A kosarasok szelleme

A látogatók

‼️FIGYELEM‼️ez a téma egyeseket érzékenyen érinthet.

Miután kiment a duci asszisztens, bekapcsoltam a szobámban lévő TV-t. Érdekes módon találtam rajta Netflixet úgyhogy kapva az alkalmon, egy jó kis krimit vagy Sci-fit akartam keresni, de megakadt a szemem egy dokumentum filmen, aminek a címe "Egy kosaras halála" volt. Mivel kosarazok ezért úgy gondoltam, hogy beletekintek ebbe a dokuba. Az első 15 percnél fogalmam se volt, hogy miről szól, de élveztem, aztán a 31-dik percnél egy ismerős mondat hangzott el még pedig ez a mondat: "Ne küzdj, minek, inkább harcolj!" ezt mindig anya mondta nekem.

                           ......

Az utolsó 3 percnél járunk a filmben amikor észbe kaptam, hisz egy képet vágtak be rólam. Egyértelmű, hogy ezt anyuról és rólam készítették, de azért megvártam míg a végén kiírják, hogy igaz vagy kitalált történet alapján. A végén ez a szöveg jelent meg: " Ezt a dokumentum filmet Jamie Lee Karterről és lányáról, Maddy Eve Karterről készítettük! Idén 13 éve, hogy Jamie elhunyt egy autóbalesetben. A fotókat Jamie édasnyjától és édesapjától másnéven Jonas Horváttól és Emma Kartertől kértük és engedélyükkel tettük közé ezt a dokut. Nyugodjon békében Jamie Lee Karter!"

                        ..............

Ekkor elöntötte a fos az agyam és azonnal hívtam a nagyit a kórházi telefonról.

-Háló? Ki az?

-Nagyi én vagyok az! Most néztem meg a dokut a Netflixen! Mégis, hogy gondoljátok, hogy az engedélyem nélkül odaadjátok nekik a régi fotóimat?

-Unokám! Nyugodj meg kérlek! Holnap megbeszéljük, most pedig pihenj.

-Jó csá!- majd lecsaptam a telefont.

Annyira ideges lettem, hogy pánikrohamot kaptam. Erre kifakdtam és elkezdtem sírni. Megint a késhez nyúltam immáron (sajnos) bátrabban és a hegeimet mélyebben megsebeztem. Ömlött a vér, de annyira elfáradtam, hogy egy vértől átázott kórházi ruhában, vértócsában fekve aludtam el.

                        ........

Reggel agresszív kopogásra keltem.

-Ki az? - kiabáltam ki fáradtan, miközben törlőkendőért nyúltam.

-Az asszisztens, Emilia.

-Mm-most nn-nem alkalmas! - mondtam hebegve.

Majd hallottam ahogy elmegy. Feltakrítottam mindent, áthuztam a ruhámat a véreset pedig össze vagdostam és kiszórtam az ablakon. Majd egy újabb kopogásra lettem figyelmes.

-Jöjjön! - kiáltottam az ablakból visszafordulva.

-Kedves Maddy! Látogatói érkeztek - mondta Emilia

-Engedje be őket köszönöm!

Felhúztam magamra egy köntöst, hogy ne lássák a kezem. A mama és a Papó jött látogatóba.

-Hello- intettem csalódottan.

-Kincsem ne haragudj! Sajnáljuk. - mondta a mama

-Nem nagyon érdekel... - mondtam sértődötten.

-Ne mondj ilyet a nagyinak!

-Jó bocs, légyszíves most menjetek el! - mondtam sírva

                     ...........

Szomorúan ki is mentek utánna újra a késért nyúltam....

‼️SENKI, ismétlem, SENKI ne kísérelje meg otthon‼️