Outer Banks-Váratlan változások (FF)

21. f e j e z e t

Még mindig az álom hatása alatt voltam. Ránéztem az órára, és 5:45-öt mutatott. Képtelen lettem volna visszaaludni egy ilyen álom után. Halkan kikászálódtam az ágyból, majd felöltöztem. Gondoltam kimegyek kicsit levegőzni, így összeszedtem pár cuccomat, és kiosontam a házból. Előtte egy cetlit felragasztottam a hűtőre, vagyis azzal a felirattal, hogy ,,Kimentem kicsit sétálni", hogy Kie szülei ne aggódjanak, hogy ha már befogadtak hozzájuk.
A hajnali hűvös levegő kicsit jól esett, és mélyet sóhajtottam. Nem volt sok időm, hogy a hajnali hűvösben sétáljak, ugyanis Pope-nak mennie kell ma nyolckor  ahhoz a valami Limbrey-hez, és nyílván mi is tartunk vele, mert a barátunk.

Még egy kicsi maradtam a parton, majd visszamentem Kie-ék házához. Mikor beléptem az ajtón, előttem állt Kiara, mire szó szerint libabőrös lettem, úgy megijesztett.
-Neked is szia-kaptam a vadul dobogó szívemhez.
-Szia Emma. Mondd csak, jó volt a kis séta?-nézett rám kérdőn, a hűtőn hagyott cetlire utalva.
-Igen...-mondtam értetlenül, mert nem értettem, hogy miért ilyen fura Kie.
-Napok óta furcsa vagy. Vagy jó, igazából csak tegnap óta, de furcsa vagy. Minden oké?-nézett rám kérdőn.
-Nincs semmi baj-mondtam kissé feldúltan.
-Gyerünk már Emma, mondd el!-nézett könyörgően. Most mondjam el a Rafe-s álmomat? Kösz, nem.
-Unom, hogy mindenki csak aggódik miattam, de nem kell! Ha nem baj, most iszok egy kávét-dünnyögtem, mire látszott Kie-n, hogy meglepődik. Odamentem a kávéfőzőhöz, ő pedig furcsán nézett rám.
-Hát jó...John B-éknál találkozunk-mondta értetlenül, és már a keze az ajtókilincsen volt.
-Nee, menjünk együtt, mindjárt kész lesz-mutattam a kávéfőzőre, ami csinálta a tejes kávémat.
-Ugyan, hisz mindig csak aggódunk érted-forgatta a szemét, és ismételte cinikusan a korábbi mondatomat, és kilépett a házból. Nagyot sóhajtottam. Mindent elcseszek magam körül... Elveszítem a családom, Rafe-el álmodok egy nem igen szokványos álmot, khm... Jaa, és végszóként összevesztem Kie-vel. Hát nem csúcs szupi?

Elfojtottam magamban a mérget, és próbáltam egyenletesen lélegezni. Csakhogy nem ment. Éreztem, hogy egyre gyorsabban kalapál a szívem, és az ujjaim is remegni kezdenek. Aztán az egész testem, egyre jobban. A jól ismert pánikroham, amiről JJ-éknek soha nem beszéltem, mert nem akartam őket ezzel terhelni, hogy pánikbeteg vagyok. Próbáltam lassan mozgatni az ujjaimat, de nem sikerült. Gyorsan leültem, hogy ha összeesnék, akkor legalább ne állva ájuljak el. Pár borzalmas perc után (ami örökkévalóságnak tűnt), kezdtem megnyugodni, és egyre jobban csillapodott a pánik rohamom. A könnyes szemeimet lehunytam, és csak kapkodtam a levegőt. Borzalmasan voltam lelkileg...

Kie szemszöge:

Nem tudtam mire vélni Emma viselkedését. Olyan fura volt. Viszont megérkeztem időközben a Kastélyhoz, ahol már ott volt mindenki ugye Em kivételével.
-Sziasztok!-huppantam le közéjük, Pope-nak pedig adtam egy puszit.
-Hali! Hol hagytad Emmát?-érdeklődött JJ.
-Csak egyfolytában dühöng. Látszik rajta, hogy valami baja van, de nem mond semmit!-közöltem kiakadva.
-És ez megmagyarázza, hogy most miér nincs itt velünk-értelmezte Sarah.
-Átugorhatok hozzátok? Megnézem, hogy van-pattant fel JJ.
-Jajy, hagyd, mert egyébként olyan most Emma, mint egy nő, amikor menstruál-forgattam a szemem.
-Ilyen komoly lenne a helyzet?-kérdezte John B.
Én csak bólintottam. És pont ekkor ért ide az említett személy.

Emma szemszöge:

Végül összeszedtem magam, és én is elindultam John B-ékhoz. Nem akartam, hogy azt higyjék, hogy bajom van.
-Helló-köszöntem halkan, mikor odaértem, és nem mertem Kie-re nézni a veszekedésünk miatt.
-Szia, már átakartam volna menni hozzátok-mondta JJ.
-Nincs para-legyintettem füllentve.-Kie, beszélhetnénk?
-Mikor is kell menned Pope Limbrey-hez?-hagyta figyelmen kívül a kérdésem Kie flegmán, mire ezt tudomásul véve, beharaptam az alsó ajkam. Aha, szuper, Kie haragszik rám, amiért bunkó voltam ma reggel vele. Jogos.
-Nyolckor. Most van hét óra-pillantott az órájára a fiú.
-Klassz, mehetünk is-pattant fel Kie.
-Hisz még van egy óránk addig-mondta értetlenül Pope.
-Addig menjünk el apám éttermébe egy reggelire.