Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

27. rész A versenyek 50 árnyalata

Eljött a verseny napja. Gyorsan megreggeliztünk, és indultunk is. Vagy legalább indultunk volna, hacsak nem jött volna a realizáció, hogy a 35M kétszemélyes.

-Megyek bringával-mondja Takako.

-Én akarok én menni bringával!-jelenti ki Fanni.

-Én-ment közelebb Takako.

-Én!-kiált Fanni.

-Ha ennyire akartok, miért nem mentek mindketten bringával?-hoztam ki két zászlót.

-Ez jó ötlet! Menjünk!-pattant bringára Fanni.

Beindítottam a kicsikét, elmentünk a suliig, ahol már a csapatok gyülekeztek. Ahhoz képest, hogy az egy gimi, kicsit furcsa látni nem bennlakásos iskolát. Bementünk, és regisztráltunk, hogy a Horthy itt van. A regisztrációs terület (egy tornaterem) úgy volt kialakítva, hogy egy jó nagy halom szék sorba volt állítva, oda kellett lepakolni. Foglaltunk helyet a hátsó sorok egyikében. Vártuk, hogy végre elkezdjen végre a szervezőség beszélni, mikor megláttam két ismerős alakot a regisztrációnál.

-Ez nem Soma és az Író?-kérdeztem magamban-Nem, szemüvegük van. Nekik nincs szemüvegük. (E3!)

-Biztos jó ötlet volt idejönni?-kérdezte Soma.

-A szemüveg mindig működik-nyugtatta meg az Író. (Vissza Ayumira.)

Már csak tíz perc volt a hivatalos kezdésig, mikor egy nagy csapat tinédzser odajön mellénk. Kísérőjük két tanár. Az egyik pont mellém ül.

-Honnan jöttek?-kérdezte ő.

-Horthy Miklós Katonai Akadémia, Japán-válaszoltam perfekt magyarral.

-Önök a japánok? Minden gratulációm a 9. helyhez. Ritka, hogy külföldi csapat nem jelöléssel jut ide. És hogy csak egy másfél éve tanulnak magyart...-áradozott a tanár.

-Nagyon szépen köszünjük, de megkérdezhetem a nevét?-érdeklődtem.

-Selke Hanna, Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium-válaszolt a tanár.

-Önnel is gratulálok, hisz kijutattott négy csapatot is-mondom.

-Nem mind az enyémek. Én csak gyakorló tanár vagyok. Bár a nyolcadikosokat én menedzseltem. Nektek nincs itt tanárotok?-érdeklődött Hanna.

-Nincs. Magunk jöttünk Tokajba-csatlakozik a beszélgetésbe Fanni.

-És te ki vagy?-kérdezte Hanna.

-Takács Fanni, ugyanúgy Horthy. A Horty magyar diákja-mutatkozik be Fanni.

-A bormágnás lánya?-csodálkozott Hanna.

-Kérem, ne hívjon így, de igen. És ő itt Takako Jozoka-mutat Takakora Fanni.

-Örülök, hogy megismerkedtünk, lányok, de most kezdődik a nyitóbeszéd. Kérlek, maradjatok csendben-fordult előre a tanárnő.

Végighallgattuk a beszédet. Háromnegyed órányi tömény propagandaszerűség arról, hogy milyen fontos a történelem, meg hogy a határon túl ragadtaknak is esélyt kell adni itt, hogy versenyezzenek. Mikor látszott, hogy a fél környék alszik a beszéden, rövidre fogták és elvezettek a termekbe. Ott várt minket a felügyelő tanár. Ahogy mindenki beült, felállt, és kiosztotta a feladatlapokat, és egy másik papírt, amire az volt írva: kódlap.

-Fontos közlemény: nem a feladatlapokat kell beadni, hanem a kódlapokat a válaszokkal! És telefonokat ide hozzám!-mondja a felügyelő.

-Mi az a kódlap?-súgtam oda Fanninak, mire a felügyelő rám förmed-Kisasszony, most én beszélek, nem ön. Van egy órájuk, hogy kitöltsék a feladatlapot. Na, most lehet beszélni. De csak halkan!