Édes Szerelem (C.L.)

43.fejezet

Monza után sajnos nem lettem jobban. Az első nap miután hazaértünk, úgy tűnt hogy minden rendben van ,egészen addig amíg reggel nem éreztem meg a tojás illatát, és újra rám tört a rosszullét.
Ez így ment napokig és Charles is egyre jobban aggódik már miattam.
-Öltözz fel, beszéltem az orvossal. Fél óra múlva ott kell lennünk.-jött be a fürdőbe ,mire csak ránéztem a tükörből.
-Micsoda?
-Elmegyünk az orvoshoz.
-Elsőre is értettem. De én is el tudom intézni egyedül is.
-Azért nem mentél el eddig. Már 4 napja rosszul vagy. Hol hánysz,hol émelyegsz. Na öltözz mio caro, és menjünk.
-Jó, adj 15 percet és mehetünk.
-De siess.-ment ki a fürdőből, én viszont csak ugyan ott álltam a mosdónak támaszkodva, és néztem magam a tükörben.
Neki álltam fogatmosni, ám a fogkrémem  sajnos elfogyott, így amint kihúztam a fiókat hogy elővegyem a másikat, a szemem elé került az a dolog, amit már egy ideje nem kellett használnom.
Meg kellett kapaszkodnom a pultba, amint az agyam felfogta hogy mi is történt.
Gyors számolás után, egyre idegesebb lettem. A puzusom az egekben volt, és nem értem ez hogyan történhetett meg.
Charlesnak nem akarom elmondani, hiszen elég ha én vagyok egyedül ideges miatta, addig amíg nem biztos. Gyorsan megmostam a fogamat és már rohantam is felöltözni.
Amikor kiértem a nappaliba Charles már az ujjai között forgatta a kocsi kulcsot és rám várt.
-Mehetünk?
-Igen, menjünk.-így telle kétséggel és félelemmel elindultunk az orvoshoz.

-Nem is volt vészes ugye?-kérdezett rá már az autóban ,miután sikeresen lecsapolták a véremet. Az orvos elküldött egy labor vizsgálatra, hogy tudjuk mi a probléma,de sejtem hogy mi lesz az  eredmény. Charles nem tudja hogy az orvos miért küldött el, ő csak annyit tud, hogy egy alap vizsgálat kellett, mert régen voltam. Ám nem ez volt az igazság.
-Nem annyira nem. Meg tudnál állni egy drogériánál?
-Persze. Kell valami?
-Charles, nő vagyok. Mindig kell onnan valami.
-Jól van, nem kell leharapni a fejemet, csak megkérdeztem. -pár perc után, már le is parkolt és már szállt is ki velem együtt az autóból.
-Te is bejössz?-fordultam felé, mert eddig nem mondta.
-Talán baj? Vagy várjalak meg kint? Kis boszokám, szerinted nem tudom hogy mi kell egy nőnek minden hónapban? Vagy azt hogy te milyet használsz? Együtt élünk ha nem tűnt volna fel.
-Jézusom Charles ,fejezd be. Örülj neki hogy nem a férfiaknak kell ezzel szenvedni.
-Oo örülök is. Na menjünk.-mivel bejön  velem, ezért nem tudom hogyan fogom megoldani hogy megvegyem amire tényleg szükségem van.
Nem tudok várni holnapig hogy kiderüljön az eredmény, ezért valahogyan el kell terelnem Charles figyelmét, hogy ne lássa mit veszek.
-Most jutott eszembe, át tudnál menni kérlek a péksége addig?
-Mi kell onnan?
-Mondjuk valami pékárú? Szerinted?
-Jó, akkor megyek és veszek, de nem ér rá az után hogy itt végeztünk?
-De, csak akkor előbb hazaértünk volna. Már nagyon éhes vagyok, de majd kibírom.
-Tudom mit, inkább megyek. Kicsit ideges vagy amikor éhes vagy. Siess ki.
-Jó, de te is.-megvártam amíg elindul a szemközti pékségbe, és gyorsan bementem a drogéria melletti gyógyszertárba. Szerencsére csak egy vevő volt bent, így nagyon hamar végeztem, és már rohantam is be a drogériába. Vettem egy pár dolgot ami már kifogyóban volt ,hogy ne legyen neki feltűnő hogy semmit sem vettem ,és már mentem is ki. Mire kiértem az üzletből, Charles már a kocsinak dőlve várt rám.
-Bevásároltál?-intett a fejével a táska felé, ami a kezembe volt.
-Csak pár dolgot vettem. De amúgy igen.
-Akkor menjünk haza, ne hogy éhen halj itt nekem..
-Nagyon vicces vagy. Nem is reggeliztem.
-Pedig én megcsináltam, miért nem ettél?
-Mert rosszul voltam azért.-ezek után nem szólt többet, csak elindította az autót és már mentünk is haza.

