🎭Maszk nélkül 🎭

Harmadik nap / Séta a kertben

A második napon nem történt semmi különös, reggelit ebédet és vacsorát kaptam, közben a kezemen lévő szúrást láttam el, a mai dátum pedig 1996.02.28, már három napja vagyok itt , jelenleg délelőtt lehet, de még mindig nem vagyok tisztában az órával hisz nincs semmi amin tudnám nézni , fekete hajam kötöttem fel éppen amikor az ajtó  ki nyílt és az idegen lépett be rajta. 

-Eszébe jutottam?- Kérdeztem az idegennel háttal álva 

-Hát most hogy így mondod!? Igen.- Gondolkodó hanggal mondja

-Hány rabot tart még?- Felé fordultam

- Hát várj.- Elkezdett számolni

-Inkább hagyjuk mert sose jut a végére- Ráztam meg a fejem 

-Csak te vagy itt egyedül- Vállat vont 

-Én meg hülye vagyok!- Gúnyosan mondom

-Ha te mondod- A falnak dőlt

-Nem kényelmes falnak dőlni- Szemetforgattam

-Ha te mondod biztosan úgy van- Továbbra is a falnak dőlt

-Mi annak az oka hogy itt van? Tegnap az idéző jeles szobám felé sem jött.- Húztam fel a szemöldököm

-Dolgom volt- Válaszolta egyhangúan

-El tudom képzelni miféle dolga lehetett- Ráztam meg a fejem

-Csak nem egy újabb sebet szeretnél?- Rám szegezte kését

-Nem köszönöm - Hátat fordítottam neki

-Nagyon morcos vagy! Ugye tudod?- Eldobta a fejem mellett a kést

-Szép dobás - Néztem a falba álló kést

-Nem most kezdtem- Jelentette ki büszkén

-Hát vettem észre- Húztam ki a kést

-Nem szeretem ha mások a cuccaimhoz  érnek!- Ki kapta kezemből a kést

-Jó most már ezt is tudom- Tettem fel a magasba a kezem

-Nyugi van szépségem- Állt mögém az idegen

-Én meg azt nem szeretem ha valaki mögém áll- Néztem rá

-Valaki ma nagyon de nagyon bal lábbal kelt fel- A vállamra tette kezét

-Vegye le rólam a kezét!- Fogtam meg a csuklóját

-Szépségem! Engedd el a kezem, vagy büntetést kapsz- A torkomhoz tette a kést

-Rendben, de előbb vegye el a kést-  Néztem a kést melyen az a kevés napfény csillant meg

-Hát jó! De...-Nem tudta befejezni

-De mi?- Kérdeztem aggódva

-Tegezz, nem szeretem ha magáznak- súgta a fülembe

-Rendben- Néztem rá

-Lesz majd egy meglepetésem számodra- Lépett el tőlem

-Na ne légy ennyire morci- Mondta úgy mintha vigyorogna

-Bár látnám ilyenkor a pofád - Gúnyolódtam

-Bár néma lennél, jól jönne egy kis csend amikor itt vagyok - Vágott vissza

-Fordulj fel- Hozzá dobtam a hajkefét

-Nem rossz! De legközelebb pontosan célozz- Vette fel a hajkefét

-Kérem vissza!- Nyújtottam a kezem

-Egy óra múlva vissza jövök- Oda adta a hajkefét és az asztalra tett egy órát

-Hu de jó egy óra! Már most tudni fogom mennyi az idő, úgyhogy tök boldog vagyok- Fordult az asztal felé

-Örülök hogy örülsz - Nevet

-Ha! ha! ha! Kurva vicces vagy- Mondtam ironikusan

-Valaki ma tényleg nagyon morcos- Vállat vont

-Nem vagyok morcos- Karba tettem a kezem

-Nagyon morci vagy- Közel hajol

-Nem vagyok az ,csak zavar valami- Léptem hátrébb majd megpöcköltem a maszkot

-Hé! Ezt mégegyszer megne merd csinálni! De amúgy mi zavar?- Egyenesedett fel

-Nem tudok rólad semmit- Mentem az ágyhoz

-Mit akarsz rólam tudni? De a legfontosabb hogy, minek? - Ismét a falnak dőlt

-Kiváncsi vagyok! Ennyi az egész.- Elő vettem a naplót

-A naplóba akarsz írni rólam? Néz rám oldalra döltött fejjel

-Mivel nincs más amibe írhatok- Vállat vontam

-Na várj- Ki ment

-Na ez most hová ment?- Kérdeztem magamtól

-Ha magaddal beszélsz az kattosságra utal - Állt egy kicsit magasabb álarcos az ajtóban

-Jó vicc, de gyorsan vissza értél - Néztem rá

-Vissza érni?- Kérdezte értetlenül

-Ha te nem ő vagy....- Fal fehér lettem

-Most játszani fogunk egy kicsit- Késsel közelít felém

-Kérem ne... Ne bántson- Tettem le a naplóm és hátrálok az ágyon

-Nem fog fájni, sőt élvezni is fogod- Fel mászott az ágyra

-Könyörgöm... Ne bántson - A falnak tolattam

A magasabb idegen már előttem van, majd elkapta kezem és össze kötötte, elő rántotta kését majd végig húzta össze kötött kezemen, sikitottam ahogy a torkomon kifért, szemeimet azonnal el lepte könnyeim

-Nagyon tetszik ez a játék - Nevetett őrülten

-Kérem hagyja abba- Sírva kérleltem

Mire a másik mondatát ki mondhatta volna valaki le ütötte.

-Jól vagy?- Kérdezte meg az alacsonyabb maszkos

-Nem... Egyáltalán nem- Sírva válaszoltam

-Jó oké... Ne sírj!- Oldozta el a kezem

-Ti hibbantak vagytok- Néztem rá és könnyeimtől szinte semmit nem láttam

-Sajnálom....- Néz rám majd segít le mászni az ágyról

Az idegen le ápolta kezem, majd elindult ki az ajtón és intett nekem hogy menjek utána, ahogy mentünk a folyosó sötét és rideg, egy idő után kocka alakú ajtó tárult elém

-Gyere menjünk ki- Nyitotta ki az ajtót

-Köszönöm....- Ki léptem az ajtón

A szemem elé egy kopár kert tárult, a virágok nagyon hervadtak, sőt halottak voltak, akár csak az én lelkem,a maszkos  idegen vérzett amit rögtön ki szúrtam

-Te vérzel- Néztem a vérző sebet

-Ez csak egy ici pici seb- Jelentette ki

-Csak egy ici pici seb?- Akadtam ki

-Most miért vagy így kiakadva?- Döltötte oldalra a fejét

-Mert sérült vagy- Mutattam a sebre

-Ez nem jelent semmit- Mondta gúnyosan

-De igen! Mert minden emberben van valami jó-  Jelentettem ki

Az idegen megtorpant, egy szó sem jött ki a torkán, majd zsebébe nyúlt és elő rántotta kését, én csak néztem rá , a kést egyenesen a vállamba dobta majd ott hagyott, a vér veszteség miatt 30 perc múlva a földre estem és elsötétül minden.

Remélem tetszett ez a rész
Puszi Lia ❤️