Édes Szerelem (C.L.)

31.fejezet

A nyaralás nagyon jó volt, Charlessal még aznap elmentünk és körbe jártuk a város.
A többiek nem tartottak velünk, mondván nekik még józanodniuk kell, így ketten vágtunk neki.
Akkor még nem mondtam el neki a tanfolyamot, de tudom hogy előbb-utóbb muszáj lesz.
Másnap a többiek is csatlakoztak hozzánk, és a yachton töltöttük a napunkat. A fiúk inkább búvárkodtak, mi a lányokkal inkább a napozás mellett döntöttünk. Habár Charles próbált rávenni hogy merüljek vele, de azt inkább kihagytam. Úszni viszont úsztam egy jót, igen ismét karúszóval. Újra rám adta, hiába ellenkezdtem.
Pedig már elég jól megy az úszás.
Így teltek az a pár nap amíg ott voltunk. Minden tökéletes volt, szinte már sejteni lehetett volna, hogy ez túl idilli hogy így maradjon.
Amikor hazaértünk, másnap Charlesnak volt egy fotózásra, valami ékszerek miatt. Egész nap ott volt, én pedig csak gondolkodtam hogy mi legyen.
Ha elválalom, akkor még kevesebbet tudunk találkozni mint most. Ha nem, akkor viszont lehet bánni fogom.
4 hét ugyan nem tűnik soknak, de úgy hogy Charles mennyit utazik, igenis sok.
Muszáj lesz döntenem, hiszen nem sok időm maradt már a jelentkezésére. Ha elválalom, akkor már szeptember elején utaznom kell Olaszországba, és addigra ő is vissza megy versenyezni. Szóval talán nem lenne belőle akkora probléma.
Mindenféleképpen meg akarom vele ezt beszélni majd, hiszen egyedül nem akarok erről dönteni.

Mivel ma van az utolsó határidő arra hogy jelentkeztek, ezért muszáj már beszélnem vele erről.
-Szia-nyomtam egy puszit az arcára ahogy beültem mellé a kocsiba.
-Szia mio caro. Mehetünk?-mivel csak bólintottam már indította is be a kocsit. Neki még szünet volt, majd két hét múlva kezdődik újra a verseny. Délután lévén a kikötőbe mentünk, hogy kicsit kihajózzunk. Charles nagyon szeret itt lenni, és igazság szerint én is egyre jobban.
-Arra gondoltam hogy akár maradhatnánk ott éjszakára. Már ha lenne hozzá kedved.
-Tetszik az ötlet. De akkor menjünk be egy boltba, csinálok egy gyors vacsit.
-Tésztára gondolsz?-szinte felcsillantak a szemei amikor megkérdezte.
-Igazság szerint csak valami könnyű kis salátárá.
-Salátára?-ejtett meg egy apró fintort, mire csak elnevettem magam.
-Paradicsomos tészta jó lesz?
-Imádlak, bébi.-pár perc után már fordult is be egy szupermarkethez, hogy megvegyünk mindent ami a vacsorához kell.
Amint beértünk, már indultam is el hogy mindent beszerezzünk, de mire hátrafordultam Charles már nem volt mögöttem.
-Szólhattál volna hogy álljak meg.-mentem oda hozzá, de ő csak tovább válogatta a gyümölcsöket.
-Banánt?
-Mihez?-már volt nála eper, mango, és ha jól látom akkor még málna is.
-Gyümölcssalátához.-mielőtt bármit is mondhattam volna ,már a banánt is betette a kosárba.
-Mehetünk tovább.
-Nagyszerű, szeretnél még valamit, vagy mehetünk megvenni ami kell a vacsorához.-kérdeztem rá, de csak vigyorogva elindult tovább.
Amint sikeresen megvettük azt ami kell, és persze azt is ami nem kell, már indultunk is újra a kikötő felé.
Miután felszáltunk a yachtra Charles már indította is be.
Én gyorsan neki álltam a vacsoránknak, bár ez elég hamar megvan. Kicsit tartok az este hátralévő részétől, hiszen tudom hogy beszélnem kell vele.

