Mindig mindenben

H A R M A D I K

Szeptember 23. hétfő

Hat órakor én már javában fent voltam egy rossz álom miatt - ezt leszámítva kifejezetten jól aludtam-, ellenben a szobatársammal, Austinnal, aki a saját ágyán egyenletesen lélegzett. Az ablakon áradó napsugár tökéletesen megvilágította a szobát, és ahogy átölelte azt, melegséggel töltött el. Mindig is imádtam a reggeli napfényt, ahogy megérinti a helységet, és most még inkább boldoggá tett.

Egy ideig meredtem Austin alvó alakjára, aki békésen pihent. Lágy mosoly jelent meg az arcomon, ahogy figyeltem az arcán táncoló fényeket. Lassan a tekintetemet felemeltem a plafonra, és elmosolyodtam magamban. Úgy döntöttem, halkan felkelek, hogy ne zavarjam meg a szobatársamat.

Felültem az ágyon, és egy pillanatra a szekrényem felé néztem. Választani kellett, hogy milyen ruhát öltök magamra a mai naphoz. Egy friss, könnyed reggeli hangulatot akartam, így egy vidám, virágos ruhát választottam. Ahogy felöltöztem a fürdőszobában, úgy éreztem, hogy a ruha tökéletesen passzol a reggel hangulatához.

Egyébként keveset hordom ezt a ruhát, legtöbbször nem érzem jól magam bennük, azonban ma különösen vidáman keltem fel, és ezt az emberekkel tudatni akartam valamilyen módon. A ruha nagyon közel áll hozzám. Ezt még a nagymamámtól kaptam. Fiatal korában ez volt a kedvence, és azt hiszem értem, miért: Bámulatos, amit az emberek felé sugall. Mára már elhunyt szegény, de most már jobb helyen van.

Egy fehér táskát vettem magamra, melyben csak a kulcsom és a telefonom volt. Lágyan bezártam az ajtót mögöttem, majd lépcsőztem egyet. A lépteim szinte észrevétlenül kopogtak a folyosón, míg végül elértem az utcára vezető kijáratot.

Vidáman léptem át a kávézó küszöbét. Talán amióta ide járok, most először látnak ilyen hatalmas vigyorral az arcomon. Utólag belegondolva, akármilyen borús is a kapcsolatom a sráccal, jót tett a szobaváltás. Megrendeltem a szokásos Eper és Krém Frappuccinomat, és még mellé csokis palacsintát.

Míg a reggelimet vártam, gondoltam felhívom a barátnőmet, hogy elmeséljem neki ki lett a szobatársam, és a további unalmas – ami neki egyáltalán nem az – információt.
Kikerestem a számát, aztán már hívtam is. Nem kellett sokat várnom, szinte rögvest felvette.

– Jó reggelt! - Köszöntött elsőként Wendy.

– Jó reggelt! - Köszöntem neki én is. Habár ő nem látta, de mosolyogtam, még mindig.

– Mindent tudni akarok a szobatársadról! - Mondta a barátnőm, hangjában érezhető volt az izgalom, és kíváncsiság.

Egy pillanatra nem válaszoltam, hanem magam elé néztem. Vajon hogy fog erre az egészre reagálni? Mivelhogy ő még azt sem tudja, hogy fellöktek a lépcsőn. Viszont most itt az ideje, úgyhogy vettem egy nagy levegőt és már bele is kezdtem.

– Úgy hívják Austin Foks. Igazából már találkoztam vele, és nem az volt életem legkellemesebb pillanata - kezdtem bele.
– Miután vissza jöttem a kávézóból, és te a dolgodra siettél, akkor én a lépcsőn találkoztam vele. Az események folytán felborítottak, természetesen nem szándékosan - próbáltam szépíteni a dolgokat. – ugyanakkor olyan erővel lökött fel, hogy a földre estem.

A legjobb barátnőm csak két perc múlva válaszolt.

– Ez rendkívül izgalmas! Tovább? - kiáltotta el magát Wendy.

Mindig is szerettem a rengeteg energiája miatt, hihetetlen milyen hiperaktív tud lenni néha. Kinek van reggel ereje kiabálni? Vagy egyáltalán ennyire izgatottnak lenni? Mert én akármilyen jól is ébredtem a reggel, akkor sem tudnék ilyen hiperaktív lenni.