A nevem - 민윤기(Min Yoongi) [Befejezett]

1.

1993. március 9. a nap, amikor megszülettem.
Anyám szívműtétje.
A hívás, amit a munkám közben kaptam apám májrákjával kapcsolatban.
A producerek, akik kihasználtak.
A vállsérülésem.
Aztán én, egyedül a sötét szobámban...
Igen. Akkoriban sok minden történt.
Az a sok emlék. Csomagoljuk ki őket egyenként.

Este fél tíz, de én még mindig az íróasztalnál ülök. Dalszövegeket írok, mint minden nap. Majd hallom, ahogy kinyílik a szobám ajtaja. Apám lép be rajta.

- Mit csinálsz ilyen későn? Nem megmondtam, hogy ne írj ilyen butaságokat? - förmedt rám

- Akkor is írni fogok, ha te nem akarod - jelentettem ki

- Akkor muszáj elvennem. - kikapta a kezemből a füzetem és becsapta az ajtót.

Szemeimből könnyek csordultak.

- Édesem. Muszáj ilyen szigorúnak lenned vele? Ha dalszövegeket akar írni, miért ne írhatna? - hallottam meg anyám hangját az ajtómon keresztül

- Mégis szerinted miből élne meg?
Dalszövegírásból biztos nem.

Még kiabáltak egymással egy darabig majd úgy döntöttem, hogy kimegyek kosarazni.
Felvettem egy fekete dzsekit és az edzőcipőm, felkaptam a kezembe a kosárlabdám, majd mit sem törődve anyával és apával kiléptem az ajtón.
A házunktól nem messze volt a pálya. Már több haverom is ott volt.

- Szia Yoongi. Mi újság? - kérdezték

- Sziasztok. El kellett jönnöm otthonról

Előttük bármit elmondhattam, mert ők is hasonló helyzetben voltak, mint én.

- Yoongi, ide - mondták egyszerre, amikor már játszottunk

Én megindultam előre a kosár felé, de véletlenül fellöktem az egyik fiút

- Hé jól vagy? - kérdeztem tőle

- Mióta lettél te ilyen erős? - kérdezte nevetve, miközben felsegítettem a földről

- Amióta fekvőzök a szobámban - nevettem én is

***

Kopogást hallottam, majd anya jött be és leült mellém az ágyamra.

- Tudod, hogy csak jót akar.

- Anya - fordultam felé

- Igen?

- Kövessem inkább a régi álmaimat? Legyek tűzoltó vagy kosárlabdázó?

- Jaj szivem. A zene a mindened és imádsz dalszövegeket írni. Akkor miért térnél más útra? - ölelt át

Majd folytatta..

- Viszont apád már kénytelen munkahelyet váltani, mert már így is alig tudunk megélni...

- Eladom a dalszövegeimet - jelentettem ki hírtelen, mire anya csak meglepetten nézett. - És elmegyek részmunkaidősnek is.

- De az iskola...

- Iskola után még van időm.

Itt kezdődött ez a kavalkád. És ebből a kavalkádból lett az a Min Yoongi aki most vagyok.

"1993
The month I was born
My mother's heart surgery
A whole lot was happened back then
Don't know why things are so hectic
I'ma bring back my memories, I can't even remember
Let's unpack them, one by one
Let's unpack them, one by one"
- AgustD; Amigdala -

Sziasztok🫶
Ez a könyvem Yoongi élete alapján készült. Az életéről, a nehezebb időkről. És igazából ez az első olyan könyvem, amiben egy fiú szemszögéből írok, ami hát kicsit nehéz. 😆
Köszönöm, ha olvasod.❤️🖤🤍