Bungou Nyugat

32. Zsákutca

Fyodor Dosztojevszkij POV

Már éppen elindulnék a folyosókon, mikor a sarkon visszanéz a Nyugat vezetője arcán egy széles mosollyal.

- Mondhatja, hogy egy angyal. - Itt elgondolkodik, majd kuncog egyet. - De mivel a földön vagyok helyesebb a bukott kifejezés. - Ekkor rám vigyorog. - De miért kérdezi? Hát mondtam már magának, hogy Bukott angyal vagyok. - Ezzel a férfi eltűnik a sarkon és magamra hagy a kételyeimmel.

Dazai Osamu POV

- Megvagy! - Csicsergem a szokásos bugyuta hangomon, ahogy elkapom Fyodor vállát és szó szerint berángatom az egyik terembe. - Mindenhol téged kerestelek. - Mondom komolyan, mikor végre kettesben maradunk. - Hol a fenében voltál? - Tudakolom és vágom csípőre a kezeimet.

- Amíg te a városból próbáltál meg információt szerezni én a forráshoz mentem, már amennyire közel lehetett menni a forráshoz. Franz Kafkával beszélgettem. - Ül le az orosz az egyik székre.

- Oké. Gyanúsan szét vagy csúszva. Mi történt? - Tudakolom, ahogy én is helyet foglalok.

- Előbb mondd el, hogy te találtál-e valamit. - Pillant fel rám, de gyorsan újra a kezeit kezdi bámulni.

- Nem sokat, rám akaszkodott Arany János és megpróbáltak minket elrabolni. Csak annyit tudtam meg, hogy Madách Imre iszogatni jár egy bohóccal. Apropó bohóc. Mondd csak Fyodor, nem ismersz véletlen egy Nikolaj Gogol nevű urat? - Billentem oldalra a fejem. Barátom pedig csak felnéz rám és halványan elmosolyodik, mire én megforgatom a szemem, de viszonozom a gesztus. - Sejtettem. Szóval te mire jöttél rá?

- Megismertem a gyerek egy újabb képességét. - Kezd bele. - Az a neve, hogy A kastély. Egy ember emlékeit őrzi. Az amit a fiatal Kafka mutatott nekem Madách Imre kastélya volt. - Magyarázza.

- Akkor te megnézted az emlékeit? - Vakarom meg a fejem és pislogok nagyokat, de Fyodor csak a fejét rázza.

- Nem teljesen. Csak hat emléket láttunk, de azokból is mint kiderült csak kettő volt igaz. - Sóhajt egyet. - Az elsőben Julius Caesaral beszélgetett. A másodikban egy politikai kampányban szólalt meg. A harmadikban abban a kutatólaborban volt, ahonnan Kaffka Margit kisasszony kiszabadította az ifjú Franz Kafkát. A negyedik, hogy a fiatal urat idézzem a "fagyi maffia" volt, lövöldözéses hatalomátvétel a szicíliai maffiánál. Az ötödikben találkozott Agatha Christie kisasszonnyal és Michael Endével. Az ötödik meg valami amerikai háborúnak az újrajátszása volt, ahol megölte az egyik tábornokot. - Fejezi be a számolást.

- És ezekkel mi volt a dolgotok? - Húzom fel a szemöldököm.

- Kitalálni, hogy melyik igaz és melyik nem. Kettő volt igaz, négy nem, de azt nem tudtuk melyik kettő. - Vonja meg a vállát az orosz. - Ha mindet eltaláljuk nyerünk, ha nem vesztünk.

- És nyertetek? - Vigyorodok el, de a férfi komoly tekintetére lefagy a vigyor az arcomról.

- Nem. - Vágja rá.

- Melyiket rontottátok el? - Tudakolom. - Caesar meg a maffia tuti kizárva... - Mondom, de mielőtt folytathatnám meglátom Fyodor meglepett arcát. - Most mit mondtam? - Pislogok értetlenül.

- Honnan tudod, hogy a maffia kizárva? - Kérdezi, én pedig megvonom a vállam.

- Fegyvertelen hatalomátvétel volt. Nagy port kavart, ritkán hallani olyat, hogy fagyival kenyerezték le az ellenséges tábort. - Mesélem, de azonnal kitágulnak a szemeim. - Ezt rontottátok el? - Tátom el a szám.

- Igen. Én kilőttem volna a biztos hamisakat, de a kis Kafkával felváltva kellett csinálnunk, ő az igazakra ment. És én hülye hagytam kezdeni. - Sóhajt egyet.