Sztárszerelem

Engesztelő randi

Reggel nyolckor egyedül ültem a konyhában és reggeliztem, közbe pedig a válaszomat fogalmaztam Bercinek, de mintha ő ezt tudta volna, megcsördült a mobilom.

-         Szia – szóltam bele közömbösen, mert fogalmam se volt, hogy hányadán állunk.

-         Szia, Adri – köszönt vissza Berci vidáman. – Jó hallani a hangodat.

-         Ez meglepő, mivel a legutóbb még elküldtél engem a pokolba és azt kívántad törje össze a szívemet Krisztián.

-         Elismerem az egy kicsit erős volt tőlem. Ne haragudj.

-         Mit akarsz cserébe Berci?

A vonal végén Berci hosszasan hallgatott, hallottam a háttérben a kávéfőző hangját és a nyomtatóét, ebből tudtam, hogy Berci már az irodában van. Felálltam elöblítettem a tányéromat, majd betettem a mosogatógépbe, aztán az ajtó felé indultam és kimentem az udvarra.

-         Szeretném, ha megírnád a tapasztalataidat, hogy te miként élted meg a Sztárszerelmet, hogy mi van azon túl, amiket a Tv-ben leközölnek. A tiéd lenne a címlapsztori és ha ezt megírjuk, az népszerűbbé tenne minket és…

-         Beszéltél apáddal igaz? – sóhajtottam fel.

-         Csak arra kérlek, gondold át! Rendben?

-         Nem kell átgondolnom Berci, ismerem a magazint és tudom, hogy az igazságot közöljük csak le. Meg fogom írni nektek azt a cikket.

-         Köszönöm!

-         De nem megyek vissza – tettem hozzá és még magamat is megleptem ezzel a kijelentéssel.

-         Hogyan? – kérdezte meglepetten. – Adri, ugye csak szórakozol velem? – emelte meg a hangját.

Zavartan haraptam az ajkamba és leültem a függőhintára, tekintetemet a Balatonra szegeztem és próbáltam rájönni arra, hogy mit is akarok pontosan. Imádtam a Sparknál dolgozni és büszke voltam rá, hogy a csapatot erősítem, de… Igen itt van a de… De sosem ilyen munkáról álmodtam, nem akartam egész nap egy irodában ülni a főnököm utasításait követve. A magam ura akartam lenni. Viszont a Spark biztos anyagi hátteret biztosított volna nekem, még fél állásban is nagyon jól kerestem, ha pedig teljes állásba kerültem volna, még félre is tudtam volna tenni egy szép kis összeget.

-         Bocs – sóhajtottam fel végül. – Majd jelentkezem – köszöntem el és kinyomtam a hívást, aztán felhúztam mind a két lábam és a gondolataimba merülve élveztem a nyugalmat.

Fél órát ücsörögtem odakint, amikor Krisztián tűnt fel a látómezőmben és mosolyogva megállt velem szemben.

-         Téged aztán nem könnyű megtalálni – nyújtotta felém a kezét.

-         Pedig most tényleg nem bujkáltam – fogtam meg a kezét és hagytam, hogy felsegítsen, de amint két lábbal a földön álltam, már el is engedtem a kezét.

-         Gyere, be kérlek, szeretnék mondani valamit a többiek előtt – fogta meg újra a kezem, nem törődve azzal, hogy én elengedtem az övét.

-         Bevallod melyik lánnyal smároltál? Tényleg ma is lesz feladat?

Krisztián elengedte a füle mellett a kérdéseimet, csak húzott maga után be a villába, majd a konyhába belépve maga elé húzott és a derekamra csúsztatta a kezét. Értetlenül meredtem le a kezére, amit összekulcsolt a hasam előtt, majd még értetlenebbül néztem a többiekre, akik minket figyeltek, ugyancsak csodálkozva. Egyedül csak Melissza nem tűnt meglepettnek, ő nyugodtan reggelizett tovább és közben egy újságot olvasott.