A 24 éves szűz

A vég 1/8

 A polgármester, mint teremtő, egy utolsó energia lángcsóváját megfogva, húsvér alakot tölt. Ez egy veszélyes folyamat, mert ha így meghal, akkor minden univerzumban, dimenzióban, és időtérben meghal.

Elsőnek, mintha csak álmodna, fejben keresi a helyet, hogy hol térhet le. Repül a képzelet, és látja, hogy a kalóz hajók jönnek fel a folyón, a fővároshoz, látja a szűz lányt és a srácot, ahogyan sérülten, egy támadás után hagyják el az országot. 

Este van, és a polgár mester egy álomszerű, esti kis sétát teremt meg, nem messze egy hídtól. Egy szép pad, és egy kandellár pislákoló, nyugodt sárga fényt bocsájt ki. Fejben sokat utazott, és a húsvér teste most érkezik meg. Elfáradva ül le a padra. 

István életre kelve sétál át a hídon, és a fiúhoz közelít a padhoz. Az egész álomszerű valósággá válik. 

-Szia István!

-Szerbusz Attila.- Leül az öreg egy sóhaj közt. -Hjaj. Milyen szép esténk van. [...] Ugye tudod, hogy itt nem lesz második esély ha esteleg..

-Tudom. [...] De már nem érdekel, hogy hogy lesz vége. Csak legyen vége.

-Nem lesz könnyű, kölyök. Vázoljam?

-Nagyjából én is tudom... asszem. Sokat nem informálódtam, csak most utazás közben láttam dolgokat.

-A nehéz része az lesz, hogy az átkozott kalózok halhatatlanok. Kell a szűz.

-Tudom István, ez gyötör már hónapok óta. Ezért féltem tovább írni. 

-A döntés a te kezedbe van.

-A saját törvényeimet nem írhatom át, de vannak b és c tervek is.