Érzem ez az időbeli kiesés abszolút netovábbja
Nem tudod hová tenni. Felejtsd el. Hiába
Az idő eddig soha nagyon senkire se várt
Viszont most egyenesen, rögtön meg is állt
Mintha ez most nem is a valóság lenne
Olyan álomszerű most nekem ez az este
De zuhanok vissza ez mégis csak az ébren
Mert látok, hallok és a legfontosabb érzek
Ír? Nem ír? Valyon, miért igen vagy miért nem
Talán haragszik még? Vagy már elfeledte régen ?
Nem tudom csak azt már a puszta gondolata álom
Mert ő az kire folyton folyvást még tudatalatt is vágyom
YOU ARE READING
Versek egy Életről: Az első 18 év
PoetryMindenkinek vannak érzései. Az érzések nap mint nap végig kísérnek bennünket van, hogy ezek pozitívak, de van hogy negatívak. Ott vannak és ott lesznek mindig, csak az a kérdés. Hogyan éled meg őket!
