Bűbájos Boszorkány

3.fejezet ~ 1.rész ~ csapda

Lilith másnap reggel arcára ragadt pergementtel ébredt az íróasztalánál. Ezek szerint itt aludt el. Rá pillantott az órára. Még csak öt óra van. Halkan kifújta a levegőt kisimította az arcába ragadt tincseket és a tegnap estén kattogva indult meg rendbe szedni nem mindennapi állapotát.

🔲🔳🔲🔳🔲🔳🔲🔳🔲🔳

- Indulunk, Sirius. - nézett válla felett hátra Lilith amikor már az utolsó csomagot is átadta a baglyoknak a bagoly házban. A férfi bólintva jelezte hogy tudomásul vette felettese szavait és engedelmesen követte őt ahogyan az éj leple alatt elhagyni kívánja a Roxfortot. A hó még javában hullott amikor a két köpönyegbe burkolózott alak feltűnt London utcáin és szapora léptekkel megindult a mágiaügyi minisztérium felé.

Lilith tudta, hogy semmit nem mondhat el a tegnap elhangzottakból útitársának mégis égető vágyat érzett arra, hogy megtegye. Soha életében nem volt még ilyen nehéz titkot tartania mint most az egyszer. Jó barát volt, kissé elfoglalt ugyan, de mindenképp jó barát. Így amit neki mondtak, soha életében nem adta tovább senkinek. Most mégis nehezére esett tartania a száját. Ezek most olyan dolgok voltak amik ember életeket tehettek tönkre, jobbára az övét is.

- Te mit tennél ha olyan titkot kellene őrizned ami másokat is érint? - kérdezte a boszorkàny a mellette haladót.

Sirius nem lepődött meg a kérdésen. Régóta kiszúrta már, hogy a boszorkányt zavarja valami legbelül. Mintha viaskodna önmagával s ez kiül az egész lényére. Egy dolgot viszont tudott, Lilith nagyon igyekszik mindig jól cselekedni, mindenben és mindenkiben először a jót keresni.

- Ha tudnám hogy azzal többet segítek mint ártok akkor megszólalnék. - mondta végül megfontoltan vigyázva minden szavára. Tudta nagyon jól, hogy ezzel egy kicsit maga ellen is beszél, de ezúttal nem a kíváncsiságára hanem az eszére hallgatott.

Lilith reszketeg sóhajjal felelt, s ekkor elérték a minisztériumba vezető muglik számára láthatatlan kandallót. Egyszerre léptek bele, majd a boszorkány mondta ki a saját irodájának pontos helyét.

Kissé kormosan léptek ki a parancsnoki iroda vörös szőnyegére de Lilith egy tisztító varázslattal a helyzet magaslatára állt. S kimondta nem csak a szőnyegre de saját magukra is.

- Na lássuk ki van még talpon. - morogta az orra alatt a boszorkány s kilépett az átláthatatlan üveg ajtón.

Az iroda csodák csodájára csordultig tele volt az aurorok köpenyének forgatagával. Senki nem vette még észre hogy főnökük megérkezett amíg a boszorkány nagy erővel be nem csapta ajtaját.

- Itt mégis mi a fészkes fene folyik? - kérdezte a harsány hangon a feszült csöndbe a boszorkány.

- Megtámadtak egy mugli falut! - jött az első válasz a kérdesre.

- Tömeges kitörés az Azkabanból!

- A dementorok elhagyták az őrhelyüket.

- Infériusok támadtak egy Roxmorts közeli tanyára! 

Lilith megdöbbenve hallgatta a rosszabbnák rosszabb híreket.

- Akkor mégis mi a kénkeserves Merlint kerestek még mindig a bázison?! - törtek ki a szavak Lilith torkán, ahogy leteremtette alkalmazotjait. - Dawlish fogj tíz embert és takarodjatok az Azkabanba. Keressétek a szökevényeket. Kingsley tied a tanya öt emberre. Tonks és ti hatan velem jönnek. Akik itt maradnak mindenről értesítenek és ha bármi van küld ki őket Weasley!

- Igenis parancsnok! - hangzott az egyöntetű felelet.

- Black küldj egy patrónust Rémszemnek, Lupinnak, Pitonnak és Dumbledorenak! - fordult a férfi felé a boszorkány miközben hangosan kattogtak a fejében a fogaskerekek. - Jöjjenek ahogyan csak tudnak. Pitonnak üzenem hogy figyeljen Harryre. Illetve küldj egy patrónust a rendnek. Kingsley te értesísd menet közben a minisztert. Lehet, hogy főbenjáró átkot fogunk használni amire az engedélyt én időszakosan megadom, de erről neki is tudnia kell.