-Ez nagyon finom volt. Köszönöm.
-Én is a gyümisalit. Az is nagyon finom volt.-néztem fel rá, mert már kint ültünk a fedélezten és csak a csodáltuk a tengert.
-Tudod elég könnyű volt összedobni. Majd megtanítalak rá.
-Nagyon vicces.-csak nevetett egyet, de hirtelen abba hagyta ahogy felültem és felé fordultam.
-Mi a baj?-ült ő is feljebb gyorsan.
-Beszélni szeretnék veled.
-Igen? Baj van?-láttam rajta hogy megijedt,hogy mit akarok mondani ezért gyorsan belekezdtem.
-Lesz egy tanfolyam pár hét múlva Olaszországban.
-Ennyi? Már megijedtem hogy valami komolyabb.-mosolyodott el egyből.
-4 hetes lenne.
- És mikor kezdődik?
-Holnapig van a határidőm a jelentkezésére. Szeptember elején kezdődik.
-Szeretnél elmenni rá?-pár pillanatig csak néztem rá, mire egy aprót bólintottam.
-Igen. Tudom hogy nem így terveztük, de..
-Hé Natalie, semmi baj. Bébi,ez egy nagyszerű lehetőség. Sose akarnám hogy miattam bármit is vissza mondj, vagy ne csináld meg. Megoldjuk majd. Jelentkezz rá, és csináld meg. Miattam sose hagy ki semmilyen lehetőséget amit az élet kínál.
-Nem haragszol rám?
-Akkor haragudnák, ha nem csinálnád meg. Nem akarlak vissza fogni. Csináld azt amit szeretnél, és én támogatni foglak benne. Ez a kapcsolat lényege. Te is mindenben támogatsz, most rajtam a sor.
-Nagyon szeretlek.-néztem rá csillogó szemekkel.
-Ugye most nem sírsz?-csak megráztam a fejemet, de a könnyek végig folytak az arcomon.
-Mio caro, gyere ide. -ölelt magához jó szorosan.- Szeretlek Natalie. Bármit is szeretnél az életben én támogatni foglak benne. Féltél elmondani?
-Inkább csak attól féltem, hogy hogyan fogsz rá reagálni.-szinte suttogtam a szavakat, de így is meghallotta.Kicsit eltolt magától, ezért mellé ültem és csak lehajtottam a fejemet.
-Miért?
-Nem így beszéltük meg. Most hogy több időm lenne, és ott lehetnék a futamokon veled, ez miatt ismét nem lehetek ott.
-Megoldjuk majd. Három versenyt kibírok majd hogy egyedül leszek. Minden nap beszélünk majd, és amikor tudlak majd meglátogatlak. Úgy is sokat leszek maranelloban.-csak oda bújtam hozzá, és szorosan magamhoz öleltem.
-Jelentkezz rá most.
-Micsoda?-Néztem fel rá, de ő mosolyogva nézett rám le.
-Holnapig van határidő. Jelentkezz rá most. Ne várj vele tovább.-nyúlt a telefonomért és már adta is oda.
-Biztos?-kérdeztem rá újra, amolyan megerősítésként.
-Gyerünk kis boszorkányom, jelentkezz.- mosolyogva léptem be, és már adtam is le gyorsan a jelentkezésem.
-Imádlak.-tettem le a telefont magam mellé, és ültem is bele az ölébe.
-Csak imádsz?-Tette a kezeit a derekamra.
-Igen, és nagyon szeretlek.-csókoltam meg, de amikor váltam volna el tőle, ő az arcomra tette a kezeit, és már mélyítette is el a csókunkat.

