Csak egy érintés/Jude Bellingham ff./✓

18. fejezet

Reggel apró puszikra ébredtem, melyeket a mellettem fekvő focista nyomott arcomra.

-Tudnék erre ébredni...- morogtam reggeli hangomon.

-Én is erre a látványra.- bele is pirultam mondatába, viszont nem tudtam, hogy mennyire gondolja komolyan, mivel hivatalosan még mindig nem vagyunk együtt.

-Mi a mai programod?- tettem fel a kérdést, amolyan tereljük a témát mondatnak.

-Sietek edzésre.

-Mikor lesz?- nem említette, hogy lenne edzése. Picit csalódott voltam, mert azt hittem, hogy ma kicsit együtt tölthetjük az időnket, de persze nem okolom.

-Tizenegykor, és előtte még haza kell ugranom, szóval sietek.- mondandója után, pedig gyorsan felöltözött és elindult az ajtó felé, amerre készségesen követtem, még pizsamában toporogva.

-Hát akkor majd, hívj amikor tudsz.- nyeltem egyet kínosan.

-Hívni is foglak! Szia Gwen!- majd magához húzott és egy gyors puszit nyomott arcomra és el is ment.

Vissza topogtam a szobámba, ahol felvettem egy melegítő nadrágot és egy passzos haspólót, majd a konyhába érve éreztem, hogy nem is vagyok annyira éhes. Gondoltam, hogy lemegyek Kimékhez, de nem akartam pofátlanul odamenni, szóval maradtam magamnak.
Valami irtó unalmas adást találtam tv-ben, így arról is lemondtam. Gondoltam egyet, hogy megcsörgetem anyát, hátha velük van valami érdekes, meg persze kellett a mindenben segítő tanácsa. Szerencsémre pár kicsengés után fel is vette.

-Szia Szívem!- hallottam meg csilingelő hangját.

-Szia! Mizu veletek?

-Minden rendben van. Andrew a csapatával megy holnap meccsre, szurkolj neki!- Andrew fiatal kora óta kosarazik és elég jól is megy neki.

-Oké ígérem küldöm neki az energiát.

-Hogy vagy Kicsim?

-Jaj anya. Tegnap nálam aludt Jude.- sóhajtottam akkorát, hogy majdnem a függöny is lebegni kezdett.

-Végre együtt vagytok?- túl korán örül.

-Nem.

-Mi az, hogy nem?

-Hát az, hogy nem.- drámai hatásszünet.- Olyan fura. Néha olyan, mintha együtt lennénk, néha meg nem. De nem merek rákérdezni, hogy hogyan is állunk egymással.. Ma reggel olyan hamar elment, állítólag edzése van.

-Érdekes. Figyelj, lehet, hogy csak makacs férfi és Ő is fél, hogy te hogyan érzel iránta. Kérdezz rá szerintem aztán lesz valahogy. Ha mégse szeretne semmit, akkor jobb ha még viszonylag az elején kiderül. Bár, ahogy mesélted biztos komolyan gondolná veled.

-Huh hát rendben. Megpróbálok vele beszélni... Köszi anya.

-Oké! Hívj, ha bármi van.

-Puszilom apát és Andrew-et!

-Átadom.

Esküszöm megnyugtattak anya szavai. Igaza is van, mert, ha Jude mégse gondolja komolyan és csak egy fellángolás volt, akkor jobb, ha még most tisztázzuk a dolgokat és búcsút mondunk egymásnak. Mondjuk én minden erőmmel imádkoztam, hogy amint vége az edzésének hívjon fel és történjen valami csoda kettőnk között.

~~~

Éppen a Sex, Drugs, Etc. számot énekeltem, mikor felcsengettek hozzám. Leállítottam a zenét, majd felvettem a kaputelefont.

-Gwendolyn Mendes, jó napot!- szóltam bele a készülékbe.

-Jó napot kisasszony. Csomagot hoztam önnek.

-Engedem.- a kulcs ikonra rányomva jelezte a készülék, hogy a futár belépett az ajtón, majd a hang alábbhagyott, mikor az ajtó becsukódott. Nagyon meglepett a dolog, ugyanis nem emlékeztem, hogy rendeltem volna valamit és nem is részegedtem le, hogy akkor rendeltem volna valami borzalmasan hülyeséget.

-Biztos benne, hogy nekem küldték?- még mindig bizonytalanság a köbön, haha.

-Igen! Egy fiatalember küldte.

Megilletödve lépdeltem be a konyhába, ahol egy vázába töltöttem vizet, amibe belehelyeztem a tulipán csokrot, végül a nappaliba helyeztem el a vázát.
Ahogy a vázát leraktam a dohányzóasztal közepére kiesett belőle egy kis cetli, amíg azonnal a kezeim közé kaptam és olvasni kezdtem.

"Kedves Gwen!

Ma reggel nagyon hamar eltűntem, tudom. Sajnálom is. És azt is, hogy füllentettem egy kicsit, de a Mi érdekünkben tettem. Nem edzésre mentem, de ne aggódj, mindent meg fogsz tudni, a maga idejében. Lehet, hogy egy ici-picit összezavartalak, de annyit kérek, hogy ma este hétkor találkozzunk, a lakásod melletti parkolóban. Valami kényelmeset vegyél fel. Ja és remélem, hogy nem nézel hülyének, hogy ezt egy levélben írtam meg. És igen, emlékszem, hogy a tulipán a kedvenc virágod.

Puszi: Jude."

Akkorát néztem, mint még szerintem soha, és lehet, hogy még az állam is a földet súrolta.

~~~
Hellokaa!

Bevallom, hamarosan vége lesz ennek a könyvnek, de sebaj majd jön a következő.

Nagyon sajnálom, hogy Dortmund csak a második lett a ligában, mert nagyon közel voltak ahhoz a győzelemhez...