A kosarasok szelleme

A vizsgálat

Másnap reggel, az önbántalmazásom után, úgy keltem fel, mintha semmi sem történt volna. Majd bejött a nővér akivel tegnap este is beszéltem.

-Szia Maddy! Ma 9:35-re átviszünk egy másik terembe, de előtte csinálunk egy vizsgálatot.

-Rr-rendben....- nyeltem nagyot, mert tudtam, hogy valószínűleg észre fogják venni a vágásokat, a sebeimet és a hegeket. Majd a nővér és egy másik orvos áttolt egy vizsgáló szobába. Tele volt mindenféle kütyükkel, műszerekkel, késekkel és hasonlókkal. Majd egy ágyra fektettek és Dr. Mason jött be az ajtón, hogy megvizsgáljon, főként a térdemet, így nem nagyon izgultam, hogy a kezemet meglátná. Tudtam, hogy akkor biztos szólna a mamáéknak amitől nagyon féltem azért.

-Maddy! Szervusz. Hogy vagy?

-Meglepően jól, Ön?

-Köszönöm kérdésed, megvagyok. Fáradtan, de megvagyok.

-Hajlítsd be kérlek óvatosan a sérült térded!

-Rendben. - behajlítottam, de akkorát roppant, mintha a nyers tésztára ráharaptam volna. De a pláne az egészben, hogy még fájt is, nem kicsit.

-Auuu.. Ez nagyon fájt!

-Azt elhiszem! Bizonyára... Sajnos sikertelen lehetett a műtét...

-Hogy mi van? Mégegyszer engem, itt biztos, hogy nem műtenek meg! - emeltem fel a hangom, mert ideges lettem.

-Mi ez a paprikás hangulat kérem? - jött be a duci asszisztens nő

-Semmi! Kérem fáradjon ki, Emilia! - tessékelte ki az orvos az asszisztenst, majd őt követve kibattyogott a folyosóra.

Körülbelül 15 perccel később vissza jött Dr. Mason, majd mondta, hogy egy hét múlva műtenek. Erre mérges és ideges lettem, így miközben toltak át a másik terembe elkapott a hiszti-pánikroham. Tök jó volt, csóri mentős (nem tudom miért egy mentős tölt be) azt se tudta, hogy mi bajom van, hozzám se mert szólni, csak akkor amikor már betólt a terembe és akkor is csak annyit mondott remegő hangon, hogy jobbulást. Majd egy órával később, Emilia a duci asszisztens megjelent.

-Kühüm.. Khm!

-Üdv! - intettem felé, jelezve, hogy nem alkalmas.

-Üdv! Híreket hoztam.

-Jó híreket legalább?

-Majd Maga azt eldönti! - mondta kissé flegma stílusban.

-Szóval! Mint tudja, egy hét múlva újra műtjük magát a térdével. A műtétet 12:31-kor megkezdjük, feltehetőleg 1 órás műtétről van szó, így 13:31-re kitoljuk Magát a műtőből! De, amennyiben változás történne értesítem.

-Nagyszerű, igazán örvendek ezeknek a csodás híreknek. Legalább az osztálytársam és a mamám itt lehet? - kérdeztem kicsit félősen

-Nem! - jelentette ki.

-Továbbá a műtéthez viszonyított 1 hét elteltével már járhat újra iskolába! Viszlát! - majd kiviharzott.

Na kurva jó! Újabb műtét, újabb szenvedések, minden kibaszott jó!