Those ocean blue eyes || Matt Sturniolo

3.

•Alina•

Reggel én keltem fel a leghamarabb, átmentem a fürdőbe, megcsináltam reggeli rutinomat, felöltöztem meg ilyenek. Matt még aludt, de nem akartam magára hagyni így a telefonommal együtt mentem a konyhába, hogy reggelit csináljak magamnak. Forogtam jobbra-balra, közben énekeltem halkan, nehogy felköltsek valakit.

- I'm friends with the monster that's under my bed
Get along with the voices inside of my head
You're tryin' to save me, stop holdin' your breath
And you think I'm crazy, yeah, you think I'm crazy
Well, that's nothin'

- Jó reggelt. - szólalt meg álmos hangon Matt

- Neked is! Felébresztettelek véletlenül? - kérdeztem azonnal

- Igen, de jó volt hangodra ébredni. - ejtett egy halvány mosolyt

Én pedig inkább odébb mentem a kamerától, hogy ne lássa a már félig paradicsom színű arcom.

- Mióta vagy fent? - érdeklődött

- Körülbelül egy 20 perce. - mondtam

Kész a kaja és Mandy is most jelent meg.

- Remélem azt nekem csináltad. - sétált ide hozzám, hogy elvegye a tányért a kezemből

Úgy látszik észre sem vette a telefonom, ami a mikrónak volt támasztva.

- Nem köszönsz Mattnek? - mutattam a telefonom felé, a fiú pedig integetett Mandynek

- ÚRISTEN! ÉN MEG ITT VAGYOK PIZSAMÁBA! - azonnal letette a tányért és rohant a szobájába

- Ő lenne Mandy, az unokatesód? - kérdezte nevetve Matt

- Igen. - nevettem

- Egyébként mit fogsz ma csinálni? - érdeklődött

- Fogalmam sincs. - jelentettem ki

- Ha van kedved talizhatnánk.

*****

Eltelt ez a két hét is és megyünk már haza..

Utálom a búcsúkat, de most mégis muszáj lesz..

Mattnek írtam, hogy jöjjön a parkba, mert beszélni akarok vele. A borítékot, amibe búcsú levél van, hoztam magammal, mert tudom, nem lenne elég időm a fiúktól is elköszönni és talán így könnyebb is.
Gondolataimból Matty érkezése zökkentett ki, aki egy hatalmas mosollyal érkezett meg. Sajnos nem fog olyan sokáig mosolyogni.

- Úristen, látszik, hogy baj van. Mi történt? - ült le mellém a padra

- Matt.. én megyek vissza Magyarországra. - suttogtam könnyekkel a szememben

- Mi? - a mosolya lehervadt a szájáról és szomorúan nézett rám

- Valószínűleg soha többé nem fogunk találkozni.. - nyögtem ki nagy nehezen

- Ne mondd ezt! - fogta meg a kezem és szorított rajta egy aprót

- De ez az igazság.. Én elmegyek, egy ideig tartjuk a kapcsolatot és utána úgyis megszakad.. - itt tört el nálam a mécses és zokogni kezdtem

Matt magához ölelt miközben egyik kezével a hajamat kezdte el simogatni.

-Ha elmész, én maradok. Visszajössz és én itt leszek. - suttogta

- Nem hiszem, hogy én bármikor is visszajönnék.. - suttogtam

Matt mondott volna valamit, de nekem csörgött a telefonom. Kibontakoztam Matty öleléséből és felvettem.

- Szia anya? - szipogtam könnyeimet törölve

- Lassan gyere, mert indulnunk kell a reptérre, hamarabb indul a gép. - ennyit mondott és megszakadt a hívás

- Menned kell, ugye? - kérdezte szomorúan

- Igen.. de ezt kérlek add oda a fiúknak. - adtam oda neki a borítékot

- Rendben. Elkísérlek Mandyekhez. - vette el tőlem a borítékot és el is indultunk

Az út csendes volt most. Nem beszélgettünk, csak mentünk egymás mellett. Matt úgy fogta a kezem, mintha most utoljára tehetné ezt meg, ja várjunk, ez tényleg így van.

- Köszönöm ezt a két hetet. - fordultam vele szembe amikor már megérkeztünk

- Nem, én köszönöm, Törpe! - mosolyodott el

De ez nem volt az igazi. Akárhányszor találkoztunk és mosolygott, akkor azok a gyönyörű óceán kék szemei is mindig mosolyogtak.. most nem..

A taxi most érkezett meg és már anyáék is kijöttek. Nekem szemeim újra bekönnyesedtek, amit Matt észre is vett, magához húzott egy utolsó ölelésre és én bennem ténylegesen ekkor tudatosult, hogy ez az utolsó ölelésünk..

- Szeretlek.. - suttogtam

- Én is téged. - felelte. - Én is téged... - suttogta nagyon halkan

Muszáj volt véget vetni ölelésünknek. Matt anyumtól is elköszönt. Én addig Mandytol és az ő anyukájától köszöntem el.

Majd már mikor szálltam volna be a taxiba, még gyorsan oda szaladtam Matthez és adtam egy puszit az arcára, szokásosan össze borzoltam a haját és végül beültem a taxiba, ami el is indult.

*****

Este fél 10kor értünk haza. A bátyám otthon várt minket a nappaliban. Azonnal hozzá rohantam és megöleltem.

Hazajöttem, de egy részem ott maradt..

- Hiányzik.. - sírtam a bátyám karjai közt

- Tudom.. - simogatta a hátam

- Menjetek fel a szobába, majd én pakolok. - hallottam anya hangját

Felmentünk az én szobámba, de egyszerűen olyan idegennek tűnt.

- Itt maradjak veled estére? - kérdezte a bátyám

- Uhum. - bólintottam egy aprót

Mikey berakott egy filmet, amit elkezdtünk nézni, de nem tudtam a filmre figyelni.

- Berakjam youtubeon a fiúkat? - kérdezte mikor észrevette, hogy csak nézek ki a fejemből

- Ne.. az úgy csak rosszabb lenne, inkább csak simogasd a karom és nézd végig nyugodtan a filmet. - oldalamra fordultam és próbáltam elaludni, de helyette csak azokra az óceán kék szemekre tudtam gondolni..

Mennyire hiányzik a szeme, a mosolya, az arca, a haja, ő maga..

Szörnyű újra messze lenni tőlük.
És hamarosan megint megy el a bátyám tehát ő meg messze lesz tőlem..

Nagy nehezen, de végre sikerült elaludnom.

~Szerintem mindenki gondolja, hogy ez még nem a vég, hiszen akkor semmi értelme nem lenne a storynak.
Na de ha tetszett akkor jelezd és maradj velem a továbbiakban!<3