Édes Szerelem (C.L.)

40.fejezet

A nap már lement, én pedig csak álltam a garázsban, és arra vártam hogy végre elindítsák a versenyt.
Mellettem volt Isa, aki ugyan úgy izgul a fiúk miatt mint én.
Amint kialudtak a lámpák, elrajtolt a 2024-es első forma-1 versenye.
Ha tavaly nekem valami azt mondja, hogy egy évre rá ilyenkor, Bahreinbe leszek, és végig izgulok egy versenyt, egy olyan férfi miatt akit szeretek, kiröhögöm. Sose hittem volna hogy így alakul az életem ha oda költözöm, de azon a napon amikor Charles nekem jött, na jó én mentem neki, megváltozott az egész, és imádom minden pillanatát. Ahogyan azt az embert is ,aki miatt ennyit változott az életem.
Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy mire észhez tértem, Charles már elég szép előnnyel vezette a versenyt.
Ez a másfél óra színtiszta izgulás volt végig. Csak reménykedtem benne,hogy  amikor kihívták kerékcserére utánna is minden rendben lesz majd. Szerencsére nem volt gond, és rövid időn belül újra ő vezette a versenyt.
Carlos a második helyen volt és márcsak 3 kör volt vissza. Isával fogtuk egymás kezét és úgy szurkolunk a fiúknak.
Amikor célba értek, a garázs szinte egy emberként rohant ki hozzájuk. Úgy látszik a csapat végre újra magára talált. Kellett ez a siker élmény, az eddigi sorcsapások után.

-És hova akarod tenni?-álltunk a nappali közepén, Charles kezében a trófeával, és azon gondolkodott hova tegye.
-Mondjuk a hálóba. A polcon jól mutatna.
-Biztos hogy nem teszed be a hálóba. Főleg nem a képek mellé. Nem, keress neki másik helyet.
-Igazad van, oda majd a bajnoki trófea megy majd.- kacsintott rám, közben neki állt pakolni a nappaliban a többi díjja között, hogy el tudja tenni.
-Nem, az sem megy oda.-szóltam rá, de úgy tett mint aki nem hallotta.
-Mondjuk majd akkor kell egy nagyobb polc, de majd veszünk másikat. Az még messze van.
-Ne legyél légy szíves alkalmi süket.
-Nem vagy éhes? Menjünk el valahová ebédelni.-fordult felém, mintha az előbb nem mondtam volna neki semmit.
-Most komoly?
-Mi?
-Tudod mit,semmi.-indultam el a szobába, de hallottam hogy jön utánnam.
-Mit csinálsz?-kérdezett rá, amint bejött.
-Át öltözök. Melegítőbe csak nem mehetek egy étterembe. Max a mekibe, de te ott ugye nem ehetsz.
-Vagy igen, de nem mondjuk el Andreanak.-a száját egy huncut mosolyra húzta, de nem szabad engednem neki.
-Nem, nem megyünk oda. Menjünk abba kis étterembe ahol múltkor is voltunk.
-Melyikbe? Ami ott van a cukrászda mellett?
-Igen, abba. Ott nagyon finoman főznek.-közben neki álltam átöltözni. Mondjuk túlzásba nem viszem, csak egy  farmert és egy vastagabb pulóvert húztam fel. Március lévén, még itt monacoban sincs valami meleg.
-Vagy csak azért akarsz oda menni, mert be akarsz menni a cukrászdába ugye?
-Te nem akarsz át öltözni?-mivel rajta is egy melegítő volt, ezért jó lenne ha átöltözne ő is.
-Miért így nem vagyok jó?-Mutatott végig magán, mire pár perc keresgélés után, oda adtam neki egy pulcsit és egy nadrágot.
-Húzd át légy szíves. Nem a mekibe megyünk.
-Pedig most jól esne egy hamburger.
-Holnap meg Andrea a lelkedet kihajtja, és egy órán keresztül hallgatod tőle a mennyire fontos most a diéta.
-Igazad van, azt inkább kihagynám.-már húzta is le magáról a felsőjét, és neki állt átöltözni.
Pár perc után, már készen is volt. Még felvett egy szemüveget, és már útnak is tudtunk indulni.
-Fáj a fejed?-kérdeztem rá, mert sokszor akkor veszi fel a szemüvegét, amikor valami baja van.
-Nem, csak kicsit fáj a szemem.
-Akkor maradjunk itthon, és majd rendelünk valamit.
-Imádom hogy ennyire aggódsz értem mio caro, de nincs semmi bajom. Kicsit fáradtak a szemeim, ennyi az egész.
-Jól van, de én vezetek.-álltam meg az autó előtt, és nyújottam felé a kezem hogy adja oda a kulcsot.
-Natalie, én vezetek.
-Nem, én vezetek vagy nem megyek sehova. Nekem is van jogsim, és szeretek is vezetni. Szóval kérem.-lemondóan sóhajtott egyet, és a kezembe tette a kulcsot.
-Biztos ne maradjunk inkább itthon?-kérdeztem rá, miőtt elindultunk volna.
-Nem, dehogy is. Nincs semmi baj mio caro. Menjünk.

