhez), hanem unalmamban a legközelebbi bolthoz indultam venni egy-két nasit.
-Jó napot!-üdvözöltem az eladót, ahogy megérkeztem. Rögtön a nasi részleghez mentem, és egy kis kosarat nyomtam tele chipssel. Hirtelen egy hangot hallottam oldalról.
-De jó, egy Sneci-sóhajtozott drámaian Rafe, és mellette állt a...bátyám? Ezeknek mindenhol itt kell lenniük?
-Jobb is, hogy már nem nálunk laksz-forgatta a szemét Noah.
-Hidd el, találtam jobb otthont magamnak-néztem a szemébe unottan, és hátat fordítottam neki.
-Na és hol vannak a kis barátaid?-vonta fel a szemöldökét Rafe.
-Ahhoz neked mi közöd?-kérdeztem vissza.
-A hugodra rá fér egy alapos nevelés-fordult Rafe Noah felé, majd idejött hozzám, és erősen megragadta a csuklómat.-Snecit nem akarunk a közelünkben látni!
-Tesó, hagyd már, még is csak a húgom!-sajnált meg Noah.
-Eddig nem ezt mondtad-fordult Rafe a báttyámhoz, majd utána a torkomat kezdte szorítani.-Értetted te Sneci???
-Rafe, fejezd be-könyörögtem már lassan fuldokolva.
-Rafe, szállj le róla!-rángatta le rólam Noah Rafe-t.-Magadnál vagy???
Rafe erre csak bűnbánóan a szemembe nézett, majd elment. Én ott maradtam Noah-val.
-Figyelj, kösz a segítséget, de Rafe-nek igaza van. Nem vagyok a húgod-suttogtam a báttyámnak meggyötörten, majd otthagytam. Visszamentem John B házához, és út közben elkezdtem sírni. Mikor ment így szét a családom? Mióta rosszabb minden egyre jobban? Miért pont én velem történik mindez? Amíg ezeken agyaltam, visszatértem a Kastélyhoz.

[...]

Leültem a kanapéra, és csak magam elé bámultam. Pont ekkor jöttek vissza a szörfözésből a többiek boldogan.
-Mizu Emma, minden oké?-érdeklődött John B vidáman. Ennyire nem egyértelmű az arckifejezés az arcomon?
-Jól vagy?-aggódott JJ, mert neki nem stimmelt valami. Nem szóltam semmit, csak bementem a fürdőszobába, és magamra zártam az ajtót. Magányra volt szüségem.

Kie szemszöge:

-Mi baja?-furcsálltam Emma viselkedését.
-Hát valami nagyon nem oké-nézett maga elé Jajy.
-Bemegyek hozzá-mondta Sarah, és oda is ment.

Emma szemszöge:

-Hahó Emma, Sarah vagyok!-hallottam egy hangot, és kopogtatott az ajtón.
-Nincs ehhez kedvem Sarah-ráztam a fejem.
-Legyszí engedj be!-kérte, mire megesett rajta a szívem, így beengedtem.
-Mi történt?-kérdezte halkan Sarah.
-Semmi-füllentettem.
-Engem nem csapsz be!
Sarah végül meggyőzött, és elmondtam a boltban történteket.
-Megölöm őket. Főleg a báttyámat-közölte mérgesen.
-Csak kérlek ne szólj erről JJ-éknek!-néztem rá könyörgően.
-Miért?-meredt rám kérdőn.
-Nem szeretném, hogy azt érezzék, hogy csak untatni akarom őket a problémáimmal-vallottam be.
-De...
-Kérlek-néztem rá boci szemekkel.
-Oké-sóhajtott.-De mit mondasz most nekik, mi bajod? Mert nyílván azt hiszik, hogy van valami baj.
-Mondjuk azt mondom, hogy nem voltam jól-vontam meg a vállam.

[...]

Visszamentünk a többiekhez.
-Mi a baj?-kérdezte rögtön JJ.
-Csak rosszul voltam kicsit-hazudtam.
-Igen, de már jobban van-látszott Sarah-n, hogy nem szívesen füllent erről.
-De jól vagy már?-aggódott továbbra is JJ.
-Igen-néztem bele a kék szemeibe.
-Akkor jó-nyugodott meg, majd megcsókolt.

Aznap este végig kamumosolyogtam. Hibába sütöttünk pillecukrot tábortűznél, totálisan le voltam hangolva.
-Öö, Emma a te pillecukrod mindjárt odaég-figyelmezetett Pope, mire feleszméltem a gondolataimból.
-Ó, a francba-mondtam kínosan. JJ kissé aggódva nézett, nem értette mi bajom lehet most.
-Itt van másik-adott ide egy másik pillecukrot Kie.
-Kösz, de ha nem baj, most kimegyek a stéghez-utasítottam el, majd felálltam, és ösztönösen el is elindultam, de megállított John B.
-Mi a baj? A szokásosnál csendesebb vagy-méregetett.
-Csak...most egyedül szeretnék lenni-hazudtam, ami nem is volt annyira hazugság.

A többiek bólintva vették tudomásul a döntésemet, de amikor kiértem a stéghez, JJ utánam jött.
-Jajy, mondtam, hogy magányra vágyok-sóhajtottam felé fordulva.
-De nem szoktál ilyen lenni. Aggódok érted-nézett rám szomorúan.
-Figyelj, jól vagyok, oké?-akadtam ki kicsit.-Nem kell a bébiszitteremnek lenned, jó? Tudok magamról gondoskodni!-kiabáltam rá hirtelen, majd észbe kaptam, mikor JJ meglepődik a kifakadásomon.
-Ha te mondod... Bocs, hogy aggódok a barátnőmért-nézett rám megbántva.
-Ne, én csak...totál kivagyok, ne haragudj, nem úgy értettem-kértem rögtön elnézést.
-De ha van valami baj, akkor miért nem mondod el legalább csak nekem?
-Nem akarlak egyszerűen titeket terhelni a gondjaimmal oké?? Azt én is feltudom dolgozni magamban, hogy ma a boltban összefutottam a testvéremmel és Rafe-fel, akik nagyon ,,kedvesek" voltak, Rafe szorította a csuklóm, utána a torkom kezdte folytogatni, mert azt mondta, hogy nem akar a közelében Snecit látni, majd lehet megbánta, vagy csak simán tetette, hogy sajnálja amit tett, és elment, majd Noah is elment utána-mondtam ki hirtelen, pedig nem terveztem, hogy így kiadom a problémáimat.
-Mi?-döbbendt meg JJ.-Komolyan ezt tette veled Rafe, és a seggfej báttyád?? Vagyis a seggfej Rafe, és a seggfej Noah??-kezdett mérges lenni.
-Látod, ezért nem akartalak fárasztani ezzel-sóhajtottam.
-Nem, nem! Hogy tehették ezt veled??? Most azonnal megölöm őket-indult meg idegesen JJ, mire én utánakaptam.
-Jajy, ne! Nem ér annyit!
-A barátnőm vagy Emma! Nem bírom elviselni, ha valaki ilyet tesz veled-nézett rám könnyezve.
-Köszönöm, hogy ilyen hősies vagy, de ne keveredj bajba! Kérlek!-néztem rá könyörgően.
JJ elhallgatott, és lefelé nézett.
-Kérlek-suttogtam, és a kezét fogtam.
-De csak a te kedvedért-nézett a szemembe, én pedig magamhoz öleltem, és a vállába suttogtam:
-Köszönöm.