Édes Szerelem (C.L.)

29.fejezet

Charlessal a kapcsolatunk egész jól alakul. Ugyan voltak nehezebb napok, amikor kicsit össze is kaptunk, de sikerült megbeszélni a dolgokat.
Ma este mind a ketten kicsit kimozdulunk. Mind a ketten a barátainkkal leszünk, hiszen már egy ideje neki nem igaz volt rá lehetősége.
-Akkor én megyek. Érezd jól magad.-adott egy puszit, és már indult is el.
Én csak kicsit később megyek majd, hiszen mi valami szórakozó helyre megyünk.
Anna ötlete volt, és végre sikerült a barátainkat is beszervezni.
Nem voltunk ugyan sokan, de mind a négyen nagyon jóba voltunk. Az egyetem után külön mentünk, ki erre, ki arra de néha jól esik kicsit összejönni.
-Na csajok, akkor ma este bulizzunk.-vette elő a háta mögül az italokat Cassy.
-Jézusom, te azt mind meg akarod inni?
-Igen, és nem csak én hanem te is. Nyugi, a pasid nem fog haragudni, ha letámadod majd az éjjel.-a csajok csak nevetettek rajta, én pedig csak a fejemet ráztam.
-Te semmit semmit sem változtál.
-Nem is akarok. Amúgy hol a kis pilótád?
-A barátaival.
-Szabad estét adtál neki?-Nina talán az egyik olyan barátunk a társaságban, aki évek óta együtt van a párjával.
-Ahogyan te is szoktál. Csak úgy.
-Kell is néha. Nem lehet mindig együtt lenni, az egy idő után elég unalmas.
-Jó, de ők nincsenek mindig együtt.-Szólt rá Cassy egyből.
-Ez igaz. Elég sokat utazik mostanában.
De hadjuk a szerelmi életemet. Inkább igyunk és menjünk végre. Vagy itthon maradunk.
-Na nem, megyünk. Na csajok, gyerünk inni.-pörgött be Anna egyből, így mindenki koccintott és már húztuk is le az italunkat.

-Hűha, jó sokan vannak.-néztem körbe hiszen a hely telle volt.
-Pedig mégcsak hétvége sincs.
-Ez Monaco. Itt nem is kell hétvégének lenni.
-Hát ez nem hiányzik a városból.-nézett rám Nina, én pedig csak egy mosolyra húztam a számat.
-Ne legyél ünneprontó. Most bulizni jöttünk. Na menjünk.-fogta meg a kezünket Cassy, és indult is el a pult felé. Ott kikért mindenkinek egy egy italt, és amint megkaptuk már mentünk is be a tömegbe.
-Imádom ezt a számot. Gyertek csajok, táncoljunk.-kiáltott fel Anna, így mindannyian mentünk vele és elkezdtünk táncolni.
Nagyon jól éreztem magam. Már hiányoztak a lányok, és most hogy mindenki itt van, egyre jobb lett az este.
-Na csajok, gyors egy képre.-terelt össze minket Nina, és már emelte is fel a telefonját.
-Na, ez is megvan. Most mi van? Muszáj addig amíg nem csúszunk szét.
-Inkább táncoltunk tovább.-fogta meg a kezét Anna és kezdtek el együtt táncolni. Én Cassyvel voltam, és mi is együtt kezdtünk el táncolni.
Egy idő után, hirtelen megállt és csak nézett rám.
-Mi az?-ő csak a hátam mögé mutatott mire megfordultam.
-Szia kis boszorkám.-fogta meg a derekamat, és úgy húzott magához oda.
-Hát te?
-Bulizni jöttünk, és ahogy látom ti is.
-Hihetetlen, hogy pont ide jötettek.
-Vagy inkább a barátnődnek köszönhető, aki kitette a képet.
-Micsoda?
-Nem tudtuk hova menjünk, így ide jöttünk. De milyen jól tettük.
-Bizony milyen jól. A többiek?
-Szerintem már a pultnál vannak és épp valamit isznak. És a lányok?
-Az előbb még táncoltak.-épp hogy kimondtam, Anna már ott is állt mellettünk.
-Hé Charles ,hát te?
- Úgy látszik egy helyre gondoltunk.
-Na akkor, bulizzunk drágáim, vagy beszélgettek még? Na mindegy, gyertek igyunk valamit.-kezdett el tolni minket a pult felé, ahol már a lányok és Charles barátai is ott voltak.
-Szia Nati.-ölelt meg Joris.
-Szia.
-Nem mutatsz be?-nézett Annára és vissza rám.
-De, gyere.-oda mentem a lányhoz, és bemutattam neki a fotós férfit.
-Csak nem kerítőt játszas?
-Hát lehet sikeres leszek benne.
-Maradj inkább a sütiknél, ott nincs annyi pasi.
-Nekem csak egy kell.-néztem rá fel, és már húztam is le magamhoz egy csókra.
-Mi lenne ha inkább elmennénk?- suttogta a fülembe a szavakat hogy csak én halljam.
-Én még maradnék. Még nem is táncoltál velem.
-Akkor ezt nagyon hamar teljesítenem kell.

