Fall LH magyar

Chapter 6

- Miért nem veszel rólam tudomást? - csapta le az asztalra a tálcáját velem szemben Luke.

- Nem is csinálom azt - válaszoltam durván. Hazudtam, tényleg nem akartam róla tudomást venni. Még mindig mérges voltam a jelenetéért, amit a moziban rendezett le, amikor Ashtonnal voltam ott, így egész héten nem beszéltem vele.

- Stel, tudom, hogy ez nem igaz - egyik lábával kihúzott magának egy széket. Körülnéztem az ebédlőben, hátha megpillantom Michaelt, de még Ashton is jó lett volna. Én értem az ebédlőbe először, így Egyedül ültem a szokásos asztalunknál. Nem gondoltam, hogy Luke ide fog jönni.

- Csak hagyj békén - ráztam le.

- Miért viselkedsz így? - követelte a választ.

- Nem viselkedem sehogy, miről beszélsz? - játszottam a hülyét.

- Egész héten nem beszélsz velem, még kedden se jöttél el a könyvtárba, pedig megbeszéltük. Nem csináltam semmi rosszat, Stel. Nem.. rázhatsz le csak úgy - sóhajtott Luke. Beletúrt a hajába, majd a tálcáját kezdte bámulni, amin csak egy csomag chips és egy doboz Coke volt.

Rájöttem, hogy Luke most ugyan úgy érezhet, ahogy én éreztem pár héttel ezelőtt, amikor ő rázott le engem. Habár mérges voltam rá, azért rosszul éreztem magam emiatt. Nem akartam vele beszélni, de sajnáltam. Úgy tűnt, mostanában Luke egyre jobban megnyílt nekem, és az, hogy nem veszek róla tudomást valószinűleg nem tette őt boldoggá. Ez nem azt jelenti, hogy megbocsájtok neki, csak azért mert sajnálom, de nem tehettem róla, bűnösnek éreztem magam.

- Mérges vagyok rád - állítottam. Visszadöltem a székembe, és összefontam a karjaimat. Még a kajámért se mentem el, Michael-re vártam hogy ideérjen, de nem voltam amúgy sem éhes. Luke se foglalkozott a kajájával, nem mintha olyan sokat enne.

- Miért? - kérdezte. Nehezen hittem el, hogy nem tudj a választ. Már majdnem túl jól ismertem, okosabb volt ennél.

- A szombati viselkedésed miatt - sóhajtottam egy nagyot. Luke durva volt Ashtonhoz és hozzám, amikor szombaton moziban voltunk, és még azt is tudta, hogy nem akarom, hogy ott legyen. Világosan megmondtam nki, hogy nem akartam, hogy elcsessze a dolgokat köztem és AShton között. Habár nem tett semmi rosszat a kapcsolatommal, még mindig mérges voltam rá, hogy megpróbáltam szabotálni.

- Komolyan? Ezért vagy mérges? Nekem kellene emiatt mérgesnek lennem - forgatta meg a szemeit. Végre kinyitotta a kóláját, de nem ivott bele.

- És az hogy lehet? Én se csináltam semmi rosszat! - védekeztem.

- Ashton miatt leráztál! - kiáltotta. Arra se vette a fáradtságot, hogy körbenézzen, ki hallotta őt kiabálni. Amúgy is, túl nagy volt a zaj, hogy valaki is meghallja.

- Mit kellett volna tennem? - nevettem idegesen - Nem mondhattam nemet, Luke.

- Terveink voltak - rágta az ajkait megint.

- Nem is - vitatkoztam.

- A tanulás közpén voltunk - mondta, összeszorított fogakkal. Nem értettem, miért ideges emiatt, amúgy se csináltunk meg sokmindent.

- Igazából a Central Park közepén voltunk - vágtam vissza.

- Oké, nem kértem, hogy ilyen kibaszott okos legyél, Stel - csattant fel Luke.

- Ne hívj így - rendelkeztem.

- Azt hittem, szereted - mondta, egy mosoly kíséretében.

- Amikor mérges vagyok rád, akkor nem - nevettem nehezen, megcsóválva a fejem.