Nem is olyan rég lett egy deszkás barátom aki szinte mindíg magánál tartja a deszkáját. A folyamatos deszka látványa és hogy olyan baszott boldogab száguldozott melletem elkezdett ráébreszteni arra, hogy mekkora hibát is követtem el amikor elhatároztam hogy soha többet nem merek ráálni a deszkámra.
Mindíg jobban és jobban nyomasztott a szegény kis deszkám látványa, aki szinte epedezve várt arra, hogy elvigyem egy újabb körre.
Egyre jobban feszült a húr és már szabad időmben is deszkás videókat néztem és nem bírtam tovább...
Kieszeltem egy szratégiát ami számomra baszott előnyös minden szempontból és azon sem kell agonizálnom hogy megfog e jelenni egy random kívánatlam személy amíg lentvagyok.
Eddíg második napja tartom be ezt a tervet, és eskü nagyon fasza.
Most kifejezetten az ollie-ra gyakorlok ami hál istennek egyre jobban megy most már csak egy utolsó mozdulat hiányzik és végeztem vele. Ami 2 naphoz képest baszott nagy fejlődés.
Viszont nagyon hiányzott ez már nekem és soha többet nem akarok mások miatt nem deszkára állni.
Jah ez lenne a csodás kis nyálas bevezetőm.
Remélem túlélted!(；^ω^）
YOU ARE READING
Egy deszkás gondolatai<(￣︶￣)↗
RandomSziasztok! Egy 14 éves, trans deszkás vagyok aki megprobálta elfelejteni deszkás múltját, viszont hamar rákellett döbbenie hogy ez a sport túlságosan a szívéheznőtt. Immár majd fél év kihagyás után újra deszkára álltam (ami mellesleg kurva jó érzés...
