Fall LH magyar

Chapter 4

A következő pár nap nagyon nehéz volt Luke-al. Nem beszélt velem, és én se nagyon törtem magam, hogy beszélgessek vele. Nem értettem, miért húzta fel magát a legutóbb. Semmi rosszat nem mondtam, csak az igazságot, ő csak túlreagálta.

Habár nem nem voltam dühös Luke-ra, amiért nem beszélt velem, az zavart, hogy nem is korrepetált. Általában kedd délután találkoztunk a könyvtárba, de ezen a héten el sem jött. Az egyetlen ok, amiért ez dühített, hogy matek dogát írtam következő héten, és nagyon kellett volna a segítsége. Ha nem segít feljavítani a jegyem év végére, harmadszor is be kellene járnom geometriára. Bár Luke-nak azt mondtam, nem érdekel, nagyon is érdekelt.

Péntek délután volt, a szekrényemből szedtem össze a cuccaimat, amik a hétvégére kellettek. Nem terveztem semmit a következő pár napra. Talán elmegyek Michael-lel és Ashtonnal, de azon kívül csak Luke-ot vártam szombat délutánra.

- Stel - szakított ki egy hang a gondolataimból. Csak egy ember lehetett, aki beszélni akart velem, mégpedig Luke.

- Mit akarsz? - sóhajtottam, becsapva magam mögött a szekrényt.

- El akarsz jönni velem a moziba? - kérdezte, meg se próbálva bocsánatot kérni az előző hétvége miatt.

- Megnézni egy filmet? - kérdeztem. Nem tudom, tetszett-e az ötlet, hogy együtt menjünk filmet nézni.

- Nem, dolgoznom kell - forgatta meg a szemeit Luke, mintha nem tudta volna elhinni, hogy elfelejtettem, hogy megint dolgoznia kell.

- Oh, persze - mondtam - Akkor miért akarod, hogy veled menjek?

- Hát, csak... Általában nem nagy a forgalom suli után, és arra gondoltam, segíthetnék a matekban, amíg ott vagyunk. Úgy értem, nem muszáj jönnöd... Csak rosszul érzem magam, amiért nem mentem el kedden - mondta, egyik lábáról a másikra helyezve a testsúlyát.

Azt hiszem, ez egy majdnem bocsánat kérés volt, a legtöbb, amit ki tudtam húzni Luke-ból.

- Persze.

- Oh, király. Menjünk- bólintott, és megfordult, majd elindult a folyosón, én pedig követtem. Mivel a többi diák fölé tornyosult, nem volt olyan nehéz követnem.

- Szia, Stella - álltam meg, amikor meghallottam a nevem. Oldalra néztem, és Ashton-t vettem észre a szekrényénél egy pár barátjával együtt.

- Szia - mentem oda hozzá. Kényelmetlenül éreztem magam, mivel egy hete nem beszéltem vele, főleg azért, mert Ashton és Michael azt mondták, kedvel engem. Túl ideges voltam mellette ahhoz, hogy mondjak valamit.

- Mizu? - kérdezte Ashton, nekidőlve a szekrényének. Rám mosolygott, majd megharapta az alsó ajkát, amitől teljesen szótlanná váltam. Egyesével az összes barátja elment valamilyen kifogással, míg végül egyedül hagytak minket.

- Semmi, én csak...

- Stel, mi franc?! Azt hittem követsz! - jelent meg Luke mellettem, mielőtt befejeztem volna a mondatom. Nem szerettem, amikor ezt csinálta. Alig tudtam beszélgetni másokkal anélkül, hogy félbe szakított volna.

- Megálltam, hogy beszélgessek Ashtonnal - néztem Luke-ra, némán tudtára adva, hogy egyedül hagyhatna vele.

- Hát - mondta Luke, elnyújtva a szó végét. Mintha kicsit ideges lett volna - Fél órán belül dolgoznom kell. Nincs időnk arra, hogy megállj, és random emberekkel beszélgess.

- Ashton nem random ember - mondtam, még mindig Luke-ra nézve.

- Ha nektek, srácok, mennetek kell, menjetek, én csak... - sietett Ashton, hogy felvegye a táskáját a földről. Nem hibáztatom, amiért el akart tőlünk menekülni, a helyében én is ezt tettem volna.