Szerencsére még elfogadták a jelentkezésem, így szeptember elején már utazók is Olaszországba, azon belül Firenzébe.
Már nagyon várom, de még rengeteg dolgot kell elintéznem. Anna átveszi a helyemet addig a cukrászdába, így arra már nem lesz akkor gondom.
Lassan Charles is vissza tér a versenyzéshez. Már egyre többször kell elutaznia a gyárba, így nem igazán tudjuk kihasználni az együtt töltött időt. Nemsokára újra versenyeznie kell, és nekem is már utaznom kell majd.
-Mehetünk?Natalie.
-Mi, ja igen. Menjünk.-kicsit elgondolkodtam, de már indultam is az ajtó felé. Valami jótékonysági este lesz ma Monacóban, ahova Charles is hivatalos. Vele tartok, bár én annyira nem szeretem az ilyen feljhatást, de tudom hogy egyedül nem szeret ilyen helyekre járni.
-Mondtam már hogy milyen gyönyörű vagy.-állt elém a liftben már.
-Még nem. Már azt hittem nem is tetszik.-simítottam végig a ruhámon, ami a fekete, félvállas, felsliccelt ruha volt.
-Gyönyörű vagy benne. Mindenki irigykedni fog rám, hogy nekem van a leggyönyörűbb kisérőm.
-Ahogy nekem viszont a legjóképűbb. Igazán jól nézel ki ebben a zakóban.
-Nos hölgyem. Készen áll az estére?
-Igen, menjünk.-kéz a kézben indultunk az az autó felé.
Az út nagyon jó hangulatban telt , rengeteg beszéltünk.
Oda érve rengeteg fotós volt, és ez bent sem volt jobb. Mindent a csillogás és pompa tükröződött.
Rengeteg híres ember volt jelen, erre nem is igazán számítottam.
Charles elment hogy beszéljen pár fejes emberrel, én addig viszont a pulthoz mentem és kértem magamnak egy italt.
-Köszönöm.-vettem el a pultostól és már indultam volna el hogy megkeresem Charlest, amikor egy férfi hang megszólalt a hátam mögött.
-Szia, Natalie.
-André? -kérdeztem rá ,de felismertem a hangját.
-Igen Natalie, én vagyok. Ezer éve nem láttalak. Gyönyörű vagy.
-Köszönöm. Hogy kerülsz ide?-már lassan másfél éve nem láttam. Ő volt az utolsó barátom Charles előtt. Hát, ő jobban szerette az exét mint engem.
-Hát, meghívtak.
-Sejtettem, hogy nem csak magadtól jöttél el.
-Hát tudod hogy nem szeretem soha a felhajtást. És ez pont az.
-Mégis itt vagy.
-Igen itt vagyok. És te? A barátoddal jöttél?
-Igen, Charlest kisértem el.
-És hol van most?
-Neki dolga van itt. És te? Egyedül jöttél?
-nem láttam vele senkit, de nem biztos még hogy egyedül van.
-Igen. Már egy jó ideje szingli vagyok. Nézd Natalie, amit akkor tettem, én a mai napig bánom. Hatalmas hibát vétettem.
-André, ezt hadjuk inkább. Nekem ez már rég nem fontos.
- Akkor nem tudtam megmagyarázni, és szeretném ha tudnád.
-Mit? Hogy hetekig az exeddel voltál, amikor együtt voltunk? Nem érdekel André. Akkor sem érdekelt ,most úgy sem érdekel.
-De..
-Sziasztok. Charles Leclerc.-nyújtotta az egyik kezét Andrénak a másikat pedig a derekamra tette.
-André. Natalie barátja.
-Azt nem mondanám.-csak nézett rám értetlen tekintettel.
-Nekem mennem kell. Majd még találkozunk Nati. Sziasztok.-amint elment, Charles már fordított is maga felé.
-Ki volt ő?
- Csak egy ismerősöm.
-Az miatt vagy ennyire zaklatott?
-Majd otthon megbeszéljük jó? -csak nézett rám, de egy aprót bólintott.
-Gyere táncoljunk.-csak mosolyra húztam a számat, és már mentem is vele a parkettre.