Kis virágszál

Kertemben áll
Egy virágszál
Most bús de kivirágzik 
Majd ha eljön nyár

Fiatal még
Alig pár éve él csupán
Szirma színe fekete és ezüsttel keresztezett égi kék
Gyönyörű ahogy csillog rajta a napsugár
Bolyhos
Aranyos
Törődő, bályos
Szerető és gondos
A karjában tartja 
A nap melegét
Szívén hordja 
Szerettei lelkét

Hol van itt a talány?
Rá találhattam volna már rég
Ő maga a magány
Körülötte a növények szürkék
Kiszipolyozta mindeggyiknek az élet erejét
Tőle minden szó
Oly csalogató, oly mámorító
De ezek csak sziréni dallamok, énekecskék

Kertemben áll
E virágszál
Most csúf, de majd megszépül
Ha eljön a nyár s az ég kiderül