🎭Maszk nélkül 🎭

Első nap a fogságba

A fejem fogtam mely hasogat a fájdalom miatt, néztem körbe a szobába egy ágy volt amit éppen hogy csak a lélek tartotta, a falak színe sötét szürke egy pici ablak volt jobb oldalt ahol gyengén sütött be a nap fénye. Az ágyon napló szerű volt ,borítója fekete egy sikoly maszkal rajta,a napló mellett egy toll hevert , a tollra pedig egy cetli ragasztva amire ez volt írva "Ebbe írhatod a napjaid" ,ezzel rá jöttem hogy én egy hamar nem szabadulok innen,így félelmem egyre nagyobb lett , gondolat menetem elrablóm zavarta meg. Arcát még mindig nem fedte fel,  de most végre megszólalt , hangja torzított volt de valószínűleg férfi lehet.

-Üdv szépségem- Áll előttem a maszkos

-Ki maga?- Remegő hangon kérdeztem

-Ne félj nem öllek meg- Nézett le rám

-Ne féljek? Elrabolt! Maga hibbant! Sőt egyenesen őrült!- Meg akartam ütni

-Én nem próbálkoznék a helyedben! Idősebb vagyok és gyorsabb- Fogta meg a kezem

-Engedjen el vagy sikitok- Néztem rá

A maszkos hangos nevetésben tört ki ami még nagyobb félelmet ébresztett bennem, közelebb húzott magához majd egy kést rántott elő, abban a pillanatban a szemem előtt hullott le az életem ha akartam volna sem tudtam volna megszólalni éreztem hogy egy hang nem jönne ki torkomon

-Játszunk egy jó kis játékot- Mosolyog a maszk alatt

-Mégis mit akar játszani?-  Aggódó tekintettel néztem rá

-Kérdezz Felelek! De itt csak én kérdezek és te felelsz! Ha nem felelsz akkor fájdalmasan szedem ki a választ!- A kezemhez nyomta a kést

-Válaszolok csak ne bántson kérem- Könnyes lett a szemem

-Nem kell félned! - A kést 1mm-el arrébb húzta 

-Csak tegye fel a kérdéseket - Néztem rá

-Hogy hívnak?- Néz rám

-A nevem Amy- Fogtam a csuklóm

-Vezeték neved?- Emelte fel fejem a kés pengéjével

-Nincs vezeték nevem...- Remegő testel álltam

-Az Amy név csodálatos! És a gazdája is!- Lépett hátra és a kést elhúzta tőlem

-Köszönöm, azt hiszem!- Remegő hangon mondtam

-Még egy kérdés és mára hagylak- Hátat fordított nekem

-Szereted a horrort?- Kérdezte kacagva

-Nem.... Nem szeretem,  sőt gyűlölöm- Jelentettem ki.

-Jó ez nem volt fontos. De kíváncsi voltam- Haladt lassan az ajtó felé

-Várjon- Nyúltam a keze után

-Igen?- Nézett vissza rám az idegen

-Nem fog megölni ugye?- Kérdeztem halkan

-Hát még nem tudom, majd eldöntöm, de ha idegesítesz meghalsz! - Vágta rá

Nyeltem egyet és hátrálni kezdtem, gondoltaimban egyre sötétebb gondolatok jelentek meg, de főleg abban reménykedtem hogy nem fogok most meghalni, szerettem volna már most ki jutni de tudtam hogy lehetetlenség amit gondolok.

-Állj meg- Kiabált rám az idegen

-M....megakar ölni?- kérdeztem félve

Az idegen nem válaszolt ,csak nézett rám amitől még nagyobb félelem lett rajtam úrrá, legszívesebben újra feltettem volna a kérdést, de nem mertem megszólalni, a férfi már az ajtón kívül volt, majd  hirtelen megszólalt

-Hamarosan kapsz enni-  Kulcsolta be az ajtót.

-Nem fogom megenni- Tiltakoztam

-Mégis miért?- Nézett be az ajtó kis ablakán

-Mert biztos mérgezett lesz!- Jelentettem ki

-Nem mérgezem meg a kaját- Vágta rá

- Mégis miért nem mérgezi meg?- Kérdeztem vissza

-Kegyetlen halál lenne az- Mondta halkan

-És nem ezt akarja?- Mentem az ajtóhoz

-Talán igen talán nem- Felelte

-Ez nem válasz- Néztem rá az ajtó pici  ablakán

-Nekem válasz! És ha nem tetszik szólj, hamar véget vetek az életednek!- Gúnyosan mondta

Amikor újra kérdezni akartam eltűnt, mintha valami szellem lett volna, mivel kérdésem nem tudtam neki feltenni leültem az ágyra, elő vettem a naplót majd elkezdtem részletesen leírni mi történt eddig, az idővel nem voltam tisztában tehát csak írtam és írtam, egy idő után lépteket hallok.

-Szépség! Itt a vacsora! -Kopog-

-Nem vagyok éhes- Az ágyon ülve válaszoltam

-Ha nem eszel éhen halsz - Nyitotta ki az ajtót.

-Inkább a halál, minthogy itt rohadok meg- Álltam fel

-Ha nem eszel bajba leszel!- Lépett be az ajtón

-Nem érdekel- Jelentettem ki

-Engem viszont igen- Ordította

Az ordítás miatt megrémültem és a naplót is ki ejtettem a kezemből

-Látom megtaláltad a naplót- Mondta félelmetes hanglejtéssel

-Ne bántson kérem- Néztem rá félelemmel teli tekintettel

-Majd meglátjuk mi lesz- Nézett rám

-Utálom ha ezt mondják- Mondtam halkan

-Kezdesz bosszantani- Váltott ideges hangra

-Elnézést kérek- Forditottam el a fejem

-Nézz rám ha hozzám beszélsz- fogta meg az arcom és maga felé fordította

-Hagyjon békén - Próbáltam elforditani a fejem

-Ne bosszants fel vagy nagyon megjárod-   a csuklóm is megfogta majd magához ránt

-Kérem.... Engedjen el- Remegő hangon és könnyekkel teli szemekkel kérleltem

-Most megbüntetettlek- Mondta sziho hangon

Egy szó sem jött ki a torkomon, hirtelen az idegen az ágyra lökött, majd torkomhoz szegezte a kést, a félelmem most az egekbe van, a sokk miatt próbáltam le venni az ismeretlen maszkját, de erre ő agresszívan reagált.

-Nem akartalak bántani, de most nagyon megbánod hogy le akartál leplezni- Hangja teljesen őrült emberre hasonlít.

-Kérem ne...ne...ne- Könyörögtem neki

Nem mondott semmit, csak le fogta a számat majd kezembe szúrta a kést, rögtön sírva fakadtam, sikitani is szerettem volna de nem tudtam, az idegen közel hajolt maszkal arcán majd ismét megszólalt.

-Ez még csak a kezdet volt Amy- Elengedett

-Maga őrült - Sírva kiabáltam neki

-Igen az vagyok, és jobb ha nem bosszantasz megjobban fel- Elém dobott egy kis ollót

-Mit kezdjek ezzel?- Néztem az ollót

Az idegen nem mondott semmit csak elém dobott kötszert és fertőtlenítőt majd ki ment

Remélem tetszeni fog ez a rész
Puszi Lia ❤️