Hatalmas buli kerekedett. A többiek is oda jöttek, és együtt szórakoztunk tovább. Már majdnem hajnal volt amikor hazaértünk. Mondjuk a hazajutás kicsit nehézkesen alakult. Ennyi ember akik még ittak is, hát nem volt könnyű.
Mire hazaértünk a lábaim már le akartak szakadni a cipő miatt.
Amint a liftbe beszálltunk, már fogtam is meg Charles vállát, és már vettem is le a cipőmet.
-Te mit csinálsz?
-Fáj a lábam, ezért leveszem. -fogtam már a kezembe a cipőimet és vártam hogy végre felérjünk az emeletünkre.
-Hozzád vagy hozzám?
-Hozzám.-vettem elő a kulcsaimat és már nyitottam is ki a lakás ajtaját.
Az utam egyből a konyhába vezetett és már tártam is ki a hűtő ajtaját.
Minden szendvicshez való dolgot kipakoltam a pultra, addig Charles leült a pult másik oldalára és csak nézte hogy mit csinálok.
-Éhes vagyok. Te nem kérsz?-Néztem fel a szendvics készítésből, de csak a fejét rázva vigyorgott.
-Ajj te nőszemély. De igen.- fogtam mindent ahogy volt és már toltam is elé őket.
-Mit csinálsz?
-Csináld meg magadnak. Én eszem. -haraptam bele a szendvicsembe, de muszáj volt felállnom, mert szomjas is voltam. Amíg elmentem és kivettem két poharat és az innivalót, Charles már lassan felé szendvicsemet befalta.
-Hé, az az enyém volt.-csak megvonta a vállát és tolta ő is vissza a pulton a hozzávalókat.
-Csinálj magadnak egyet, és ha lehet nekem is. Ez nagyon finom lett.
-Izlik?
-Igen, mondtam nagyon finom. -harapott bele még egyet, én pedig csak a szendvics kenésénél tartottam.
-Akkor csak egyed.
-Akkor csinálsz még egyet?-csak felnéztem rá, de olyan cuki arcot vágott, hogy nem tudtam rá haragudni, hiába akartam.
-Most utoljára. Nem szolgálak ki többet.
-Értettem.-ette meg az utolsó falatott, és már adtam is neki oda a másikat.
Oda adtam neki az italát is, amit mosolyogva elvett.
-Köszönöm.
-Szívesen. -folytattam tovább a szendvics gyártást, hogy végre én is egyek valamit.
Miután elfogyasztottuk a korai reggelinket, gyorsan lezuhanyoztunk és már feküdtünk is be az ágyba.
-Jól éreztem magam ma este.-simított végig a hátamon, én pedig a mellkasán feküdtem.
-Én is.
- Szerintem Anna és Joris nagyon jól elvoltak együtt.
-Igen, az nekem is feltünt. Össze is illenek amúgy.
-Szerintem is. Aranyosak voltak.-csak csendben feküdtünk egy ideig, már azt hittem hogy alszik, amikor hirtelen megszólalt.
-Már egy ideje el akarok neked valamit mondani.-Kicsit megijedtem ezért felültem az ágyba és neki támaszkodtam a támlának.
-Mit?-Nem szólalt meg, hanem ő is felült és csak bámult rám.
-Szeretlek Natalie. -csak néztem rá, és az ajkaimat egy nagy mosolyra húztam.
-Én is szeretlek Charles.-végre kimondtam amit már egy jó ideje érzek iránta.
-Mond mégegyszer.-hajolt hozzám oda.
-Szeretlek Charles.
-Szeretlek Natalie Dalefosse.-csókolt meg, mire átkaroltam a nyakánál. Ő csak belemosolygott a csókba és miután elvált tőlem, apró puszikat kezdett el az arcomra adni.
-Charles, ne már.-nevettem fel, mert pont egy olyan pontot talált el a nyakamon, ami nagyon csikis volt.
-Csak nem csikis vagy? Ezt hogy nem vettem eddig észre.-vezette le a kezeit a derekamra, és az ujjai elkezdtek rajtam hirtelen fel le járni. Belőlem hatalmas nevetés és sikítás tört ki, és csak fetrengtem alatta. Még akkor sem hagyta abba, amikor már szinte folytak a könnyeim és könyörögtem neki.
-Neee, Char.. Charles.. kérlek...
-Mond ki a varázsszót és abba hagyom.-hajolt felém, egy nagy vigyorral.
-Kérlek?-próbáltam, de újra elkezdett csikizni.
-Szeretlek?
-Most kérdezed vagy mondod?-állt meg hirtelen.
-Mondom.?
-Biztos?
-Igen, szeretlek Charles Leclerc.-néztem bele a gyönyörű szemeibe, amik a boldogságtól csillogtak.
-Én is szeretlek Natalie Delafosse.