-Szóval, vissza térve a kupára. Miért is nem lehet a hálóban?-Kérdezett rá újra, amikor már mindketten a kanapén ültünk és filmeztünk.
-Micsoda?-Néztem le rá, mert most ő feküdt az ölemben és a hajával játszottam közben.
-Azt mondtad nem lehet egy serleg sem a hálomban. Miért?
-Most komolyan, fél nap után újra felhozod?-leállította a filmet és felült mellém.
-Igen, mert nagyon kiváncsi vagyok rá, és ez nem hagy nyugodni.
-Azért mert itthon nem egy pilóta vagy, hanem egy hétköznapi ember.
-Ugyan már kis boszorkányom, nem vagyok hétköznapi ember. Ezt te is tudod.
-Tudom, de töröld le a vigyort a képedről. De igen, itthon az vagy. Nagyon büszke vagyok rád az miatt amit eddig elértél, de a hálóba nem szeretném őket látni. Az a mi személyes terünk, és szeretném ha ott csak a mi dolgaink lennének.
-Értem. -fordult vissza a tévé felé.
-Charles, szeretlek. De kérlek ez miatt nem haragudj meg.
-Dehogy is. Natalie..Mio caro. Értem hogy miért nem szeretnéd. Igazad van, az a mi személyes terünk. Csak kíváncsi vagyok, ha lesz egyszer gyerekünk, azért az ő kis dolgai oda azért bejöhetnek nem?-gyerek? Eddig sose hozta fel.
-Az más. Ha gyerekünk lesz, teljesen más lesz az életünk. Akkor mindenhol az ő dolgai lesznek majd.
-Szóval neki mindenhol lehetnek a dolgai, de én nem vehettem be a hálóba. Értem.
-Ha megnyerned a bajnoki címet, azt a legjobb helyre fogjuk tenni. De nem a hálóba.
-Hát persze hogy oda nem. Tudod, nem is akartam oda tenni, csak kiváncsi voltam hogy mit mondasz majd. Viszont, vissza térve a gyerekre, szeretnél majd azért? 26 éves vagyok, te pedig 25, lehet nem ez a legjobb alkalmon, de tudni szeretném te mit szeretnél.-Beletette a lábaimat az ölébe és közben elkezdte simogatni a lábamat amíg beszélt.
-De szeretnék. Mondjuk sok 25 évesnek már van gyereke, de nem tudom. Most mondjuk úgy vagyok vele, hogy 28-29 évesen jó lenne már. És te?
-Én is szeretnék. Szeretnék még azért 30 éves korom előtt apa lenni, hogy ki tudjam élvezni velük az életet. Csak nem tudom hogy a munka mellett mennyire lesz megoldható.
-Sok pilótának van gyereke. Ha úgy alakul, majd mi is megoldjuk.
-Szóval akkor 3 év múlva lesz gyerekünk?
-Ha mindketten úgy szeretnék akkor igen. De neked most a bajnokságra kell gondolnod.
-És ha előbb lenne? Baj lenne ha 1-2 éven belül lenne? Szeretnék egy nagy családot. 2-3 gyerekkel.
-2-3 gyerek? Nem lenne kicsit sok? Egyszerre 3 gyerek futkozna itt. El sem férnénk annyian.-nevettem fel, mert belegondolva kicsit sok volt.
-Nem itt élnénk. Családi házban, ahol van egy nagy udvar.
-Akkor lesz kutyánk is. Imádom a kutyákat.
-Lesz kutyánk is. Amit csak szeretnél.-hajol hozzám oda, és már puszilta is meg az arcomat.
-De hogy érted hogy előbb?- most egyeztünk meg, hogy mikor szeretnénk gyereket.
-Ha ebben az évben bajnok leszek, mi lenne ha utánna össze hoznánk egy kicsit?
-Azért mert bajnok leszel? És ha nem jön össze?
-Akkor 3 év múlva. Vagy előbb, hogyha világbajnok leszek.
-Te most a leendő gyerekünk születésére akarsz velem fogadni? Jól értem?-térdeltem fel melette a kanapén, mert egyre jobban belezavarodtam abba amit mondott.
-Ez nem fogadás, inkább amolyan megállapodás. Mind a ketten szeretnék babát ,csak nem tudjuk mikor. Ha ebben az éven sikerül, akkor megpróbáljuk, de ha nem akkor 3 év múlva. Mondjuk akkor már majdnem 30 leszek. Előrébb gondoltam volna, de mindegy.
-Ravasz vagy Charles Leclerc. Így veszel rá arra hogy előbb legyen babánk. Csak mondanod kellett volna, de ha így állunk. Akkor legyen. Ha sikerül idén, benne vagyok. Ha nem akkor viszont várunk még vele.-nyújtottam felé a kezemet, amit vigyorogva elfogadott.
-Áll az alku, asszony. -hirtelen magához rántott, így szinte bele estem a ölébe.
-Ideje lenne gyakorolni, nem gondolod?-
-A gyakorlás nagyon fontos.-ültem az ölébe, és már karoltam is át a nyakánál.