Kérlek, kérlek, csak egy csík legyen. Már 5 perce a fürdőben vagyok, mondván lezuhanyzok, de közben megcsináltam a tesztet ,de még nem mertem megnézni.
Nehezen erőt vettem magamon és egy nagy sóhaj után, felvettem a mosdóról és lenéztem rá.
Két csík.
Hirtelen émelyegni kezdtem, és meg kellett kapaszkodnom hogy ne essek el.
A szemeimet elárasztották a könnyek, és csak azt éreztem hogy már folynak végig az arcomon.
Terhes vagyok.
Nem értem hogyan történhetett ,hiszen gyógyszert szedek, és mindig vigyáztam hogy beszedjem.
Hogy mondjam el Charlesnak? Nemrég egyeztünk meg hogy még várunk a babával, majd talán egy év múlva megpróbáljuk, erre már most teherbe estem.
Csak kavarogtak a gondolatok a fejemben, amikor beszáltam a zuhany alá.
El kell neki mondanom valahogy. És mi van akkor ha nem fog neki örülni? Vagy ha elhagy, és egyedül maradok egy kisbabával?
Neki most a verseny a legfontosabb, lehet nem is kellene elmondanom.
Várnom kellene vele még, ameddig csak tudok. Nem, ezt viszont nem tehetem meg vele. Joga van tudni róla.
Lemostam az arcomról a könnyeket amik végig folytak rajta amikor zuhanyoztam, és már szálltam is ki a zuhany alól.
A teszt még mindig ott volt a mosdó mellett, amit csak fogtam és elraktam a köntösöm zsebébe.
Amikor kimentem a fürdőböl, Charles a kanapén ült és a tv-t nézte.
-Már azt hittem valami baj van hogy ennyi ideig zuhanyoztál. Hagytál azért másnak is vizet, vagy elhasználtad az egész városét?-kezdett el piszkálni amikor leültem mellé.
-Beszélnünk kell.
-Oké, baj van?-állította le a filmet, és már fordult is felém.
-Csak holnap lesz meg az eredmény ami biztosan ki tudja mutatni, de nem bírtam addig várni.-nyúltam a zsebemben, és adtam neki oda a tesztet.
Charles csak elvette és csendben nézte. Egy szót sem szólt ,és most még az arcáról sem tudok leolvasni semmit. Sose láttam ennyire érzelemmentesnek mint most.
-Charles. Kérlek mondj valamit.-csak suttogtam a szavakat, mintha félnék attól hogy ha hangosabban kérem, akkor baj lesz.
-Ez az amire gondolok?-még mindig nem nézett rám, csak a tesztet bámulta.
-Igen. A rosszullétek, a hányás és a szédülés miatt, az orvos is erre gyanakszik, azért kellett elmennem vérvételre. Csak holnap lesz meg az eredmény, de nem bírtam addig várni. Tudom hogy ez nem 100%-os de...
-Terhes vagy.
-Azt hiszem igen.-végre rám emelte a tekintetét ami könnyes volt, ugyan úgy mint az enyém.
-Apa, apa leszek?-csak könnyes szemekkel bólintottam, mert nem bírtam megszólalni.
-De hogyan? Hiszen szeded a tabletát, és arról volt szó hogy most még nem akarunk. Akkor hogyan?
-Nem tudom Charles. Fogalmam sincs. Azt sem tudom hány hetes. El kell mennem orvoshoz.
-Ma voltunk.
-Igen, csak nem nőgyógyásznál. Azt csak ő tudja megmondani.
-Gyerekünk lesz.
-Igen, gyerekünk lesz.-csak felállt a kanapéról és megállt előttem. A kezeit nyújtotta felém ,amibe beletettem a sajátomat és már húzott is fel magához.
Hirtelen megfogta a derekamat és már pörgetett is meg a levegőben.
-Annyira nagyon szeretlek. Szeretlek kis boszorkányom.-amint letett a földre már húzott is magához, és pillanatok múlva már az ajkai az enyémen voltak.
-Szeretlek Charles.
-Én is nagyon szeretlek Natelie.-legugolt, és a hasamra is nyomott egy puszit, már amennyire a köntöstől tudott.-Ahogyan téged is nagyon szeretlek kis bogyóka.
Alig várom hogy lássalak végre.
-Holnap beszélek az orvossal hogy mikor tud fogadni.
-Ott akarok lenni. Minden vizsgálaton ott leszek mio caro. Egyet sem akarok kihagyni.
-Rendben, de azért azok még messze vannak. Most legyünk előbb túl az elsőn.
-Alig várom hogy kiderüljön hogy kisfiú lesz.-csak nevetve megráztam a fejem, hiszen mi mást szeretne mint egy kisfiút.